Immáron ideológiám idegen ideákról írogatni ide, íme az idei ige: Infinity. Az Infinity egy science fiction skirmish gém a javából, az átlagosnak tekinthető 300 pontos játék simán hozható fél tucat elit vagy tucat átlagos vagy másféltucat bunyi figurából, illetve ezek megfelelő kombinációjából, ami olyan 8-11 fős seregeket eredményez; ez meg is felel a játék ideológiájának, mivel nem epikus csatákat, csupán rajtaütéseket, őrjáratok összecsapását avagy merész kommandó-akciókat kíván modellezni. Ami a játékot kiemeli a többi közül az egyrészt a figurák szépsége, kidolgozottsága, másrészt a pörgős és meglehetősen halálos játékrendszer; az ARO (Automatical Reaction Order) segítségével korlátozottan bár, de cselekedhetünk az ellenfél körében és nem csak a Védelmi- és Páncél Értékünket daráljuk monoton hangon és behúzzuk a sebzéseket lemondó mozdulattal. A játékot szokássá vált "mangásként" jellemezni, de őszintén mondom, némely gyári festésű figura hajszínétől eltekintve én semmi mangásat nem látok benne; ha látnék most nem fárasztanálak titeket az olvasással. (Nem, nem pre-painted a cucc, csak a gyári galéria festői vonzódnak a Gaypride minden színében pompázó hajú figurákhoz.)

A játék a jövőben játszódik; az emberiség valahogy elkerülte, hogy kiirtsa magát és kirajzott a világűrbe, majd rájött, hogy sürgős pótolnivalója van ön-genocídium terén és rögvest frakciókra szakadt, lelkesen nekilátva a házi feladat elvégzésének. Ehhez a kedves karneváli kavalkádhoz csatlakoztak azután a földönkívüliek, hogy ki ne maradjanak a jóból. Láthatjuk tehát, hogy egy fércmunka-tucat-SF világgal állunk szemben, ami nem 40k és így jó sem lehet; erről ennyit, megspóroltam egy kommentet az illetékesnek.

Az emberi frakciók technikai non-plus-ultrája PánÓceánia, a mai USA és a Csendes óceáni szigetvilág lakóitól származik. Minden katonájának van atomórája, GPse, netkapcsolata és kivetítős házimozija 11.34 -es hangrendszerrel, mégis viszi őket a golyó. Büszkék erőforrásaikra és demokráciájukra és mindenki mást némi lenézéssel kezelnek; katonáik a legjobban felszereltek az emberi egységek közül és megtalálható köztük a Svájci Gárdától a különböző lovagrendeken át a maori mesterlövészekig mindenki, aki valaha is kardot, puskát vagy épp plazmafegyvert ragadott a Nyugati Kultúra védelmében.

Nagyhatalomként jelen van még a Yu Jing, az ázsiai népek nagy olvasztótégelye, természetesen a (valaha kínai kommunista) Párt irányítása alatt. Fejlett technológiájuk és hatalmas emberanyaguk méltó vetélytársává teszik őket bárkinek, seregeik pedig két részre oszthatók; egyrészt a kínai-koreai irányultságú egységekre, másrészt a Párt bölcsei engedélyeztek némi faji szegregációt az erre igénnyel jelentkező Japán gyökerűeknek és létrehozták a Japán Szektoriális Haderőt, benne szamurájoktól a ninjákig mindenkivel, aki nem hiányozhat egy jó Kurosawa vagy épp Robert Houston filmből.

Következő frakciónk az Ariadna, mely az első telepes hajó landolási helyéről kapta nevét, mely elkeveredett a mélyűrben és mérsékelten irányított vészleszállási manőverek kíséretében becsapódott Ariadna bolygójába. A rossz nyelvek szerint a franciák adták épp a navigációs őrszolgálatot... A hajó meglehetősen vegyesfelvágott legénysége és leánysága (Skótok a turistaosztályon, Franciák a bizniszklasszon, Amcsik a försztön és Kozák menekültek a poggyásztérben) gyanús körülmények között, khmm, keveredett a bolygó őslakos farkasszerű fél-intelligens lényeivel (lásd: Farkasokkal Farkaló, rendezte: Kovi) és kialakította a maga társadalmát, erősen küzdve a túlélésért és a nagyhatalmak általi leigázás ellen. Soraikban harcolnak a kozákok, kiltes felföldi lövészek, francia idegenlégiósok, ranger felderítők és az állatpornó eredményeiként a farkasemberek.

A Nomádok három óriás-hajóval járják a rendszereket és gyártanak mindent, ami illegális, speciális avagy épp kapitális. Ők a legkevésbé köthetők bármelyik mai földi nemzethez, bár vándorló iparos-kereskedő életmódjuk némi asszociációra adhat okot; ha még segélyt is kapnának valakitől, le is írnám a gondolatomat, de nem, az űrvándorok önellátó, becsületesen dolgozó népek; itt a jó példa, kár, hogy párezer évet várni kell rá. Azért konfliktusok esetén számolási kapacitásukat meghaladó (ötnél több fős) csoportokba verődnek és kötelező, ősi csatakiáltásuk sem maradhat el: "Mennyi az idő?" "Lemerült a mobilom, add a tiédet!" illetve "Van tüzed?" Rendben, rasszizmus, realizmus OFF.

Utolsó emberi társulásunk a Haqqislam; ők a muszlim közösségből kisarjadó új, toleráns Iszlám hívei, ideológiailag determináltak és mélyen vallásosak. Mesterei a biogenetikának, filozófiának és az orvosi tudományoknak; hogy ezzel mire mennek ott, ahol röpköd az ólom még a jövő titka. Hadviselésükre jellemző a nagyszámú lowtech csapatok jelenléte; hiába a jó öreg Kalasnyikov esküvői kellékként és harctéri fegyverként még mindig megállja a helyét. Soraikat erősítik a Hassassinok is, akik a célzott humán-erőforrás csökkentés specialistái. Itt jegyezném meg, hogy Haqqislam tábornokként természetesen elvben támogatom mind a toleranciát, mind a felvilágosult Iszlámot, seregeim mégis a Véres Félhold Dzsihád, Öld Meg Mind, Allah Majd Kiválogatja zászlai alatt vonulnak csatába.

A földönkívüli intelligenciát a Combined Army képviseli. Ők afféle toborzókként járják az űrt és ha potenciált látnak egy-egy fajban leigázzák majd besorozzák az egyedeit. Wishlistükön a következő tétel az emberiség; felkerekedtek hát, hogy rabigába hajtsák a viszálykodó, megosztott csürhét. Technológiájuk a lehető legfejlettebb, egyedei a rovaroktól a hüllőkön át az izékig terjednek; akivel eddig összeakadtak, mind az ő oldalukon harcol. Némely egységeik nem átallnak a harctéren szaporodásnak indulni, hát, ez ízlés dolga, nekem már a farkasoknál is rezgett a léc. Amúgy az egész faj Viking-szindrómában szenved: a vikingek ugye hajót építettek, hogy rabolhassanak sok kincset, amiből nagyobb hajókat tudnak építeni, amikkel több kincset tudnak rabolni, amiből még nagyobb hajókat építhetnek... (Ismerős a WoWból is a dolog? Hajó helyett még erősebb varázstárggyal?) Ha nem állítják meg őket lefűrészelik az egész Skandináv-félszigetet, felúsztatják rönkökkel és úgy járnak rabolni. Na, a Combined Army pont ezt csinálja, ciki kis félszigetek helyett egész bolygókkal. Amúgy rebesgetik, hogy az emberlakta űrbe betört rémséges erőik csupán a piacfelmérő divízió eltévedt bürokratái és folyamatban van az igazi hadsereg érkezése... Csak még ki kell tölteniük a lőszer-igénylést, a kitinpáncél-fényesítő-paszta kérvényt és beadványt kell írniuk az űrjárművek normáktól eltérő pi-szelep kopása miatti kincstári megkeresésre válaszul.

Ejtsünk még szót a Zsoldosokról; az üzlet háború és a háború üzlet. Veterán olvasóim talán emlékeznek még a Dream-teames áprilisi tréfámra;  nos, ebben a játékban ez többé már nem vicc. Bizonyos korlátok között és egyszerre legfeljebb három emberi frakcióból (figyelsz, ifj. Veér István, EM-BE-RI), de úgy válogatod össze a csapatod, ahogy tetszik.  A fejlesztők szerint, ha egy mini tetszik, hát játssz azzal. Ismerős? A magasan vásárló-orientált hozzáállás egyébként is jellemző a cégre, ezen a téren inkább PP mint GW, ha értitek, hogy mondom. Egyetlen hátrányuk, hogy a zsoldosok nem indulhatnak a nemzetközi versenyeken, de ez a veszély egyelőre nem fenyegeti kishazánk játékos-közösségét, mely konkrétan két tagú; ismereteim szerint a Magyar Ranglista megosztott első helyezettjei 1 győzelem-1 vereség aránnyal várják a lelkes kihívókat; ez vasárnap erősen megváltozik, mivel eddig négy lebeszélt meccsem van négy aspiránssal. Terjed a gém, mint a H1N1.

Eme robbanásszerű terjedés mögött számos tényező meghúzódik, úgymint a Gólemművek erőteljes támogatása és propagandája, a magyar nyelven is hozzáférhető szabálykönyv, a minik szépsége és a játékrendszer zsenialitása. Mert a játékrendszer zseniális. Elmondanám még egyszer: Pablo, Heniál! Olyan szinten próbálja (sikeresen) szimulálni a valós harcot, hogy az fantasztikus; mindemellett megőrzi a gördülékeny lefolyást; némi rutinnal igazán pörgős és változatos játékot játszhatunk; második 150 pontos játékunk, ahol már minimális volt a szabálykönyv-lapozgatás kerek 45 percig tartott.

Némi zanzásított szabály-kedvcsinálóként annyit mondanék, hogy seregünk minden egyes figuráját magunk szerelhetjük fel bizonyos határok között; természetesen figyelnünk kell a pontértékre és a Támogató Pontokra, melyeket a speciális felszerelésre költünk. "Sajnos" még nincs minden figura minden fegyverrel kiadva, így nem kell pontosan reprezentálnunk az adott felszerelést, de az ellenfél figyelmét illik felhívni az eltérésekre. Minden sereg úgynevezett parancs-tartalékkal rendelkezik, amiből parancsokat (mily meglepő!) adhat a figuráinak; ahány figura, annyi parancs, meg még egy a ráadás. Van vagy húszféle parancs, gyaloglástól a falmászáson, úszáson, akna-telepítésen át a lövésig és ezek kiadhatók tetszés szerinti figurának, tehát elhasználhatjuk minden parancsunkat egy jó pozícióban lévő figurára, aki megkísérelheti egyszemélyes haderőként kiirtani az ellent vagy adhatunk egy-egy parancsot minden babánknak vagy adhatunk parancsot a mesterlövésznek, majd az orvosnak, majd megint a lesipusinak, majd a gránátvetősnek, majd megint kettőt az orvlövésznek... szóval kombinálhatunk orrvérzésig. Ellenben nem árt észben tartani, hogy aki az ellenségtől rálát az éppen parancsot teljesítő figuránkra az jogosult egy román gyártású pickupot végrehajtani (ARO, Automatikus Reakció): elmenekülhet, hasra vetődhet vagy épp visszalőhet ránk, tehát nem úgy van, mint más játékokban, hogy puskásaink érdeklődve szemlélik a lőtávjukban rohamozó kardosokat, majd meghalnak vért hörögve; nem, itt bizony nem nehezék a kezükben a gépágyú. Ráadásul ha két figura egymás ellen cselekszik kölcsönös dobásaik (Face-to-face roll) befolyásolják az eredményt; nem mindegy hát, mihez ért az emberünk és mire akarjuk felhasználni. Irtó bonyolultnak hangzik, pedig inkább irtó, mint bonyolult; a szabályrendszer ugyanis nem kedvez a MegarambóSzupermosiknak; akit itt eltalálnak és nincs agyonpáncélozva, az meghal; gyakran még az is, aki a teljes Vasedény raktárkészletét magára aggatta védelemként. Nincs tehát üresjárat, cigizős kör, a játék elejétől a végéig aktívak vagyunk. Kiemelnék még néhány momentumot, amikbe szerelmes lettem: a gránátot nem konkrétan hozzá kell vágni valakihez, hanem dobhatjuk úgy is, ahogy tanították a seregben, miszerint minél több paré benne legyen oszt szakadjon darabokra. Parabolikus röppályájú fegyverekkel (aknavető, gránátvető) átlőhetünk az akadályok felett; a lángszóróval nem kell célozni vagy eltalálni senkit; csak beterítjük a területet majd feltakarítjuk a hamut. A fejlett álcázó berendezéseknek (holoprojektor, nanoruha) vagy a kiképzésnek köszönhetően némely figuránk felálláskor csak jelzőként kerül fel a csatatérre, vagyis nem tudható, ki ő, s merre van hazája, valamint mit szorongat; kést-e vagy rakétavetőt. Némelyik meg még így sem jelenik meg, csak felírjuk, merre van és ha aktiváljuk szép kis meglepetést okozunk az ellenfélnek. Füstgránátokkal fedezhetjük az előrenyomulást és ha az ellen technikai fölényben van hackereinkkel nem defaceljük a weboldalát, hanem átvesszük harci gépeinek irányítását... Hogy hangzik? És akkor még az ejtőernyősökről, beszivárgókról, ellenséges parancsnokot megszemélyesítő és kaotikus parancsokat ordítozó kémekről szó sem esett. A rendszer egyébként ikozaéder-alapú, lehet tehát leporolni az AD&D -s időkből megmaradt húszoldalúkat.

A játék időigénye alacsony, hamar lepörög egy összecsapás és már alig várja az ember, hogy kezdhesse a következőt és nem kell hozzá túlzottan sok figura, így a költségei is kedvezőek, a szabályrendszer meg ver minden eddig általam ismertet a témában. A frakciók hangulatosak, a minik szépek, szóval miért ne?

Linkajánló:

A játék oldala; fórumok, letöltések, képek

Online Army Builder1

Online Army Builder2

Egységek statkártyái