tabletop hírek

searforge krónika

  • Nincs megjeleníthető elem


ezt írja a geek

  • Hibás feed URL.

boardgame news

  • Hibás feed URL.

tengersam wh40k

  • Nekrológ Valamikor réges-régen elkezdtem ezt a blogot saját szórakoztatásomra írni, aztán a sors furcsa szeszélyéből egyre többen olvasták, én meg ezen fellelkesülve gyártogattam a cikkeket. (tovább)

duckbunny és az óriás vámpírbékák

2007.09.17. 20:30 | geistwald | Szólj hozzá!

Címkék: vicc szerepjáték szánalom d&d

Normális ember 12 évesen keményen szerepjátszik, mint ahogy 16 évesen abba is hagyja. A kivételek, ésatöbbi, tudom én jól. Sőt az is szerepjáték, amikor elképzeljük, hogy egy különleges felhatalmazással a zsebünkben lézerkarddal támadunk a kormányt minden előjel nélkül ránk szedő taxisra. A lényeg most az, hogy van a D&D nevű klasszikus, amin annak idején mindenki túlesett, mint a mumpszon meg a bárányhimlőn. Már 12 éves fejjel is halványan rémlett, hogy nincs minden rendben a dologgal, de akkoriban szódával vettük be a legvadabb hülyeségeket.

Az a hiánypótló mű, amire nemrég dZé barátom közreműködésével bukkantam rá, ezeket a szálakat segít elvarrni — röhögjük ki bátran tizenhúsz évvel ezelőtti önmagunkat, terápiás jelleggel. A szóban forgó blogbejegyzés a Head Injury Theater nevű oldalról származik, ami önmagában vicces. A cikk a 30 éves D&D-t köszönti, méghozzá úgy, hogy kipécézi és földig alázza a Világ Leghülyébb Monsztereit. D&D Gallery of Shame. Zseniális. Mert mindannyian mindvégig tudtuk, de sosem tettük fel a Kérdést.

At the age of twelve I'd realize that it looked like someone seven-years-old designed some of the monsters, and my opinion hasn't changed to this day. That's not to say that all these monsters are retarded and lame. Oh no. Only some of them are stupid beyond words. (...) Mind-numbing creations that a lot of you will be surprised someone didn't get their ass handed to them for even suggesting.


Az egyes tételeket nem akarom külön-külön lelőni, mindenki vesse bele magát a válogatásba. Ízelítőül csak annyi, hogy a Spelljammer (űrelfek és űr-víziló-emberek), a kacsanyúl és az óriás vámpírbékák valóban ütnek, csakúgy, mint a magát kardnak álcázó falvédő. Nem is beszélve a Raggamoffynról, amit nehéz egy mondatban jellemezni. Egyébként maga a Head Injury Theater is remek olvasnivaló. Különösen azoknak ajánlom, akik éppen idegösszeomlást akarnak kapni valami felfoghatatlanul tenyérbemászó húgyagyúság kapcsán. Kutyaharapást szőrével: a Jared néven futó művész oldala segít túllépni a kritikus tömeget, és földeli túlterhelt idegrendszerünket. Bookmarkba, most.

A bejegyzés trackback címe:

https://geistwald.blog.hu/api/trackback/id/tr11184767

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.