tabletop hírek

  • Midweek Snippets Wednesday is spelled wrong. -Demetri Martin So, while my apartment shakes and rattles from the earthquake we apparently just had, it's a good time to get some snacks in the form of bite-sized (tovább)

searforge krónika

  • Nincs megjeleníthető elem


ezt írja a geek

  • Hibás feed URL.

boardgame news

  • Hibás feed URL.

tengersam wh40k

  • Nekrológ Valamikor réges-régen elkezdtem ezt a blogot saját szórakoztatásomra írni, aztán a sors furcsa szeszélyéből egyre többen olvasták, én meg ezen fellelkesülve gyártogattam a cikkeket. (tovább)

kedves alexandra

2007.12.20. 14:45 | geistwald | 8 komment

Címkék: könyv alexandra szánalom

Erről már volt szó korábban, de csak most lettem annyira ideges, hogy külön posztot szenteljek a jelenségnek. (Ami nem változtat semmin, de azért remélem, hogy írás közben újra forráspont alá csökken az agyam hőmérséklete.) A téma a magyar könyvterjesztés egyik sajátossága: a lekaparhatatlan leáztathatatlan eltávolíthatatlan árcímke. Illetve az a figyelemre méltó könnyedség, ahogy a háromezer forintos könyv borítójára felbasszák a ragacsos, fehér matricát.

Az ember (akit nevezhetünk vásárlónak is) rutinosan a csücskénél kezdi, mert tudja, hogy a hirtelen mozdulatra a címke rögtön elszakad. Ha feljött a sarka, akkor is türelmesnek kell lenni, és tovább kaparászni – ameddig csak körömmel férünk alá, addig továbbra is igen könnyen elszakítjuk azt a szart. Ha már az ujjaink hegyével is meg tudjuk fogni a szélét, akkor jön a neheze, mivel félelmetes önmérsékletetre lesz szükségünk. Két milliméter per óra sebességgel elkezdjük lehúzni a matricát a borítóról. Se gyorsabban, se lassabban. Menet közben egy pillanatra sem állhatunk meg, ám ha gyorsítunk, akkor is rögtön beszakad a kurva cédula. Feltéve, de nem megengedve, hogy mégis lejött egy darabban, még ne dőljünk hátra: ott maradt ugyanis a nyoma. Először talán nem feltűnő, de csak egyszer tegyük le a könyvet egy szöszös takaróra, és máris megjelenik a fehér hátlapon a szürkés kosz.

Mindez persze elmélet, és az árcímkék nagy részét egyszerűen képtelenség levakarni a könyvről. A saját használatra vásárolt tételeken már régen nem idegesítem magam, és simán rajtuk hagyom a matricát, azonban ajándékba is gyakran veszek könyvet; ilyenkor marad a kaparászás-káromkodás, vagy az alkoholos filc, ami legalább annyira ocsmány. Most éppen a feleségemnek vettem egy regényt az Alexandrában, és szembe is jött a szokásos probléma. Nem tudom, kinek mi a véleménye, de én a három rongyomat egy intakt könyvre akartam költeni. Ami nem hibás, nem gyűrött, nincs kiolvasva, és a borítóját se okádta le senki. Márpedig most, a címke levakarása után pontosan így néz ki. Szerintem azért van az antikvárium, hogy olyan példányokra alkudozzunk, amelyeknek ott van a kávéscsésze nyoma a címlapján. Ott jobban számít a tartalom. Annyival olcsóbb is minden portékájuk.

Az Alexandrával (és az összes többi könyvesbolttal) sem a matrica a fő problémám, hanem ez a csöves hozzáállás. Vajon mi lenne, ha szakadt pénzzel akarnék fizetni náluk? Meg lehet ragasztani, be lehet váltani. Valószínűleg nem küldene el a francba bármelyik pénztárosuk. Mi lenne, ha háromezer helyett kettő kilencet szánnék a könyvre? Igen, biztosan odaadnák annyiért is. Nyilvánvaló. Azért nyilvánvaló, mert ragasztóval megrongált könyveket árulnak listaáron. Aki pedig a vásárlóról nemcsak feltételezi a nagyvonalúságot, hanem el is várja tőle, az nyilvánvalóan maga is nagyvonalú. 2007 végén, amikor a klotyóra nem mehet ki az ember PIN-kód és retinavizsgálat nélkül, teljesen természetes, hogy csirízzel kell összegányolni a könyveket. Én pedig újra és újra bemegyek majd hozzájuk a pénzemmel, ennyit a tudatos vásárlói magatartásomról.

A bejegyzés trackback címe:

https://geistwald.blog.hu/api/trackback/id/tr32273299

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

picidzé · http://librarian.blog.hu/ 2007.12.23. 15:23:58

Szívemből.

Legutóbb épp a Csillagporon idegesítettem magam. Ahülyeparasztok.

Cz. Z. 2007.12.23. 15:58:35

A dolog valóban bosszantó.
Egy javaslat: kérd, hogy vegyék le ott helyben - ha nem tudják normálisan leszedni, egy másik példányt kérve, még mindig lehet otthon próbálkozni...

geistwald · http://geistwald.blog.hu/ 2007.12.23. 16:26:23

Nem rossz, ki is próbálom. Valamiért ez eszembe se jutott... Köszi!

tartótiszt 2007.12.23. 16:39:01

Been there, done that...

babó 2008.01.03. 17:04:52

a csillagportól engem is az a hülye sárga matrica tántorított el. basszus, csak kiadják még egyszer...

Túrófej 2008.01.18. 12:54:56

Helló!

Próbáld a hajszárítót! Persze csak annyira, hogy ne sárguljon a lap... csodákra képes a cimkékkel !

Muhahahaha!

Túrófej

Dami · http://dabence.blogspot.com 2008.01.23. 14:43:53

Valakitől azt hallottam, hogy radírral le lehet "radírozni" a ragacsos gányt...
Mindenesetre akkor idegesítő nagyon a címke, ha az ár már amúgy is rá van nyomtatva a borítóra és a címkén ugyanaz az az ár szerepel mint ami a borítón amúgy is rajta van(az már csak külön öröm, amikor 1) több matrica van rajta ugyanazzal az árral 2) netről, raktárról rendel az ember, tehát még boltba ki nem jutott könyvet és már azon is rajta az árcédula).

Pozitívum mindenesetre, hogy az Amazonról rendelt könyveim közül csak 1-en volt matrica (azt sem az Amazon tette rá..., és nem a végül kifizetett árat mutatta). Így is lehet csinálni, talán egyszer megtanulják itthon is...

warnew · http://nimfa.hu 2008.01.29. 00:27:38

Akartam mondani, hogy online konyvesboltban vassaroljal, de legutobb - mig en magam nem forgalmaztam angolnyelvueket - ugy jartam a booklinenal, hogy minden konyv hatan van egy nagy baszom cimke, mondjuk 4x10 centis...