tabletop hírek

  • Midweek Snippets Wednesday is spelled wrong. -Demetri Martin So, while my apartment shakes and rattles from the earthquake we apparently just had, it's a good time to get some snacks in the form of bite-sized (tovább)

searforge krónika

  • Nincs megjeleníthető elem


ezt írja a geek

  • Hibás feed URL.

boardgame news

  • Hibás feed URL.

tengersam wh40k

  • Nekrológ Valamikor réges-régen elkezdtem ezt a blogot saját szórakoztatásomra írni, aztán a sors furcsa szeszélyéből egyre többen olvasták, én meg ezen fellelkesülve gyártogattam a cikkeket. (tovább)

Pisztolyhősök alkonya

2008.02.09. 18:05 | Tartótiszt | 4 komment

Címkék: taktika szánalom battle report warmachine privateer press hordes wargaming circle of orboros cygnar

Minthogy Geistwald kolléga nem serénykedett a publikálással, a nép viszont lassan kukákat égetett a blog szerkesztőségének virtuális ajtajánál, kénytelen vagyok kézbe venni az ügyet, azaz zanzásítva elbeszélni múlt heti összecsapásunk lényegi részeit. Ez mondjuk nem esik nehezemre, hiszen a szemétkedés Dr. Genyát megszégyenítően erős jellemvonásom. És ahogy az mindjárt kiderül, végre alkalmam nyílik belerugdosni a Warmachine legösszeszedettebb társulatába, a berhelt pisztolyok és lövészárkok so called mestereibe, a Cygnar frakcióba.

A csatára meghívást kapott - tengerSAM blogkolléga személyében - egy guest star is, aki örvendetes nyíltsággal szemlélte a figurákat és a játékot, annak ellenére, hogy itt nem talál Tankbustasnak hívott orkokat. A szembenállásról ismét az Orboros szekta gondoskodott, akiknek már nagyon viszketett a tenyerük, hogy végre pofán battyák Allister Caine-t. A felállásban nem vagyok biztos, mivel a Cygnar seregek vezére újdonságokkal kísérletezett, de majd úgyis kijavít, ha tévedtem volna.

Circle: Kaya the Wildborne, Pureblood Warpwolf, Warpwolf, Argus, Gorax, Shifting Stones, Wolves of Orboros (6) + UA
Cygnar: Lt. Allister Caine, Journeyman Warcaster, Grenadier, Sentinel, Trenchers (8) + UA, Trencher Chain Gun Crew, Alten Ashley, Ogrun Bokur

Az első összecsapás 18 percig tartott (ezért indokolt a szánalom címke), és egy idol ledöntésével végződött. Nevezett Lt. Allister Caine túl közel araszolt a félpályához, úgy gondolván, hogy vórdzsekje és az előtte magasodó rengeteg bőséges fedezékül szolgál. Kaya viszont más álláspontra helyezkedett, sprintben előreküldte Argusát, aki kényelmes távolságra állt meg a célszemélytől. Már csak egy Spirit Door elmormolására volt szükség, no meg a kockák enyhe jóindulatára. A nem túl acélos célszámot az első 2-3 botütésnél nem sikerült megdobni, így következhetett a warlock kisasszony featje. A felhergelt kutyustól és egy szintén hatótávon belül lévő farkasról le is emelt 6 Fury pontot, amivel már nem jelentett problémát kétszer tarkón csapni a meglepetéstől mozdulni sem tudó Caine-t. Szerencsétlen fickó ahhoz szokott, hogy ő dönti gerincre a lányokat, most meg... Az persze lehet, hogy fordítva sincs ellenére, de biztos nem ilyen formában. <3

Mivel Caster Kill változatban egyeztünk meg az elején, ezzel vége is volt a műsornak. Nem számoltam ki az esélyeket, de az akció nem volt életbiztosítás a támadónak sem. Kábé 2:1-hez saccolom a siker valószínűségét, ami ahhoz sok volt, hogy ne próbáljam meg, ahhoz viszont kevés, hogy ne alakulhatott volna simán fordítva is a végeredmény.

Ezután néhány percnyi szünet és magyarázkodás kezdődött. Utóbbival tengerSAM-et próbáltuk megnyugtatni, hogy ez azért nem ennyire egybites játék. Nem mintha felkavarta volna Közép-Kelet-Európa egyik legrövidebb WM-Hordes meccse, sőt kifejezetten élvezte a látottakat. Aztán nekifogtunk a visszavágónak, ami - nem meglepő módon - óvatosabb tempóban zajlott.

A Circle taktikája most is az volt, hogy a középen tornyosuló erdőt kihasználva mér gyors csapásokat a túl közel merészkedő cygnaritákra (nem tudom, hogy van-e ilyen szó, de tetszik - a szerk.). A középen lévő kőkemény magot Kaya, a Gorax és a két nehézfiú alkotta. Jobb szárnyra a Shifting Stones került a kétfejű kutyával, míg baloldalt a Wolves of Orboros egység próbált átkaroló hadmozdulatot tenni. Előbbit a kövek mellett a Cloak of the Mists varázslat, utóbbiakat pedig a nagy távolság védte a lassan előrenyomuló Cygnar seregtől. A trencherek vezették a támadást, miközben komótosan lépdelve lődözgették a füstgránátokat. Az Argusszal szemben lévő Alten-Bokur páros nem tudott érdemben semmit tenni, mivel a rejtővarázslaton még a tapasztalt vadász sem látott át.

Az első áldozat az erdő széléhez közel telepített Chain Gun alakulat volt, akiket a Warpwolf intézett el könnyen, miután tisztavérű kollégája légiessé tette, hogy gond nélkül átsétálhasson a rengetegen. Ezt követően Kaya természetesen visszaparancsolta (Spirit Door) a biztonságot jelentő lombok mélyére, Cygnar fiai pedig folytatták a manőverezést és az araszolást. A következő körök hasonló forgatókönyvvel zajlottak: előbb a Grenadier ment gajra, majd a Sentinel sérült meg végzetesen. Az a két Trencher, akiket az Argus tépett szét már nem osztott, nem szorzott, mint ahogy az sem, hogy az utolsó körben egy-két sebet a Gorax is bekapott. Lt. Allister Caine kapitulált, és ha jól sejtem, hazafelé bevette magát az első kuplerájba, hogy legalább ott megmutathassa, ki a legény a gáton.

Két tanulságot sikerült levonnom a csatá(k)ból. Egyfelől Kaya varázslata tényleg nagyon hatékony, és szinte teljes biztonsággal használható. A másik, amit tanultam, hogy még a lövésre kihegyezett Cygnar seregnél is érdemes néha lerusholni (egy újabb nyelvi gyöngyszem) az ellenfelet. Meggyőződésem, hogy ezzel a taktikával sokkal komolyabb ütközet alakult volna ki, mint az óvatos manőverezéssel. A házim így egyértelmű, fel kell készülnöm a gyorsvonatstratégia elleni védekezésre. Ötleteim vannak, de egyelőre ezeket meghagyom magamnak.

A bejegyzés trackback címe:

https://geistwald.blog.hu/api/trackback/id/tr76332135

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tengersam (törölt) 2008.02.09. 20:00:00

Roppant korrekt és hiteles leírás, ezt tanúsíthatom.
A rövid meccs pedig a scenario ismeretében érthető is, hiszen pont ez volt a játék célja (ti. a lehető leghamarabb kinyírni az ellenfél WC-jét. Bocs, VC-jét.). Egyébként láttam én ennél sokkal rövidebb meccset is Warhammeres körökben, de részleteket a blogomon lehet erről olvasni.

limesz 2008.02.10. 13:03:24

Ezek a mocsokállat druidák egyre jobban tetszenek, pedig tényleg rühellem őket :) Ez a hit and run taktika nagyon tud ütni, viszont ezért cserébe kicsi a hibázási tolernacia. Nem ismerem az egységeket, de úgy gondolom tényleg a rush lehet a megoldás ellenük (a magas sebzésért áltatlában a védekezésnél fizet meg a sereg). Mivel a mobilitás a fő erősségük én tutira nem tartanám őket egy bagázsban, így szétszórva pedig a lerohanás sem olyan könnyű, viszont gyosran lehet kimenteni az egységeket (ha jól értettem kulcsszavak Pathfinding és Spirit Door).

Amúgy a vicces az, hogy szerintem ez a fajta Orboros játékstílus kifejezetten a lassan mozgó seregek ellen hatékony, még akkor is, ha azoknak a távolsági harc az erősségük. A házigazdának rendesen össze kell szedni magát, ha farkasokat akar fingatni. Én minden esetre még mindig a Cygnar kék sáljában szurkolok, de csibészes mosollyal nézem végig a treehuggerek győzelmét. Legközelebb én is ott leszek és viszek pattogatott kukoricát.

Sam. Joe · http://www.matchboxmemories.blogspot.com 2008.02.11. 21:04:07

Mocskos békávé, sállálállálá!
Van komplett szurkolókészletem, kék párna, kék duda és kék kereplő! Kérek egy helyet én is a lelátón!

geistwald · http://geistwald.blog.hu/ 2008.02.12. 06:50:27

A Huntert mindenhol javítottam Sentinelre, mert valójában ő volt.

Amúgy igen, ja, valóban :) Hogy a Sir Arthur Streeb-Greeblinggel készült beszélgetést idézzem:

Riporter: Ne haragudjon érte Sir Arthur, de nekem úgy tűnik, mintha az ön vendéglője csúfos bukást hozott volna.
Sir Arthur: Óh! Én azért nem használnám a csúfos bukás kifejezést.
Riporter: Nem?
Sir Arthur: Nem. Szerintem a katasztrofális kudarc sokkal helyénvalóbb lenne.