Hogy életben tartsam a mostanság lélegeztető gépen tartott blogot, és nem mellesleg semmi értelmeset ne csináljak hétvégi szabad perceimben, menjünk neki a Malifaux-sorozat következő darabjának.

Mint ahogy az előző három témánál, most is azt gondolom, hogy a játék legfontosabb elemével fogunk foglalkozni. Igen, ön nyert, kedves olvasó! Ez bizony ellentmondás, de hát a csapatösszeállítás, a kártyák vagy éppen az aktiváció mind perdöntő lehet. A stratégiákról és a választható sémákról meg ugye senki nem mondhatja azt, hogy lárifári, hiszen a játék ezek teljesítésével nyerhető meg.

Kötelező gyakorlat
A stratégiáról elöljáróban kevés hasznos dolgot lehet mondani, mivel ezt nem választjuk, hanem húzzuk (na jó, dzsókernél választhatunk). A stratégiák húzása előtt ellenfelünkkel megállapodhatunk, hogy az alap (5 db) cél közül húzunk, vagy a bővített listából, amely lényegesen nagyobb változatosságot ad, viszont a készítők csak előbbit ajánlják versenyhelyzetekre. Azaz a Core Encounterek kiegyensúlyozott(abb)ak, míg az Extended változatok színesebb csatákat eredményeznek. Jelenlegi, kicsit zavaros, friss errata és hivatalos fórumválaszok hiányában szenvedő korunkban egyelőre úgy tűnik, hogy egy SS-ért csak az Extended Encountereknél húzott önálló küldetésünket flippelhetjük újra. Én azt sem tartanám barbárságnak, ha ez igaz lenne az alapstratégiáknál is, de a szituáció egyelőre annyira tiszta, mint a JFK-gyilkosság körülményei.

A normál méretű meccseken választható két séma már annál több érdekességet tartogat. Kezdjük rögtön azzal, hogy tisztázzuk, mikor kell kiválasztanunk, illetve mikor és pontosan mit kell bejelentenünk ezekkel a részküldetésekkel kapcsolatban. A sémákat csak akkor kell eldönteni, ha már megvan a terep, a speciális terepjellemző, a felállási zónák típusa, a stratégiák és mindkét fél pontos csapat-összeállítása, amit be is kell mutatni az ellenfélnek.

Korlátok közt
Értelemszerűen ezek a felsorolt tényezők rengeteg támpontot adnak arra vonatkozóan, milyen sémát érdemes beválasztani. Fontos megjegyezni, hogy egy konkrét figurát csak egy stratégia és egy séma „célozhatja”, azaz egy modell nem lehet egyszerre például a Kill Protégée és a Kidnap célpontja. Szintén korlátozás, hogy egy meccsen maximum egy frakcióspecifikus küldetés választható. Példa: Colette-tel nem lehet Power Ritual és Sabotage a két sémánk.

A titkosítás fontosságát a Wikileaks-botrány mellett a Malifaux rendszere is jól példázza. A nyíltan bejelentett sémák ugyanis általában kétszer annyit érnek VP-ben. Az viszont nem teljesen szokott tiszta lenni, hogy a bejelentett verziónál sem kell feltétlenül mindent elmondani az ellenfélnek. Ha a szövegben az van, hogy „secretly note…”, akkor csak a séma nevét kell bejelenteni, magát a célponto(ka)t nem.

Jó tudni
Ha már a bejelentésnél tartunk: kiválasztani felállítás előtt kell a sémákat, bejelenteni (a nyíltakat) viszont csak a figurák pályára helyezése után kell azokat. Általában nem lényeges, de néha azért lehet szerepe ennek is.

Ja, és még valami, nem kötelező sémát választani. Ha lemondunk a lehetőségről, akkor darabonként 2 SS-t kapunk. Azaz több pontból nyomulhatunk, de alapból kevesebb győzelmi pontot tudunk maximum begyűjteni. Esetleg akkor lehet érdemes ezt bevállalni, ha pont az az 1-2 pont hiányzik ahhoz, hogy egy szemérmetlenül durva modellkombinációt vihessünk pályára. (Geistwald specialitása az, hogy bármilyen játékban kizárólag X+1 pontból képes verhetetlen listákat kiötleni, ahol X az elkölthető pontok mennyiségét jelöli. Na, neki pölö hasznos lehet.)

Sémaválasztás
Mint említettem, a stratégiát készen kapjuk, valamint ellenfelünk főküldetését és figuráit is ismerjük, mielőtt sémát kell választanunk. Így lényegében a mi kezünkben van a döntés a csata stílusának kialakításában.

Alapvetően azt kell meghatároznunk, hogy saját, illetve az ellenfél stratégiájához képest független, vagy pontosan arra hangolt sémát szeretnénk választani. Ezt egyfelől a két csapat adottságai, másrészt a saját ízlésünk tudja leginkább befolyásolni.

Példa: mi Reconnoitert kapunk, míg az ellenfél Claim Jump-ot. Ekkor mondjuk egy Stake a Claim (a Claim Jump markertől távol) és egy Hold out tökéletesen harmonizál a stratégiánkkal, és semmilyen szinten nincs konfliktusban ellenfelünk főküldetésével. Azaz ez egy passzívabb, kockázatkerülő viselkedésnek megfelelő választás, ahol mi megpróbálunk maximum pontot szerezni, és lehetőség szerint nyerni azzal, hogy megakadályozzuk az ellenfél egyik célját, ami lehet séma is.

Lássuk ugyanezt a példát agresszív megközelítésében: mivel ilyenkor elsődleges szempont az ellenfél stratégiájának nullázása, a Claim Jump pedig komoly közelharcot feltételez az utolsó körökben, ezért most a Kill Protégée, a Frame for Murder, az Assassinate, a Grudge és az Extermination is jó választás. A Bodyguard itt például nagyon nem jó, hiszen a nagy mészárlásban esetleg leeshet a főnökünk is, ami jobb, ha VP-ben legalább nem okoz kárt nekünk.

Kabáthoz a gombot
Fontos, hogy csapatunkat már a stratégiák ismeretében választjuk ki, ezért próbáljunk a lehet legjobban idomulni hozzá. Tehát ha mondjuk közös Treasure Hunt a feladat egy vízzel elárasztott mocsaras terepen, akkor ne 3-as mozgású, nehéz terepen amúgy sem boldoguló figurákat rakjunk fel. Szerencsére a Book2-vel már minden frakció kapott elég választási lehetőséget.

A stratégia és a csapatlista ismeretében pedig a sémákat is ezek szem előtt tartása mellett kell választani, mégpedig úgy, hogy ne kanyarodjunk önként zsákutcába a győzelmi esélyeinket szállító szekérrel. Tegyük fel, nekünk Destroy the Evidence a feladat. Ha ezt tényleg meg akarjuk csinálni, akkor ne válasszunk Hold Out-ot sémának, mert valószínű, hogy a terep két átellenes pontján egyszerre nem fogunk tudni sikerrel működni. Kivételek azonban szinte mindig vannak: nagyon gyors mesterek és figurák képesek lehetnek ezt is megoldani. Colette, Collodi, a Dreamer vagy éppen pár Silurid, esetleg egy csapat Guild Hound mind alkalmas lehet.

Első körben ennyi sikerült a témáról, de ha van ötlet, kérdés, még bővíthetjük a posztot!