Jópofa topik nyílt a BoardGameGeek fórumában: a szerző tíz olyan dolgot gyűjtött össze, ami képes simán hazavágni egy játékra szánt estét. A rangsor nyilván nem tökéletes, mert a top-akárhányas listák sohasem azok, de szerintem mindenki találhat benne valamit, amit már személyesen is megfigyelt. A hozzászólások is érdekesek, kiderül belőlük, hogy milyen sok játékost foglalkoztat ez a téma. A szerző hozzáteszi, hogy elősorban a házigazda felelőssége, ha nem fekteti le egyértelműen a viselkedés szabályait. Onnantól viszont minden a barbár vendégeken múlik, márpedig belőlük is akad szép számmal. Most csak néhány pontot emelek ki, mindenképpen érdemes elolvasni az eredeti topikot.• akik állandóan elkésnek
Pár perc nem a világ, de van, akire ennél sokkal többet kell várni. Ha pedig a társaság éppen új játékot próbál ki, akkor az illető miatt kell újabb másfél órát tölteni a szabályokkal. Bonasera, Bonasera. What have I ever done to make you treat me so disrespectfully?
• akik folyamatosan zabálnak
Meg isznak is hozzá, és a játékasztalon tartják a poharukat, amit néha felborítanak. A csipszes-zsíros kezükkel tapogatják a kártyákat, és megsértődnek, ha a készlet tulajdonosa elmondja nekik a véleményét. Aztán elálmosodnak. Reménytelen.
• akik szánalmasan veszítenek
Nyilvánvaló, hogy a kockák mindannyiunkat utálnak, és ez gyakran még vicces is lehet. Viszont egy bazári majom hisztijét nézni nem vicces, mint ahogy udvariasnak maradni sem könnyű vele szemben. A játékok dobozán a korhatár nemcsak a fizikai életkorra vonatkozik.
• az analízis paralízis
Ez a személyes kedvencem. Van, aki minden egyes lépése előtt annyit gondolkodik, mint a többiek összesen. Ez még akkor is idegesítő lenne, ha az illető sorban nyerné a partikat. A lajhár azonban nem ilyen. Egyszerűen csak lassú, és nincs tekintettel másokra.
• akiknek mindig dolguk akad
Angolul quitternek hívják őket, magyarul nem tudok rájuk megfelelő szót. Amikor úgy érzik, hogy már nem nyerhetnek, akkor eszükbe jut valami, és simán lelépnek. Esetleg maradnak, de elkezdenek mással foglalkozni, és látványosan bomlasztják a partit.
• a hívatlan vendégek
Ha valaki szól, hogy elhozná magával a sosem látott unokatestvérét is, akkor általában igent mondok. Ha nem szól, hanem egyszerűen csak beállít a hívatlan vendéggel, akkor bekönyvelem az illetőt a megdöbbentően nagy bunkók népes táborába.
A hozzászólók közül egyébként többen írják, hogy a gyakran összeülő társaságoknak nem árt házirendet készíteniük. Érkezés, kezdés, élelmezés, anyagiak, stb. Ha ezt mindenki elfogadta, a későbbiekben egyszerűbben lehet tisztázni a vitás kérdéseket, és csak magát égeti, aki tovább hősködik. Én azt hiszem, hogy ilyesmi csak az olyan társadalmakban működik, ahol valaki nem dob akkumulátort a papírhulladék-gyűjtőbe, csak azért, mert ki van írva, hogy ne dobjon. Mi itthon lazább gyerekek vagyunk ennél. Azért a házirend jó ötlet, lehet, hogy kipróbálom.
