We grew fat and lazy on the back of easy success. We forgot about customer service and forgot that hard work is and always has been the route to success. (...) Somewhere along the line too many of us thought that selling, sweating and saving were someone else's job. Well they aren't. That's my job and the job of all of us here at Games Workshop.
Azt hihetnénk, hogy az ilyesmi a részvényeseken kívül senkit sem érdekel, azonban sok játékfórumon azonnal megnyílt a pénzügyi jelentésről szóló topik, és fellángolt a régóta tartó vita a GW jövőjéről. (Illetve arról, hogy akkor most a GW „sux” vagy nem „sux”.) Ellentétben a magyar fórumok nagy részével, ahol a LOL már komoly mondanivalónak számít, az angol nyelvű hozzászólások között meglepően sok összeszedett véleményt olvashatunk. Vegyük is arrafelé az irányt, például az RPGnet tájékára, ahol főleg az égbe szökő árakról, a minőség romlásáról és az elhibázott termékvonalakról volt szó.
Tény, hogy a két Warhammer játék szabályrendszere elég gyenge, legalábbis ahhoz képest, amit 20-25 éves fejlődés után elvárhatnánk tőlük. A játékok annak ellenére sikeresek, hogy értékelhető tesztmunka nélkül készültek el. A remekül működő Mordheimet, Necromundát vagy Gorkamorkát viszont a szóbeszéd alapján azért nyírták ki, mert a figurák a WHFB és a WH40k eladások rovására mentek. A Blood Bowlnak állítólag ott lett vége, amikor az agytröszt rájött: ez a rendszer alkalmatlan arra, hogy naponta levehessék vele a kedves vásárlókat. Különösen a pofátlanság újkori mértékegysége, a Deathzone kiegészítő után. A Man O' War valószínűleg túl jó volt ahhoz, hogy folytassák, és az is jellemző, ahogy a Talisman sorsa alakul — öröm nézni, ahogy az illetékesek egymás hátát veregetik, miután sikeresen feltalálták a spanyolviaszt.
A kellékek egységesítése is nyilván túl egyszerű lett volna, pedig a GW remekül kidolgozott plasztik sprue-jai simán megoldhatták volna a problémát. Ha a szélsőségesen rugalmatlan termékvonalak mellett a megdöbbentően magas árakat és a sokak szerint egyre romló minőséget is számba vesszük, a vállalat mélyrepülése teljesen indokoltnak tűnik. Az RPGnetes vita egyébként annyira elfajult, hogy a topikot le is zárták — igaz, hogy a vállalat kimúlásáról írkáló troll nem csomagolta selyempapírba a mondanivalóját, de nekem visszataszítóbbnak tűnt az a néhány „mértékadó közösségi ember”, aki mérhetetlenül álszent módon próbálja relativizálni a kérdéseket. A GW ma is remek műhely, és megkerülhetetlen a wargame-rajongók szempontjából. Amit viszont az utóbbi időben produkál, az szánalmas. Ha valaki szerint mégsem, annak egészségére váljék— csak megmagyarázni ne próbálja.
A Warhammer Forumon részletesen kitárgyalják a pénzügyi jelentést, ami szintén érdekes olvasmány. A LoTR-buboréknak nevezett, átmeneti fellendülést leszámítva kiderül, hogy a GW teljesítménye 2002 óta folyamatosan romlik. A LoTR mellett a jól eleresztett tizenéveseket (és csakis őket) célzó erőfeszítések, mint például az ötlettelen, anime-jellegű Tauk bevezetése, határozott irányvonalat jelentenek. Ezt lehet szeretni vagy nem szeretni, de az eredmények azt mutatják, hogy a veterán GW-rajongók elvadítása nemcsak erkölcsileg volt deficites, de anyagilag sem jött be. Az átgondolatlan kibocsátások, az eladások növelését célzó, torz szabályok, a jellegzetesen jellegtelen minik és a kemény áremelések nem maradhattak büntetlenül. Én azokkal értek egyet, akik szerint a kiszervezésére irányuló tervek is csak egyszeri, látványos költségcsökkenést hoznak a cég konyhájára, de a folyamatot nem állíthatják meg, amennyiben nem változtatnak a jelenlegi, monopolista szemléleten. Kirby összes munkatársát felelőssé teszi a romló eredményekért, de nem hinném, hogy a GW üzleteiben dolgozókon vagy például a művészeken túl sok minden múlott volna. A helyzet ugyanis az, hogy ezek az emberek jó értelemben vett megszállottak. A GW egy évtizeddel a '91-es vezetői kivásárlás után csúnyán rálépett a gereblyére, és még szerencsésnek is mondhatja magát, hogy a vezetők hülyesége csak most vált teljesen nyilvánvalóvá. Az egyik fórumozó így fogalmaz:
I used to work for the company, but left 2 1/2 years ago. They changed the whole management system about 4-5 years ago and everything seemed to changed from concentrating on customers to concentrating on sales. I feel the hobby just isn't much fun anymore.
Ez is csak egy vélemény. És a megoldás? Panasza mindenkinek van, legtöbbünknek ötletei is lennének. Mindet felsorolni lehetetlen, szerencsére a fórumok bőséges forrást biztosítanak ezek megtárgyalására. A GW-nél eddig arra építettek, hogy az iparágban rugalmatlan kereslettel kell számolni, vagyis nincsenek rá különösebb hatással az árváltozások — amit kiadnak, azt a közönség meg is veszi, és kész. Most úgy tűnik, hogy ez a mítosz omlott össze, és fel kell adniuk eddigi szemléletüket. Én csak az egyik hozzászólás részletét másolom ide, mert személy szerint ezt tartom a legfontosabbnak:
GW has gotten into this 3 month cycle of army support, and then... nothing. Well, at least nothing until the next splash release. That may be fine, but what about all the other armies? Why not make it to where releases are constant, even to include additional poses of the same figure. It's all about the miniatures right? For Privateer Press (again I cite what I think is a good business model), they are releasing stuff all the time for ALL the armies.
Még a LOTR témájú Last Alliance fórumán is arról beszélnek, hogy a sikeres üzleti modelleket lemásolni nem szégyen, és nem is különösebben bonyolult dolog. A GW-t a játékipar Microsoftjának is szokták nevezni, azonban a Microsoft sohasem habozik, ha mások működő ötleteinek elszippantásáról van szó. A Privateer Press példájánál maradva:
• Olcsóbb, mit a GW, és sok esetben igényesebbek a termékei. A GW plasztik gyakorlatilag fémnek is drága lenne, és az új figurák időnként értékelhetetlenek. Az egyébként nagyszerű Skull Pass dobozban lévő goblin íjászok háromféle pózban állnak, és azok között sincs túl nagy különbség. A night goblin dobozban minőségi biteket találunk, de annyira ötlettelen az egész, hogy inkább visszalépésnek tekinthető.
• A PP egymással párhuzamosan fejleszti az összes termékvonalát. Belépő szintű ajánlatai megfizethető alapcsomagok formájában jelennek meg. A GW játékait már elkezdeni is kisebb vagyon, nekem is van legalább 5-6 ismerősöm, aki már évek óta Warhammer-játékos lenne, ha az árak nem veszik el a kedvét attól, hogy belevágjon.
• Ehhez kapcsolódik, hogy a GW skirmish típusú játékai független termékként jelennnek meg. A Mordheim és a Warhammer között például nulla az átjárhatóság. Itt megint az átgondolatlan és felületesen tesztelt szabályok a hibásak, de kereskedelmi szempontból is triviális dolog lenne feloldani ezeket az ellentmondásokat.
• A GW-nek egyszerűen nincsenek válaszai az új kihívásokra. A cég honlapja értékelhetetlen. 2007-ben kénytelen vagyok mindenféle eldugott galériák után böngészni, ha kíváncsi vagyok egy-egy figurára, mert a hivatalos oldalon csak 6×8 pixeles pacnikat talál az ember. Ha korábbi miniket keresek, irány az eBay — a GW-nél, úgy látszik, elvesztek az öntőformák. Nyilván az új termékek eladásait féltik a régebbi ólmoktól. Az egyetlen örömteli hír, hogy 1,5 millió fontot szánnak az online áruház megújítására.
Az a szomorú, hogy sem a problémák, sem a lehetséges megoldások nem most kerültek először szóba. A „fat” és a „lazy” mellé elfelejtették odaírni, hogy „arrogant”: kevés olyan kiadó van, amelyik ennyire figyelmen kívül hagyja a játékosok véleményét. Ehhez járul a szellemi tulajdon védelmének nevetséges túlpörgetése, amire a legjobb példa a Damnatus letiltása. A dícséretes önkritika annál is kevesebbet ér, hogy egy fia hang nincs benne a pofátlan árpolitikáról. Úgy tűnik, meg vannak győződve róla, hogy amit gyártanak, az valóban ennyit ér. A 40k Apocalypse- és a Mighty Empires WHFB-kiegészítő természetesen sikeres lesz, mint ahogy egy féltégla is sikeres lenne GW logóval az oldalán, csakhogy ez már középtávon sem lesz elég.
A Tabletop Gaming News június 29-én közöl rövid interjút Jervis Johnsonnal, akiről nyugodtan elmondhatjuk: már elkésett vele, ha esetleg a csúcson akarta volna abbahagyni. A nagyszerű Jervis az olvasók kérdéseire válaszolt, íme egy érdekesebb darab:
What are your/GWs views on older gamers & how do you keep them interested in GW games?
A: (...) Experienced hobbyists are really important to us for the reasons I’ve just stated, and we take their needs seriously. What we have to do, though, is balance this against the needs of everybody else in the hobby. It’s no good producing things that experienced gamers will love if it confuses less experienced gamers, for example.
Ööö. Ja. Nyilván. Az semmiképpen sem lenne jó. A pénz beszél, ugye. A különféle hozzászólásokból azért kiderül, hogy sokan képtelenek befogadni a nagyívű gondolatokat.
One thing JJ shows in the interview is that he (and/or GW, never sure who’s really talking…) don’t understand what older gamers want or why they leave. They’re not really looking for depth in the sense of more or more complex games & backgrounds, they’re looking for games they can fit in their busy lives.
(...)
If GW were still actively supporting Necormunda or Mordheim, I probably wouldn’t have even started playing Privateer Press games.
(...)
Have games based for different ages and market them as such. No 10 year old is going to be put off LOTR because there are a set of Expert games on a shelf.
Ennyit erről, most nézem, hogy kicsit túlírtam a dolgot. A magam részéről maradok a Blood Bowlnál, a Mordheimnél vagy a Necromundánál. (A Gorkamorkára vagy a zseniális Man O' Warra egy darabig biztosan nem lesz időm/pénzem.) Ha nem adják ki újra egyiket sem, annyi baj legyen — legalább nem kell lehúznom a klotyón az időközben szabálytalannak nyilvánított figurákat, a szabályok meg úgy jók, ahogy vannak. A Warhammer FB és a 40k viszont egy darabig mindenképpen felejtős. Legközelebb pedig akkor is valami pozitívat írok a GW-ről, ha a franc megesz közben, mert már én is unom ezt a témát.