Hétvégén egy négyszemélyes szeánsz keretében limesz kollégánál kipróbáltuk a Last night on Earth című társasjátékot, ami egy teljesen hagyományos, B-listás zombifilm társasjáték-átirata a szokásos karakterekkel, nyomaszó helyszínekkel, miazmással. A játék alapsémája viszonylag egyszerű, arra a „sok lúd disznót győz” elvre épül, amely megtalálható a legrégebbi játékokban is, mint pl. a Várvédők vagy a Királyfogás: sok lassú, ostoba, könnyen leszedhető zombi üldözi a mindenféle speciális képességgel kipimpelt karaktert egy erősen behatárolt terepen. De lássuk szépen sorban.

A doboz borítója hangulatos, szintúgy a tábla is, mely egy tipikus kisvárost hivatott ábrázolni, nagyon jók a kártyák is, a figurák viszont hiperigénytelenek. Ez egyrészt illeszkedik a zombifilmek színvonalához, másrészt kicsit zavaró. Egy sima társasjáték figuráit nem tudom, ki szokta kifesteni, én biztos nem, szerintem sokkal jobban ütne egy max 3 színű zombi, mint egy libafos színű műanyagkupac. Mondom ezt én, aki simán papírlapokra írt betűkkel vérfociztam egy ideig. A játékhoz tartozik egy soundtrack CD is, amit tényleg sikerült hipergagyira komponálni, de úgy, hogy valóban eszünkbe jusson róla egy rossz horror, úgyhogy telitalálat. Föl nem tenném magamtól, de a játékhoz ideális. A külcsínről akkor ennyit.

A játék alapelvéről már szóltam, lássuk a részleteket. Maga a tábla is változhat játékról játékra, mivel a városközpont köré nyolcból négy véletlenszerű elemet teszünk le, ezeken olyan standard épületek vannak, mint a pajta, rendőrség, gimnázium – nem folytatom, mindenki látott már horrorfilmet. Ráadásul több szcenárió közül is választhatunk, van a sima öldöklős, az elmenekülős, a házvédős fajta, meg még pár, amire nem emlékszem. Ez az újrajátszhatóságot nagyban növeli. Mi a "Die zombie die" nevűt választottuk, ami annyit tesz, hogy a hősöknek hajnalig le kell mészárolniuk 15 zombit. Nem hangzik bonyolultnak, de az.


A játékot játszhatják ketten, hárman, négyen, meg gondolom többen is, csak úgy szerintem már nincs értelme, elvész a pörgés. Bárhányan is játsszák, mindig alapvetően két csapat néz egymással szembe, a hősök és a zombik. A zombik körönként egyet lépnek, és büdösek. Mondjuk át tudják rágni magukat a falakon is, ami kicsit megfűszerezi a taktikázást. A hősök közt ott van a gimi focicsapatának irányítója, a seriff, a nővérke, a pap... szóval az egész csipet csapat a filmekből. Mindenkinek vannak speciális tulajdonságai/ képességei, de szerencsére a játék nem ezekre van kihegyezve, így nem kell órákig kártyákat magolni, hogy eredményesen játszhassunk. Ez nálam nagyon nagy jópont, mert nem vagyok túl okos.

A játék kikerülhetetlen része a harc, de enélkül zombifilm sincsen, és szerencsére ez sincs túlbonyolítva, nagyjából arról van szó, hogy aki nagyobbat dob, az nyer. A kijátszott kártyák, tulajdonságok és tárgyak ezt persze módosíthatják, de nem egy Warhammer, na. Csak ismételni tudom magam: jópont. Ha már szóba hoztam, a játékban nagy szerepe van a tárgyaknak is (ld. Rettegés Arkhamban), egy ismétlőpuska birtokában nyilván sokkal nagyobb a túlélési esély, vagy van például egy szcenárió, ahol a hősöknek el kell menekülniük a városból, ehhez meg kell keresni a benzineskannát, a slusszkulcsot, majd egy darabban elérni a teherautót. Legközelebb kérni fogom, hogy ezt játsszuk, és zombikkal leszek. A zombiknak is vannak kártyáik, és olyan nincs köztük, amelyik nem szopatás a hősökre nézve, maximum nem akkora. Teljes egészében elözönlenek házakat, kimegy a világítás, felgyorsulnak a holtak, kitépik a hősök kezéből a fegyvereket, és még sorolhatnám. Remegve néztük mindig, ahogy a zombikat irányító játékosok kéjes arckifejezéssel válogatnak lapjaik között.


A taktika és a hangulat elválaszthatatlan egymástól. A hősök nem lehetnek egy kupacban, mert úgy sokkal könnyebben bekerítik őket a zombik, egyedül viszont nyilván sokkal sérülékenyebbek. Ahogy limesz fogalmazta: "Itt nem kombókon fogod törni a fejed öcsém, hanem futni fogsz az életedért!" És valóban. Egy eszeveszett menekülés az egész játék. Én hajlamos vagyok elmerülni a játékmechanikában, így nagyon jól jött, hogy épp limesszel játszunk, mert ő időről időre elkezdett sikoltozni valami olyasmit, hogy „Egy centin múlott, hogy nem kapott el, rohanjunk be a vegyesboltba, jézusom, JÖNNEK!” Priceless.

A zárójelenet a következőképpen zajlott: a seriff egy raktárból lövöldöz kifelé, a farmer lánya és egy nővérke pedig a pajtába szorult vissza az özönlő zombik elől, a seriff fia az iskolában kergetőzik két élőhalottal. A raktárban kimászik a földből egy zombi, a seriff kiront az ajtón, egyenesen az ott ácsorgó hullák közé, a nők pedig lassan, sebektől borítva szorulnak vissza a pajta legvégébe...THE END.

Összegzés vagy mifene. Egy játék után nem tudom megítélni a játékegyensúlyt, nekem a zombik kicsit erősebbnek tűnnek (ezt többen kiemelték a Boardgamegeeken is), de ezt remélem még számos mérési adattal alá tudom majd támasztani. Annyi mondjuk biztos, hogy esetünkben igen kevésen múlott a zombik győzelme, de én mindig jót dobtam. A hangulat tényleg remek megfelelő játékostársak esetén, de Lékó Péterrel lehet, hogy unalomba fulladna. A rendszer egyszerű, nem kell két órás szabálymagyarázat játék előtt, mint pl. a Marvel Heroes esetében. Ötös.