Pár napja már kiposztoltuk az örömteli kezdeményezést, a magyar Call to Arms liga indulását. Ennek kapcsán gondoltam, érdemes lehet átvenni, mifene is ez. Kevés rá az esély, de hátha valakinek éppen ez jelenti az utolsó lökést a nevezéshez (és a hobbival járó teljes elzülléshez).

A Call to Arms a PP hivatalos bajnoksága, és már jó pár szezon van a hátuk mögött, ennek megfelelően a szabályok szépen finomodnak. A kezdeményezés lényege, hogy Dél-London és San José klubjaiban is ugyanazt a témát feldolgozva gurítsák a kockát, borítsák az asztalt. Ehhez a cég hétről hétre világgá kürtöli az adott forduló speciális körülményeit, küldetéseit, térképeit. A PP annyira jó, hogy minden különleges tereptárgyat és a győzteseknek járó tutkó medálokat is elküldi a szervezőknek. (Mondjuk fizetni kell érte, de Krisztus koporsóját se...) Ha hinni lehet a híreknek, a magyar szervezők pedig annyira jók, hogy ezt be is szerzik az árkádiás ligára.

A heti fordulók egy kis hírlevéllel indulnak, amiben beszámolnak a nagystratégiai seregtologatás aktuális érdekességeiről. Jelen esetben például arról, hogy is szívta meg, de na'on dulván az erdőjárásra vezényelt Sobolov kapitány és parancsnoksága alá tartozó Winter Guard egység. Igen, druidák. Igen, irmagjuk se. A hangulatfokozó hírekkel egy időben publikálják az adott hétre vonatkozó, apró, de általános érvényű szabálymódosítást. Most az lesz, hogy a megfutott egység/figura még kap egy esélyt, és 4+ra a menekülés helyett inkább egy vad rohamot választ a legközelebbi ellenségre. Nyamm! Szintén ekkor derül ki, hogy az egyes frakciók milyen turbófeltöltőt kapnak, azaz milyen apró előnnyel számolhatunk a csatában. Orborosék spec egy egységet átrakhatnak az első kör megkezdése előtt, ami táp, de a többieket sem kell félteni. Végül kiderül, a teljes kampányrepertoárból melyik hat pálya és küldetés közül választ majd Fortuna és az ő kedvenc játékszere, a kocka. 6x6=36, több mint elég variáció egy hétre. Egyébként ez változás a tavalyihoz képest, ahol frakciókra volt leosztva a küldetés, és erősebb kutya közösül alapon, a magasabban rangsorolt játékos tagsági könyve érvényesült.

Maga a seregválasztás és a meccselés sincs szűk keretek közé szorítva. Elvileg bárkivel megbeszélhetünk mérkőzést, ráadásul a hivatalos szabályok szerint a ponthatár sincs bebetonozva, sőt örülnek, ha 2500 pontos népírtásra szavazunk. Egy héten akár több találkozót is szervezhetünk, ami nyilvánvaló előny azokkal szemben, akiknek munkájuk, gyerekük, dolguk, esetleg simán normális életük van. Egyértelműen arra mennek rá, hogy játssz sokat, nagy seregekkel, mert akkor te leszel a király, még ha mindet elbuktad is. Számomra ez véleményes, de érthető álláspont. A PP abból él, ha pörög a WM/H. Hát pörgetik, ahogy tudják. Bajnoki pontjaink akkor gyarapodnak a legtöbbet, ha egy tőlünk előkelőbb helyen álló játékost sikerül bebőrözni. Így az aktuális éllovas mindig egy nagy vörös kereszttel a homlokán érkezik a klubhelyiségbe. Még mondja valaki, hogy nem gondoltak a részletekre? Magát a sereglistát pedig elég a konkrét mérkőzés előtt letenni az asztalra. Tehát simán megtehetjük, hogy egyik alkalommal ezt a castert, másik alkalommal meg amazt játszatjuk, tökmás egységekkel. (Igazából azt sem találtam meg a szabályzatban, hogy akár a kiválasztott frakcióhoz ragaszkodnia kellene valakinek.)

Ami a dologban a legszimpatikusabb, az az állandó változás és a véletlenszerűség. Nem lehet egy darab, patikamérlegen kiegyensúlyozott, mindentverő listára alapozni. A csatáknál nem az otthoni matek, hanem a taktikai érzék érvényesül. Ráadásul a bónuszokat és a szkenáriókat nézegetve az látszik, hogy alaposan ráerősítenek a jackekre és beastekre. Van olyan küldetés, ahol azonnal veszt az, akinek nincs nehézsúlyú versenyzője. Tehát el lehet felejteni a 40 Bane Knighttal operáló listákat, és annak sincs értelme, ha 18 szólóra meg egy casterre építjük éves stratégiánkat. Ez nekem nagyon bejövős.