Tegnap immár a második Magyar Malifaux Napon vehettünk részt, ami még az elsőnél is jobban sikerült, és bár más fórumokon már megtettem, itt ismét szeretnék köszönetet mondani Csontinak a szervezésért, az ellenfeleimnek a tiszta, fair játékért és mindenkinek a részvételért.
A versenynek nagy reményekkel vágtam neki: tavasszal két győzelemmel és egy döntetlennel sikerült a dobogó második fokára felkűzdenem magam, ezért idén a célkitűzés a dobogó legteteje volt. Ráadásul a tavaszi versenyen használt fekete-fém színsémámat is sikerült egy 3 délutános speedpaintinggel elfogadható TTQ-ra feljavítanom.
Választott mesterem "természetesen" McMourning volt. Gondolkoztam Seamuson is, de mivel régen nem játszottam vele, és vagy fél órát beleöltem egy Rogue Necromancy konverzióba, inkább elvetettem az ötletet. A csapat alapja ismerősnek tűnhet annak, aki a játszott McMourningos listáim ellen az utóbbi fél évben:
2-3 Rotten Belle: Minimum kettő szerintem mászthev belőlük minden alapkönyves Ressurrectionist mester mellé a totális board control miatt, és amúgy is, ki ne szeretné a zombikurvákat? Az listámban a variáció leginkább a kurva-kutya arányban lett volna, de végül mindhárom meccsen inkább négy kutyát hoztam a két örömlány mellé.
2-4 Canine Remains: Első körös Rogue Necromancy/Flesh Construct alapanyag, emellett baromi gyorsak, és az árukhoz képest nagyot ütnek - különösen Companionban, amit Sebastiannal elég könnyű elérni.
Zombie Chihuahua: Mindenki kedvenc toteme... Sajnos már folyamatban van egy Get the Stick nerf (a v2-es kártyán már fent van, de még nem adták ki hivatalosan Erratában), ezért a jövőben nem tud majd körönként 2 Bodypartot teremteni a semmiből, ami pedig kellett az első körös Rogue Necromancyhoz. Ettől még mondjuk fel lehet áldozni ugyanennyiért, és továbbra is megvan az első körös móka, csak így 2 helyett már 3 pontért hozok be egy 10 pontos figurát. Felháborító.
Sebastian: Az egyik kedvenc Wyrdes figurám, így minden McMourningos csapatba behozom. Hatalmasakat üt, ha betalál, a kutyákat be tudja Companionozni és seregemben egyedül ő tud AoE-ban sebezni, szóval számomra ő is mászthev.
Convict Gunslinger (alias Mister T): A játék egyik legdurvább gyilkológépe potom 6 pontért egy olyan seregben, ahol a zombikurvák be tudják húzni a szerencsételn ellenfelet a Rapid Fire lőtávjába? Újabb kötelező darab.
Ezen szimpatikus úriembereken (és hölgyeken és ebeken) kívül az asztal mellett még 2 Flesh Construct és egy Rogue Necromancy várta, hogy megidézzem McMourninggal. A Flesh Constructokat szerintem már mindenki ismeri (és szereti) a Rogue Necromancy viszont új könyves cucc, amivel sokan most találkoztak először, szóval róla szeretnék pár szót szólni.
10 pontos figura, 7-es Cb-s, paired, 3/4/5-ös sebzésű fegyverrel, körönként akár 4 támadással, amit McMourning az első körben megidézhet? OMGWTFBBQ!!! Általában ez mindenki első reakciója (ez enyém is), amikor először az asztalra kerül ez a szépség. A tegnapi tapasztalataim alapján viszont ANNYIRA nem durva a dög, mint ahogy azt elsőre gondoltam. Szívósság tekintetében nem keményebb, mint egy Flesh Construct (+1 Df és Wd, viszont csak 1-es Hard to Wound, és semmi más védekező képesség, se Immune to Influence) és bár a Two Headed miatt körönként kapott +2 ütés nagyon jól hangzik, mindez csak addig tart, amíg a sebeinek fele megvan, onnantól már csak két akciója van körönként. És sajnos (szerencsére?) ezt nem annyira nehéz elérni, különösen mivel állatunk másodlagosan tűzmágnesként funkcionál. Őszintén szólva 10 pontért soha a büdös életben nem hoznám be, így megidézve viszont nagyon jó - feltéve ha senkinek sem Slaughter a stratégiája.
Most, hogy túlestünk a sereg kivesézésen (höhö, őrült doktor - kivesézés, höhö), következzen a csaták rövid leírása némi versbetéttel egybekötve.
1. vs Marton (Guild)
"Nem oly' könnyű Guildet ölni,
Tűzkurvánál jobb a zombi!"
Marton (akiről kiderült, hogy egyébként nem Márton, hanem Dani) régi kedves ellenfelem, akit már hónapok óta nem láttam, és aki annak idején első két játékát az én Seamus és McMourning alapdobozom ellen játszotta, és megtanulta, hogy Ressurrectionists ellen játszani nem_annyira_kellemes. Mesterének Sonniát hozta (aki mellesleg a legjobb guildes counter McMourning ellen - bocsi LadyJ), hozzá egy pár Witchlignet, Samaelt, egy Austringert és az Executionert. Én a "négy kutya-két kurva és a többiek" felállással és hatalmas önbizalommal álltam neki az ütközetnek, elvégre Guildtől még soha nem kaptam ki. Stratégiának Destroy the Evidence-t húztam, Marton Slaughtert, a sémák pedig nálam Army of the Dead és Assassinate (10 Wd, Df 4? sima ügy!), Martonnál Frame for Murder (2 VP, ha McM öli az Executionert) és Eye for an Eye volt.
A negyedik körig csodálatos mészárlásnak lehettünk szemtanúi: Sonniát, a hóhért és egy megidézett Witchlinget kivéve mindenkit leszedtem, én viszont elvesztettem a kutyáimat, egy kurvát, és ami igazán fájdalmas, a megidézett 10 pontos Rogue Necromancyt. Ez Slaughternél, mint már említettem, nem a legjobb dolog. A második körben a vérontás előtt az egyik Markert már sikerült leszednem egy kutyával, ezért a negyedik körre válaszúthoz érkeztem: vagy kikerülöm a maradék seregét, és McMourninggal elindulok a másik 2 Markert megsemmisíteni, hogy meglegyen a 4 VP a küldetésből, vagy nekimegyek Sonniának, hogy meglegyen az Assassinate, ő pedig elveszítse a Slaughert. Természetesen a vérszomjamra hallgattam, és a stratégiámat hanyagolva leszedtem a hóhért, McMourningot pedig - iszonyat hülye módon - hátrébb vittem, hogy Sonnia ne tudja zaklatni, de én a következő körben be tudjam őt rohanni. Az ötödik körben néhány jól sikerült Flame Burst után azt vettem észre, hogy a seregem McMourningot kivéve eltűnt, ami annyit jelentett, hogy megvan az Eye for an Eye Martonnak. Viszont volt még egy utolsó esélyem: ha sikerül egy kör alatt kicsinálnom Sonniát, elveszíti a Slaughtert, és még nyerhetek. Természetesen nem sikerült, pár sebet belekarcoltam, de a spelljeimet folyamatosan levédte, és időközben Csonti is bemondta az "uccsókört". A végeredmény: 2 VP nekem az Army of the Deadért, 5 Martonnak a "félkész" Slaughterért és az Eye for an Eye-ért, és életem első veresége a Guildtől.
Tanulság:
punci dolog az ellenfelet kikerülve a stratégiára koncentrálni, ezért bár kikaptam, legalább férfiasan tettem.
SOHA ne menj neki spellekkel Sonniának, amíg van lap a kezében!
2. vs MAC (Guild)
"Papa loco a kertben sírt ás
Jó móka a családirtás."
A svájci rendszer jóvoltából második ellenfélnek MAC-et kaptam, akinek ez mindössze a kettő és feledik Malifaux meccse volt, és tudtommal az első Ressurrectionists ellen. "Nagy örömömre" Perditát hozta, akit a magas Df mellett még Wp effektekkel sem tudok megszívatni, totemnek a Governors Proxyt (hurrá, még több +Wp), a kiscsaládot (minusz Papa Loco) és Samael Hopkinst. Stratégiánk a Contain Powert húzta (a régi assassination kis extra körítéssel), sémának az Assassinationt és a Bodyguardot választotta. Jó szokásomhoz híven sikerült egy újabb előrerohanós stratégiát kifognom, a Claim Jumpot, sémaként pedig egy jó kis vérengzés reményében bejelentettem a Kill Protegée-t (Samael), és a Grudge-ot (Francisco).
Itt már az első körben beindultak az események: Sikertelenül megpróbáltam Franciscót közelebb Lureolni az egyik kurvával, McMourning felszecskázott egy kutyát, hogy utána a rossz lapjárás miatt ne tudja kihozni a Rogue Necromancyt, és nagy szerencsémre ellenfelem is közelebb jött. Így Sebastiant és a maradék három kutyát előrehoztam egy következő körös rohamra, a Convictot pedig előrelureoltam és a Rapid Fire - Trigger Happy - Red Joker halálós (és mákos) kombójával kivégeztem Santiagót. Perdita válaszul beleeresztett két lövést a Convictba, aki csodával határos módon egy woundon megúszta...
A második körben a kutyafalka széttépte Franciscót, cserébe az Obeyezett Nino lelőtt egy kutyát, Perdita pedig megpróbálta agyonlőni McMourningot - ha jól emlékszem 4 vagy 6 sebet okozott, ami kevésnék bizonyult, viszont halálos közelségbe került a doktorhoz. Hogy a 8-as Df-ből 6-ot csináljak, megpróbáltam a két megmaradt kutyámat közelharcba lureolni Perditával, azonban a másodikat Samael még a behúzás előtt kicsinálta, így 8-as Df ellen kellett master killel próbálkoznom. McMourninggal kezdtem, besétáltam közelharcba, Dissection, SS csalás, így sikerült kemény 1 sebet bevinnem, majd egy 0-ás akcióból megidéztem a Rogue Necromancyt. Szerencsés lapokkal sikerült Perditát 1 sebre és 0 SS-re levinnem, így elég magabiztosan vártam a harmadik kört.
Fortuna ezúttal is velem volt, hiszen én nyertem a kezdeményezést, és a Rogue Necromancy befejezhette a munkát. Innentől már csak a tisztogatás maradt, McMourning berohanta Samaelt, akit egy Dissectionnel el is intézett, a sereg maradéka pedig körbevette Ninot, aki a következő körben szintén elhunyt a doktor kezei között.
A végeredmény 8 VP nekem, és -1 MAC-nek a Bodyguard miatt. Elég csúnya mészárlást rendeztem, ilyen listát egy kezdő játékos ellen casual meccsen nem szívesen hoznék be. De ez verseny volt, ahol én elvből mindig a lehető legkeményebb összeállítást hozom, mellesleg szerintem ilyen listák ellen lehet a legjobban megtanulni játszani. Remélem a vereség egyáltalán nem vette el MAC kedvét, hanem inkább segített abban, hogy jobban kitapasztalja a serege erősségeit és gyengéit, és ezeket kamatoztathassa a későbbi meccsein.
3. vs Márkó (Resurrectionists)
"Nico Resser, mégsem jó fej
Idézőknek szar a Slaughter."
Márkó ellen játszani jó, mert szinte hibátlanul és nagyon percízen játszik, ezért mindig nagyon kemény meccsre kell számítani, ahol rá vagyok kényszerítve a hibátlan játékra (vagy bízhatok a mázliban, esetleg a rules lawyeringben). Márkó ellen svájci rendszerben, a dobogóhoz még éppen elérhető közelségben utolsó meccset játszani viszont NEM jó, mivel még ha nyerek is, az eredmény annyira szoros lesz, hogy a dobogótól búcsút vehetek. Itt pontosan ez a forgatókönyv jött be. Nicodem vs. McMourning idézőháború, Nicodemnél ráadásul Slaughter stratégiával, már ez nem sok jó ígért... Márkó sémái a Bodyguard és a Breakthrough voltak, az én stratégiám pedig Deliver a Message, sémáim pedig Bodyguard és Stake a Claim (a túloldalon lévő Gremlin kunyhóra).
Gyakorlatilag 5 körön keresztül állóháborúztunk a középen lévő kunyhó körül, én igyekeztem mindig többet ölni, mint amennyit vesztettem, ebben segítségemre volt a jó lapjárás (a negyedik körben nem volt 10-esnél kisebb lap a kezemben), az, hogy eggyel több zombikurvám volt, mint Márkónak, és hogy a corpse counterek jelentős részét a kutyák átdobálták McMourningnak, aki gondosan feldarabolta őket, nehogy Nicodem felélesze őket. Ennek ellenére az ötödik kör végére Nicodemnek már teljes zombiserege lett, és kezdett beindulni az idézés is... Szerencsémre McMourning túlélte a csatát (és még egy Flesh Constructot is kinyírt egy csapással), egy kurvával sikerült elfoglalnom a Stake a Claimes kunyhót, és Márkónak nem jött össze a Slaughter, sem a Breakthrough, így 4-2-re nyertem, de ez volt a legkeményebb és meccsem a verseny folyamán. Ha Márknak kicsit jobbak a lapjai, és többet tud idézni(bár az idézésért cserébe a Decayre azért mindig bejött a 20+-os eredmény), lehet, hogy nem jövök ki győztesen a dologból.
Az áhított dobogós helyről viszont sikerült lecsúsznom, és "csak" az 5. helyre futotta. Bőven kárpótol viszont az, hogy olyan emberekkel kerültem össze, akikkel már régen vagy még egyáltalán nem játszottam, hogy megúsztam Colettet és a Dreamert (előbbit nem ismerem, ami nem jó, utóbbit meg már igen, és az még kevésbé jó) és az, hogy végre ki van festve majdnem az összes Malifauxos figurám.
Végső következtetés (vagy kohnklúzió, ha izraelita vallású):
Tapasztalatom szerint az új könyves stratégiákkal McMourning már nem akkora király mint az első könyv idején volt, a Slaughternél szív, mint a torkosborz, és több az olyan stratégia, ahol az ellenfél térfelére kell átmenned, ami szintén nem kedvez a kempelős idézgetésnek. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy gyenge lenne, attól nagyon messze van, viszont egy mesteres versenyekre lehet, hogy nem ő a legjobb választás a frakción belül. Mivel már amúgy is unom a kedves doktor urat, egy kicsit visszatérek Seamushoz, ő elméletben jobb, ha az agyatlan vérontás helyett a küldetésre akarsz koncentrálni (ami punciság, de férfias és hősies keretek közt kikapni meg unalmas egy idő után).
Emellett tekintetemet nyugat helyett inkább egy lila csapat irányába kezdem vetni. Nem, kedves fradisták, nem kell meglincselni, a Neverbornról van szó. Mivel eddig szinte csak "lassú, szívós, nagyot üt" sereggel játszottam (kivéve Seamust, mert ő gyors, szívós és kicsit üt), felüdülés lesz egy teljesen más stílusú frakciót elkezdeni, ahol ráadásul nem kell másfélszer annyi figurát megvennem az idézések miatt. Még nem tudom, hogy melyik mester lesz az igazi (a négyből hárommal is szemezgetek), de ezúttal tervezem, hogy ha meglesz a csapat, részletesen dokumentálom a festést (ami kevésbé lesz speedpaint, mint a Ressurrectionist figuráim) és a tapasztalataimat velük kapcsolatban. Sajnos egyéb teendőim miatt ez valószínűleg csak februártól várható, remélem nem felejtem el addigra...
Ui:
December 4-én Games Day, ahol Malifaux bemutatót is tartunk festett csapatokkal és természetesen kipróbálási lehetőséggel. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
