Megvolt a hatodik hét is, ahol részemről nyolc volt, hogy mi történik, mert tartottam magam a minden versenyen más mesterrel jövök agymenésemhez, és ezúttal Ophelia volt soron. A kishölgy mondjuk távolról sem olyan gyenge, mint amennyire a galeri felületes megszemléléséből erre következtethetnénk, de azért a Wp4 nem betonfal, és ez ki is derült a versenyen. Sebaj, a Right Between the Eyes visz mindenkit (except of course for Hamelin), úgyhogy kivont karddal és hatlövetűvel vártam a sorsolást.

1. meccs Viktorias (Fritz)
A stratégia Shared Slaughter volt, ami elvileg feküdt a különítményemnek. Eye for an Eye és Kill Protege volt a sémám, utóbbi Hansra. A másik oldalon a Vikik saját sémája (First Blood) és egy Francois-ra bejelentett Grudge volt. Mivel ellenfelem első ízben fieldelte Von Schillt, utólag érthető, hogy az első körben nagy bátran elküldte gremlinvadászatra. A prospektusában ugyanis az áll, hogy omfgbrken megölhetetlen tápság. Ophelia azonban egy gyors taktikai értekezlet után elugrott Ramival, hogy tésztaszűrőt csináljanak a henchmanek legbajszosabbikából. Mikor nullára ért a woundja, Fritz már szomorúan vette is volna le, de egy áruló gremlin megsúgta neki, hogy SS-ért tudja magát gyógyítani.

Innentől kezdve a meccs arról szólt, hogy Von Schill menekült, Librarian gyógyított, a gremlinek meg yeeehaaaa kiáltásokkal durrogtatták a mellvértjét. A harmadik kör táján elfogyott a kő, és vele együtt az újraélesztés esélye is. Soulstone nélkül aztán már csak pislogni tudott az egyik ikerlány, amint egy Young LaCroix két AP-ből corpse countert készít belőle. A végén még a Trapper hősiesen behúzta a Grudge sémát, miközben Pere felrobbantotta a rokonait, hogy az Eye for an Eye teljesülhessen. A vége 8-2 ide. Tudnak ezek a gríngyók, na!

2. meccs Dreamer (Pyerre)
A második meccs párosításával kapcsolatban érdemes egy tréfás momentumot megemlíteni. Ha össze kellett volna írnom a három mestert, aki ellen nem akarok játszani, az így nézett volna ki: Hamelin, Dreamer, Kirai, mégpedig pontosan ebben a sorrendben.

Hamelin ellen kb. semmit nem lehet tenni Opheliával – a játék vitathatatlanul legborzasztóbb matchupja. A Dreamernek csak annyit kell tennie, hogy rámpluttyan 6-7 Terrifying modellel, és ha nagyon akarja, még autoparalizálja Opheliát, vagy bárkit. Kirai meg minden modelljével Wp-re támadhat, amúgy meg nagyon örül, ha sok corpse countert és Seishint nyerhet ki a kipurcantott gremlinek után. Na szóval a meccs előtt az a vicces szituáció alakult ki, hogy négyen nyertük az első fordulót legalább 6 pontos különbséggel, így a következő ellenfeleket kaphattam: egy Hamelin, egy Dreamer és egy Kirai.

Pyerre már érzi, hogy meg fogja nyerni a kezdeményezést...

Ehhez képest középszar húzásnak minősült, hogy Pyerre Dreamerje topogott a pálya másik oldalán. A stratégia a pálya közepén lévő csatorna elfoglalása lett volna, de az onnan fokozatosan ömlő patkányok helyett inkább egymást csépeltük. Pyerre nyomott egy Kidnapet meg egy Stake a Claimet. Én megjelöltem Teddyt egy kivégzésre, plusz titokban tartottam egy Hold Outot (az elv a legalább írjak egy pontot volt).

Oltári szerencsémre ellenfelem nem igazán ismerte a bandámat, így meglepetten nézte, amint az első aktivációból levadásztam mindkét Daydreamjét. Ennyit az LCB-deliveryről… A szokásos felrakom a Terrifyingot és elrakok mindenkit abuse után a Dreamer maga volt kénytelen előre repülni, hogy a köv. körben szétterítse a Nightmare-eket, mint filmproducer a kokót a házibuliban. Ha nem nyeri meg a kezdeményezést, akkor a companion miatt lett volna egy döglött kisgyerek, és a kipattanó Chompy se tudott volna annyit ártani. De ugye ha-val nem kezdünk mondatot, így jött a Dreamer, aztán LCB, Teddy meg két Stitched is közelről kezdte méregetni Opheliát. Aki az SS-párbajt derekasan állva néhány karcolással megúszta az assaultot. Majd jöttem én, és majdnem kinyírtam Opheliával a Dreamert. A majdnemért persze nem osztanak pontot, szóval érkezett Pere, hogy értelmet robbantson a nyáltól csöpögő véglények agyába. A kétszer eldurrantott Ooopsie viszont csak Opheliát és a két szarzsákot ölte meg (ja, utóbbiakat nyilván csak először). LCB-nél persze volt még kő a védekezésre, viszont ami fájt, hogy Teddy mindkétszer csuklóból megoldotta a maga kecses Df4-ével a kérdést. A végén kiderült, hogy ez volt a kulcsmomentuma a játéknak. Ezek után már csak szenvedtem, mivel Teddy nagyjából stabilan hozta az érinthetetlen státuszt, és mindig hiányzott az a korábban megúszott 5 wound.

Azért Ophelia nélkül is elcsomagoltuk a Dreamert és LCB-t is, ami örömteli, de VP-t ezért sem osztottak. A jó kis meccs így is csak az utolsó körben dőlt el: Pyerre 4-1-re abszolválta a témát. A vereség ellenére büszke voltam a fiúkra - és a lányra.

3. meccs Kirai (Snow)
Hát igen, legkedveltebb mester numero 3 következett. Snow-val egyébként múlt héten pont nyomtunk egy felkészülési meccset, ami zavaros eredménnyel végződött egy nem teljesen jól értelmezett ability miatt.

A stratégia az utolsó csatában elég bonyolult volt: a ketrecbe zárt Hamelint kellett megölni négy oszlop aktiválásával, vagy direkt ütlegeléssel. Ha valaki mind a négy, csillag alakzatban elhelyezett oszlopot egyetlen kör alatt aktiválta, azzal lehetett kinyírni a patkánykirályt, és gyakorlatilag megnyerni a stratégiát. Megpróbáltam az első körben rámenni erre a featre, de már javában benne jártam a láncaktivációban, mikor rájöttem, hogy egy bő fél inch hiányozni fog. Ez kicsit rontott az esélyeimen, de lelkesen nyomogattam az elérhető oszlopokat, és reménykedtem, hogy majd Snow szarokat flippel. (Aki ismeri, az most a hasát fogja a nevetéstől, hogy milyen hülyeségben bíztam.)

Ophelia le is esett gyorsan, mert megártott neki az Ikyiro-Shikome assault commando folyamatos zaklatása. Közben aprítottuk egymást, meg lövöldöztük a ketrecet, de még mindig én álltam jobban az első körös lerohanásomnak hála. A lábán alig álló, és ezért roppant mérges Raphael aztán egy Slop Haulerrel összeállt és puskatussal vert agyon egy Shikome-t, majd megindult a Kill Protege-re kijelölt Datsue-ba felé. Rafi valószínűleg a nap legnagyobb sebzését bemutatva egy lövéssel 20 Damage-et pumpált az öreglányba, ami még a szellemeknek járó félárasított akció beszámítása után is több mint elégnek bizonyult.

Ekkor jöttek a szervezők, hogy akkor most a meghosszabbított időkeretnek is immár vége, de ha mindketten akarjuk, akkor még pár percig mehet tovább. Snow akarta, én meg nyilván nem, mert már alig voltam, és rajtam volt a fél szellemcsorda. Ezzel nyertem 5-4-re, de ha játszunk még egy teljes kört, akkor minden bizonnyal 6-3-ra alakul a meccs, oda. Szerencsére a dolog teljesen irreleváns volt, mert maximum helyett cseréltünk volna a táblázaton. Így én lettem 7. és ő 8., úgy meg fordítva. Hótmindegy.

Tapasztalatok
Körülbelül azt kaptam Opheliától, amit vártam. Életképességét bizonyítja, hogy a három meccsből két, számára igen kellemetlen mester ellen kellett megmutatnia, mit is tud. Remélem, hogy a következő versenyen már frakcióval kell indulni (ahogy a Malifaux-t alapból kitalálták), mert akkor úgyis lehet hozni versenyre a kis hölgyet, ha a szórakozás mellett eredményes is akar lenni az ember. Ebben az esetben pl. ha esélyes ellenfél Hamelin, akkor jönnek a Vikik Jack Daw-val, és izzadjon helyettem a patkányember, azt úgysem szokott sokszor.

A küldetések most is egyediek, változatosak és érdekesek voltak. Látszik, hogy sok energiát fektettek ebbe az előkészületek során. Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki valamilyen formában részt vett a szervezésben: remek verseny volt (megint)!

Legközelebb azért az időlimitet valamennyivel rendezettebb formában kéne megoldani, mert most kicsit káoszendzsinre lett véve a vége. Például kiállhatna Szetymereg egy vuvuzelával középre, és addig fújja, amíg mindenki le nem rakja a lapokat. Vagy ilyesmi.

PS: Bence játszott!!!