Egy kicsit távolról kezdem a sztorit, de talán nem mindenki hallott a Salute rendezvényről, amely egy sok ezer fős dzsembori, mondhatni a figuratologató szubkultúra Woodstockja, Mekkája és Super Bowl-ja egyben. Na a mostaniról élénk linkelgetés ment a Zinkvizítor fórumán, amelyeket végigböngészve számos érdekes új, legalábbis nekem új rendszerre bukkantam. Szabálykönyveket mindig is szerettem olvasni (perverz vagyok), így az első olyannál, ahol letölthető anyagot találtam, bele is ástam magam. Ha már átfutottam, akár meg is oszthatom másokkal, nem-e? De-e.
Nyilván nem véletlenül szúrtam ki egyből a spanyol műhelyben készült Carnevale c. játékot, hiszen erős korrelációt mutat jelenlegi szerelmemmel, a Malifaux-val. A sztoriról sokat ugyan nem tudtam meg a szabályokra szorítkozó PDF-ből, de annyi biztos, hogy 1795-ben járunk egy alternatív Földön, ahol – tessék megragadni a karfát! – elszabadultak a mágikus energiák.
Szokás szerint négy frakciót kapunk első körben: vannak a nemesek, a céhes emberek, a doktorok és a szőőőnyek. Az első kettő elég egyértelmű, az orvosok természetesen kuruzsló szemétládák, de azért elsőre kicsit elviselhetőbbnek tűnnek, mint egy átlagos hazai kórház személyzete. A monsztáknál nem erőltették meg magukat, gyakorlatilag Lovecraft békaembereit kapjuk papokkal, kultistákkal, kopoltyúval.
Egy, kettő, d10
A rendszer 10 oldalú kockákat használ, és a képességpróbák attól függően sikerülnek, hogy elérjük-e az adott cselekvés célszámát. Az esetek túlnyomó részében több kockával dobhatunk, és minden egyes megdobott célszám javítja a siker szintjét. Harcnál például a támadó a Combat értékének (plusz módosítók) megfelelő mennyiségű kockát vesz kézbe, és a védő Dexterity értéke lesz a célszám, amit el kell érni.
A próbáknál mindig van egy speciális kocka (Destiny Die), amely kritikus sikert (10-es dobás) és totális buktát hozhat (1-es) attól függetlenül, hogy mit dobtunk a többi d10-zel. A különböző szituációk vagy a kockák számához adnak, vesznek el, esetleg az elérendő célszámot módosítják valamilyen irányban. Lehetőség van speciális képességgel az eredmény részleges vagy teljes újradobására is. Nem egy bonyolult rendszer, de ránézésre jól skálázható, működőképes megoldás.
Minden karakternek van egy adag Karma pontja, amely tulajdonképpen a Warmachine boostolásával vagy a Malifaux lélekkövezésével mutat nagy hasonlóságot. Ezekkel általában plusz kockákat kaphatunk egy-egy kritikus akcióra, de előfordul, hogy teljes akciókat tudunk „ingyen” megoldani egy Karmából. Az erőforrás érdekessége, hogy rengeteg különleges helyzet van, amikor a karakter veszít vagy éppen visszaszerez elköltött pontokat.
Váltott táncrend
A körök you-go-i-go menetrend szerint zajlanak, azaz váltott aktiváció van, mint ahogy így megy ez Malifaux-ban is. Itt is lehet speckó esetben egyszerre jönni több figurával, de amíg nem aktivált figurából kevesebb van, a játékos passzolhat is, ami taktikailag sokszor jól jöhet. Egy modell meghatározott mennyiségű akciópontból gazdálkodhat, amely általában 2-4 között mozog. Vannak ingyenes, 1 AP-s, 2 AP-s, sőt akár ennél összetettebb akciók is. (Csak tudnám, hol láttam már ilyet...)
Maguk az elnyomható cselekedetek nagyon viccesek, mert van köztük például falon futás és vízbefojtás is. Az egész játék láthatóan a látványos kosztümös akciójelenetek világát akarja visszahozni, némi békaemberes, elmegyógyintézetes beütéssel. Mivel akkoriban még nem lehetett minden boltban forgótáras pisztolyt venni, ezért nagyon egyedivé teszi a távolsági harcot az újratöltés macerája. Egy muskétát például 3 AP újratölteni, ami egy egyszerű közkatonának 1,5 körébe telik. Viszont remek összetett, vagy éppen reaktív cselekedeteket képes kezelni a rendszer. Például megtehetjük, hogy előbújunk egy sarok mögül, a mozgás akciót megszakítva leadunk egy kapáslövést, majd befejezve az elsőként megkezdett cselekvést, visszasunnyogunk fedezékbe.
A spanyolok valószínűleg a Malifaux mellett az Infinityt is átlapozták, mielőtt nekiálltak megírni a Carnevale szabályait. A csapatokat ugyanis mindig egy főnök vezeti, aki Command pontok segítségével képes hatékonyabb harcra ösztökélni embereit, ebbe beletartozik a normál akciópontokon túli költekezés és a láncaktiváció is. Szerencsére itt odáig nem mennek el, hogy egy modell végigkommandózhatja az egész kört, miközben a társak szurkolnak neki. Szintén infinitys beütés az elrejtőzés, azaz lehet a modellnek Hidden státuszban is lapulni egy-két láda mögött.
Tááápolás!
Csapatalkotás szempontjából a játék mutat némi szerepjátékos jelleget, már abban a tekintetben, hogy bizonyos fokú önállósággal tudunk fegyvereket, varázslatokat választani a karaktereknek. A Carnevalét lehet egyedi küldetések szintjén is játszani, de lehetőség van összefüggő, kampányszerű menetekre is. Ilyenkor a csaták között fejlődhetnek a karakterek, vehetünk extra felszereléseket, sőt újabb tagokkal is bővülhetünk.
Egy-egy csatában a felek véletlenszerűen választanak a meglévő tucatnyi küldetés közül, ami titokban marad. Ez egyrészt jó, mert végig a bizonytalanság izgalma lengi be a játékot, másrészt rossz, hiszen így taktikailag nagyon nehéz úgy machinálni, hogy azzal ellenfelünk küldetését akadályozzuk. A főküldetés mellett az elintézett ellenfelekért és az épségben maradt saját figurákért is kaphatunk némi győzelmi pontot.
Akkor most mi van?
Röviden ennyi lenne, amit első blikkre le tudtam szűrni az új spanyol reménységből. Nem hiszem, hogy nálam fenyegetni tudná a Malifaux pozícióját (amivel amúgy is sok átfedést mutat), de ha valaki hajlandó átolvasni a PDF-et, egy-két játék erejéig már csak a változatosság kedvéért is szívesen kipróbálnám a Carnevalét proxyzva. Aztán meglássuk. Valaki?
