Minthogy a Főnixcsarnok kiírta az első hazai Malifaux versenyt, amelyik már az új rendszer szerint megy, ráadásul a könyv is utat talált már Amerikából hozzám, így éppen ideje volt, hogy összerántsunk egy rövid összefoglalót. A téma tehát a verzióváltás, amely lényegesen több, mint némi tatarozás, de azért nem annyira radikális a végeredmény, hogy az eddig v1.5-öt játszók ne tudnának egy-két meccs alatt belerázódni.

Arra, hogy tételesen milyen dolgok változtak meg, kár lenne pazarolnom az időt, hiszen Yosh nagy lendülettel revitalizált blogjában erre számos hasznos posztot áldozott (KATT, aztán tovább az újabb bejegyzésekre). Itt és most inkább nagyobb látószögből vizsgálnám a második kiadást, arra kihegyezve a történetet, hogy mit várhatnak azok, akik a régi rendszerben aktívan játszottak; azok, akik belekóstoltak ugyan a játékba, de egy idő után elszivárogtak; és persze azok, akiket eddig ilyen vagy olyan okok távol tartottak a kipróbálástól.

Mi nincs?

1. Nincsenek sima modellek számára legyőzhetetlen Soulstone userek. SS-ért már nem pluszban kapjuk a flipelt értéket, csak [+]-t a duelre. Mit jelent ez? Azt, hogy ha nincs nagyon magas lap az ellenfél kezében, akkor elméletileg a 4-es támadóértékkel is simán meg lehet karcolni Lilithet.

2. Nincsenek tengernyi szöveget tartalmazó karakterlapok. Én speciel egy évig hozzá sem szagoltam Jack Daw-hoz, mert nem vitt rá a lélek, hogy értő olvasással megpróbáljam megérteni a működését. Az esetek többségében megszabadultak a marginális képességektől és csak néhány akciót tartalmaznak a lapok. Ez ugyanakkor felveti azt a problémát (?), miszerint a játékot túlságosan leegyszerűsítették. Bizonyos szempontból ez igaz, ám például az upgrade-ek (lásd később) miatt ennek akár az ellenkezője is igaz lehet egy-egy mesterre.

3. Nincsenek ugyanúgy, vagy majdnem ugyanúgy működő képességek. Ezeket jó közelítéssel kipurgálták, így nem kell a Shambling, Scout stb. skillek útvesztőjében bolyongani.

4. Nincs illetve csak nagyon limitáltan van jelen az örökös trigger. Szinte mindenkitől elszedték az ilyet, és helyette az van, hogy maximum egyszer lehet újrázni mondjuk egy Onslaughttal.

5. Nincsenek pályát sosem látó, gyenge modellek. Igen, még a Malifaux Child is beverekedheti magát a keretbe! Az első körös bétát végigküzdve elmondhatom, hogy folyamatosan cserélgetve a limitált portfóliót sosem volt az az érzésem, hogy valaki úgy kilógna a sorból, mint mondjuk Guzmics az amúgy sem acélos nemzeti tizenegyünkből.

6. Nincs alpha strike. Bár a companion lehetősége több formában is megmaradt, egymás után maximum két figurát aktiválhatunk, mielőtt az ellenfelünknek esélye lenne reagálni.

7. Nincs külön stratégia. A hivatalos versenyjátékban csak egyféle, közös stratégiáért kell dolgozni.

8. Nincs csuklóból bemondott Bodyguard-Hold Out kombó. A két sémát, amelyek összességében 6 pontot érnek egy közös, meccsről meccsre változó 5-ös listából választják a felek, így lehetőség sincs beülni a tutiba. Jellemzően egyébként is sokkal összeszedettebbek, közel egyenlő nehézségűek a sémák.

9. Nincs Wound-Damage problémakör. Minden sérülést ugyanúgy kell kezelni, nem kell azon agyalni, hogy akkor most melyik ment le a Damage-ből, mivel lehet egyből Woundot okozni.

10. Nincs überbrutál RJ-s sebzés. A Vörös Joli „csak” egy severe+weak sebzést okoz.

11. Nincs 6 kör. Illetve lehet, ha a kör végén újrázást flipelnek, de alapból 5 körig tart a játék.

12. Nincs Charge-ból sebzésre [+] flip. Helyette két normál (1)-es támadást adhat le a rohamozó. Ez egyrészt erősíti a rohamot, másrészt viszont nehezebb kihozni a csalható damage flipet.

13. Nincs külön Casting Duel. A varázslatok mostantól ugyanúgy mennek, mint bármilyen normál támadás. Ugyanakkor minimum értéket és színt továbbra is el kell érni az esetek többségében a sikeres spellkedéshez.

14. Nincs még meg minden eddig kiadott modell új statisztikája. Valószínűleg kezelhetetlen lett volna tesztelés és egyéb okokból az eddig összesen 4 könyvben megjelent + most még néhány újonnan megjelent modellt egyszerre „átkonvertálni”, így végül a két fázisú tesztelés, kiadás mellett döntöttek. Ezt lehet nem szeretni, de én speciel nem nagyon tudok életképes alternatívát, amivel a játékosbázis értelmes bevonása és a kiadási problémák leküzdése egyaránt megoldható lett volna. Jó hír viszont, hogy a második hullám béta változata már október elején letölthető és tesztelhető lesz.

Folytathatnám még jó pár dologgal, de talán ennyi is elég a nincsből. Most következzen az, hogy mi van az új rendszerben, ami eddig nem volt.

M2E vs V1.5
A Rossz Dzsudzsu 10 képesség+fegyver listájából 6 lett (+ esetleges Upgrade-ek)
A kép csal, hiszen az M2E kártya jóval kisebb, mégis minden skill kényelmesen kifér teljesen kiírva is.
(Kattra megnő!)

Mi van?

1. Van könnyen átlátható, felesleges részszabályoktól megtisztított rendszer. A könyvben kábé nettó 30 oldalon terpeszkedik a teljes szabályrész (+ külön a küldetések). Ez nagyban megkönnyítheti az új játékosok bevonását.

2. Van pörgős játékmenet. Mind a karakterlapok tisztítása, mind az állandóan újrázható skillek kiírtása, mind az alpha strike minimalizálása, mind a megkurtított körszám egy irányba mutat: gyorsabb, feszesebb lett a játékmenet.

3. Vannak upgrade-ek, azaz fejlesztések. Ezekkel a külön kártyákkal a legerősebb modelleket tudjuk egy-egy irányba tovább fejleszteni. Egy mesterre három ilyet pakolva már kábé elérhetjük, vagy néhány esetben akár túl is haladhatjuk összetettségben az első verzió hasonszőrű egyedeit. Ráadásul ezekkel az upgrade-ekkel többféleképpen is funkcionálhat egy-egy figura, ami az újrajátszhatóságnak ad egy kellemes löketet.

4. Van bőven stratégiai és taktikai játéktér. Az előbb említett upgade-ek, a sémalistához igazítható kezdőcsapat, az általában a második körtől folyamatosan szerezhető VP-k miatt nemhogy butább nem lett a rendszer, de legalább akkora mélységgel bír, mint az elődje – annak túlkacifántozott szabályai, modelljei nélkül.

5. Van egyensúly. Nem állítom, hogy nem maradt egy-két modell, aminek a lapját elolvasva nem szalad fel az ember szemöldöke, de alapvetően nagyon jó munkát végeztek a fejlesztők és a tesztelők is. Szó sincs már töketlen Rasputináról, túlkalibrált Von Schillről stb.

Mint ahogy az előbb, ide is írhatnék még jó pár tételt, de valószínűleg az irány ezekből is jól kirajzolódik. Szóval milyen is lett összességében az új rendszer? Szerintem játszhatóbb, egyszerűbben megérthető és átlátható, pörgősebb, meg úgy általában, sokkal kiforrottabb, jobb. Aki eddig is játszott Malifaux-t, azok között elsöprő többségben voltak a pozitív visszajelzések, ahogy a fórumot nézegettem. Akik itthon esetleg már kipróbálták, de túl bonyolultnak, nehézkesnek találták a régi változatot, azok most mindenképpen tegyenek egy próbát, mert valószínűleg más lesz a véleményük. Azok pedig, akiknek eddig nem volt késztetésük beszállni, most kaptak egy nagyon jó indokot a csatlakozásra.

(Aki meglesné az új szabályokat, de nincs kedve pénzt áldozni a próbára, annak melegen ajánlom a béta teszt utolsó publikus változatát, mert a sémák kivételével szinte teljesen megegyezik a könyvvel.)

Ha konkrét kérdésetek lenne, szívesen válaszolok akár itt a kommentekben, akár az immár 110 főt is meghaladó FB-s csoportunkban.