Geistwald Ghasts

Új lehetőség adódott a mostanság meglehetősen elhanyagolt, és leginkább csak versenykiírások posztolására használt blogunk felélesztésére. Történt ugyanis, hogy a korábban már itt is bepromózott Guild Ball a harmadik szezonjához ért, és sok apró tényező szerencsés együttállásának köszönhetően mindez hirtelen felpiszkálta a hazai meta érdeklődését. Olyannyira, hogy a dedikált facebookos csoport tábora már túlnőtte a felfoghatatlanul hatalmas 30-as számot, akik közül 16-an már a sebtében összehozott hazai liga első csoportkörének végén járnak.

Viszont ahogy az ősi szkíta mondás tartja: sok GB-játékosnál jobb a több! Ennek reményében nem csak oda, hanem ide is kipakoljuk a játékkal kapcsolatos, hosszabb lélegzetvételű megnyilvánulásokat. A mesterterv az, hogy valaki olyan is beleakadhat így, aki eddig nem tudott semmit a Guild Ballról, és netán a tábor is nőhet idővel.

Első körben Albert volt olyan jó, és nemcsak kiolvasta az első szezon háttérsztoriját, de egy rövid olvasónaplót is rittyentett belőle. Halljuk, halljuk!

Az alábbi rövid(?) kis írás célja, hogy összefoglalja az egyes szabálykönyvek színesítő történeteit, háttér információkat, magyarul a fluffot. Hasznos lehet ez azok számára, akik lusták azt elolvasni, nem beszélik az angol nyelvet – vagy csak örömmel szólnak hozzá az izgalmas jelenetekhez.

Elöljáróban még annyit, hogy a második könyvben mind az írások minősége, mind a történet lényegesen jobban sikerült, mit az elsőben, de ettől még az elsőt is simán ajánlom olvasásra, mert nem egy tucat háj fántázi hátteret kapunk.

Rögtön az első jelenetben láthatjuk, ahogy a Hentesek csapata rávezeti a labdát a Halászokra. Megismerünk pár nevet a csapatokból (Brisket szeretne focizni, a halászok dodge-olnak), de a lényeg, hogy Ox a győzelem helyett fontosabbnak tartja, hogy maradandó sérülést okozzon az ellenfél kapitányának, szóval bokából lecsapja Corsair lábát! (Ez egy kimondottan erőszakos jelenet, rögtön az első oldalon, nekem el is vette a kedvem az olvasástól egy ideig.)
 

A hangulatteremtés után egy kis történelem lecke következik, a különböző szabad városok nagy háborúja után a céhek ügyeskedése okán lesz a régi tradicionális játék egy szuper népszórakozás. Kapunk leírást az egyes tartományokról, de ezeknek sok teteje nincs…
(A második könyvben Venin már sokkal szebben mondja el, hogy csak az egyszerű elmék gondolják, mint hogy ez a játék bármi másról szólna, mint a tömegek irányításáról!)

Megint a Henteseknél járunk, ezúttal az edzésen látjuk, hogy itt kegyetlen az élet, Ox szerint ha többet izzadsz itt, akkor kevesebbet vérzel a pályán! Boiler már elég jó ebben.
Bemutatkozik két gazfickó, Avarisse és Greed, akiket az Unió keresett meg játékos szerződéssel, de valami rejtélyes dologban is utaznak még. Ahogy valami város alatti csatornarendszerben(?) kutakodnak.

A Halászok céhének vezetőjét rejtélyes alak látogatja meg (illetve pipázik az irodájában várva), aki azt kéri, a kiütött Corsair ne térjen vissza, kerüljön ki a csapatból. Van ezen kis feszkózás, de a fenyegetések komolyak, így a Laurentis nevű tisztviselő belemegy ebbe.  (De majd kiagyal valamit)

A Hentesek magisztere közben látogatást tesz a Sírásók céhénél, amiből megtudjuk, hogy a Halászok kapitányának kiejtése a játékból (ismétlem levágták a lábát) a Sírások kérésére történt, egy korábbi adósság törlesztéseként. Mellékesen lealázzák a Hentes magisztert, mert gyenge kezdő ebben a világban. Intrika. Kiderül, itt is egy pipás alak, Longshanks mozgatja a szálakat!

Laurentis (halász vezér) egy Shark nevű játékosát nevezi ki kapitánynak, aki ezt elég egykedvűen fogadja, de szuper kúl fickó. Ezt a rejtélyes látogatónak is elmondja, aki szerint ez kiváló döntés. Ők bizony csak az egyensúly fenntartására törekszenek, stb. és Longshanks néven mutatkozik be.

Kis magyarázat jár még, hogy nem lehet megölni az ellenfelet a pályán, mert azért nagy ejnyebejnye jár. De a Fizioterapeuták (de tényleg) céhe mindenkit visszahoz a meccsformába pár nap alatt.

A Kőművesek és Serfőzők meccsével folytatódik a történet, amit a lelátóról Ox figyel (és kazuár módon megfojtja az őt kizsebelni készülő tolvajt). Flintért olvadoznak a lelátón a hölgyek, míg a férfiak nem kedvelik annyira…

Folyik a mérkőzés, Friday még gólt is szerez, de a dühös és részeg Serfőző szurkolótábort ez nem érdekli, felfegyverkeznek és lerohanják az ellenfél békés szurkolótáborát, rájuk gyullad a lelátó, vérengzés, miegymás.
Hazafelé Ox belefut néhány zsiványba, akik valami ártatlan srácot fenyítenek. Emlékezteti az öccsére, és készen is áll beleállni a balhéba. De aztán rájön, hogy testvére rég halott és mit érdekli őt aki nem elég erős ahhoz, hogy a saját lábára álljon?

Így odébb áll, a gyerek pedig elmúlik, mint hősünk becsülete egykor…

Ez kb. a fele az első könyvnek, folyt köv.