Geistwald Ghasts

 Anno, amikor az AD&D adta aktuális addikciónkat járta a játékosok között egy példabeszéd a kezdők beavatására a jellem/besorolás, magyarán az alignment témakörben: képzeld el, hogy egy kislány sír egy fa alatt, amire felmászott a cicája és nem tud lejönni; és jött a felsorolás, hogy a különböző jellemű karakterek hogyan oldják meg a kérdést: a törvényes jó előbb tisztázza, kié a fa, ha a földesúré, akkor felkeresi, engedélyt kér a felmászásra vagy kivágásra, majd visszasiet, megmenti a macskát, megvigasztalja a kislányt. A törvénytelen gonosz megerőszakolja a macskát, kardélre hányja  a kislányt, felégeti az erdőt vagy ezek tetszőleges kombinációja a hold épp aktuális állásától függően; és így tovább és így tovább minden lehetséges jellemmel.

Na ezt a kis példabeszédet ültette át Warmachinera a PP fórumán egy névtelen zseni (igen, lusta vagyok megkeresni a pók nickjét); az ötletét továbbgondolva pedig elhoztam nektek ezt a kis szösszenetet, mely félig plágium, félig emlékezetből-fordítás és csipetnyi egyéni kreativitás is van benne.

Mivel a kis, morcos kínait nem engedték ma haza a kórházból, ezért megragadtam utolsó szabad estémet (a szarvánál), és lekocogtam egy gyors Cryx-Circle találkozóra. Amikor azt írom, gyors, azt tessék komolyan venni. Életem második legrövidebb csatáját "élvezhettem". Az elsőre mindig szívesen emlékezem, mert akkor a lószerszám jó végén voltam. Nos, most megéreztem a befogadás tantaloszi kínját is.

Kedves Egybegyűltek!

Bár ez nem egy selfblog, a magamutogatás rendszerint felbukkan a sorok között. Ezért talán nem veszi senki sértésnek, ha egy rövid poszt keretében köszöntöm immár majdnem 6 órás gyermekem. És hogy ne legyen teljesen off topic a téma, mellékeltem képet is a gyerekszobáról, ahová szeretettel várom Grétit. Feladat: megtalálni a kakukktojást!

 „You can’t spell C-R-Y-X without cry”

„Join or die! …or die AND join anyway.”

Közkívánatra következzék kedvenc kegyetlenkedő kompániánk: a Cryx! A Cryx frakció élőholtak és a velük kooperáló nekrofil beállítottságú lények gyülekezete tán a legérdekesebb és legsokatígérőbb meseszövés köré kanyarítva. Lássuk tehát a mítoszt:

„Kezdetben vala Lord Toruk, ki kő vala és sárkány vala és halhatatlan létében és végtelen magányában uralkodék a semmi és mindenek felett mígnem megelégelvén társtalanságát létének kövéből szilánkokat hasíta és a szilánkokból sárkányok lettek, méltók arra, hogy Lord Toruk uralkodjék rajtuk. És telt ezer év és múlt a vég nélküli idő, mígnem Toruk gyermekei, a sárkányok megelégelték alávetett helyzetüket és hogy soha nem kaphatják meg a verdát egy szombati diszkó-villantásra és fellázadtak vala zsarnoki Atyjuk ellen és lőn csatározás és vérfolyam borítá el a világot és Lord Toruk dr. Spock nevelési tanácsait sutba vetvén önnön gyermekei kannibalizálásával múlatá idejét, mígnem lázadó fiai közül senki nem találtatott életben, mert a túlélők elbujdokoltanak a világ peremein túlra, bújván üregekbe és hegyek gyomrába valamint tengerek fenekére és vulkánok mélyére csakúgy, mint adójóváírások és térítvevényes csomagküldő offshore cégek könyvelése mögé.”

Engem már csak a szivárványszínűre festett Khador sereggel lehet meglepni.
-- Huntroll 2008.10.22. 21:16:03

A cerise emlékeim szerint francia szó (ejtsd: szörisz), és azt jelenti, hogy cseresznye. A Cerise egy netes játékmagazin, úgyhogy á: a szó nem csak cseresznyét jelent, bé: az ötletgazda valóban a cseresznyére próbált utalni, és ez sikerült is neki. Témájára nézve a Cerise azért speciális, mert "alapvetően női játékosok írják, és női játékosoknak szól", illetve azon igyekszik, hogy "a játékiparban és a játékosok közösségében alulreprezentált identitások is hallathassák a hangjukat". Legalábbis ez van a kiadvány Mission Statement oldalán. Az ilyen típusú meghatározás hagyományosan tökbéna, majd elmondom, hogy miért tartom annak. Viszont rögtön az elején azt is sietve leírom, hogy a Cerise Magazine nem tökbéna, sőt esetenként kifejezetten igényes és szórakoztató.