Geistwald Ghasts

Talán nem mindenki tudja, de az év egyik legrangosabb sporteseménye zajlik a napokban. Nem, nem a Borsodi/Arany Ászok/Viking/Koccintós Liga gőzerővel dúló csatározásaira gondolok, hanem a sakkvilágbajnoki döntőre, amit legalább annyira ritkán rendeznek a mostani, páros formátumban, mint olimpiát, és sokkal nagyobb becsben illene tartani, mint mondjuk a Tour de Dopping-ot.

Amíg a blogtulaj ingerlő munkacímeiből éles publikáció születik arra gondoltam, hogy a demokrácia jegyében döntsék el a Kedves Olvasók, miről írjak legközelebb. Szavazni hozzászólásban lehet, minden beíró érték számunkra, így véleményét maximálisan figyelembe vesszük. Vagy nem. Az ötletet természetesen másik kedvenc blogomból (Had- és rendvédelem) loptam, hát vagyok én egy eredeti fickó.

 Főszerkesztői utasításra valamint a gazdasági válság hatására fellépő nehézmunkagép-olajozási pangás következtében fokozódó szabadidő-túltengésem okán álljon itt egy régebbi csata leírása okulásként mindazon hű Cygnarita parancsnokok számára akik reguláris erőkkel próbálnák megfékezni Menoth szakadár birodalmát. Az érdeklődők már olvashatták az rpg.hu vonatkozó fórumán, úgyhogy akinek nem inge, annak egérgörgője.
Menoth ferdehitű és közigazgatásilag tisztázatlan seregét Péter (rutinróka) és Géza (3. játék) igazgatta rendkívüli ügyességgel, míg a Birodalomhoz hű katonákkal Tamás (első, beetető „ingyen adag” játék) és szerénységem (lelkes amatőr) próbáltuk visszaterelni a szakadárokat Morrow hitéhez és a köztisztasági csatornázás valamint a központi adózás áldásaihoz.

Annyira sokoldalú vagyok, hogy az már gömb, így ezúttal egy táblás stratégiai játék ismertetésével lepném meg a Nagyérdeműt. Célkeresztben a Milton Bradley Games nagysikerű Shogun című társasjátéka, mely nem keverendő számos, hasonló néven kiadott játékkal.

A játék meglepő módon Japánban játszódik a Sengoku Jidai idején, ami afféle helyi interregnum; a központi hatalom meggyengülése után különböző hadurak, daimyok mérik össze erejüket, hogy elnyerjék az elnyerhető legfőbb méltóságot, az Isseii Taishogun címét, vagyis a győztes legyen a „Barbárok ellen küldött hadak legfőbb parancsnoka”. Kiemelném a japán néplélek nüanszaként: nem a császári címért küzdünk, hiszen császárnak születni kell, a Menny Fiát nem bokorban találják (ez kérem nem európa, ahol legális mondás: „Én vagyok a király és akinek ez nem tetszik, annak bemutatnám barátaimat: Hóhér Urat és Bakó Mestert.”) Tehát a katonai kormányzásért folyik a méta, ami egyben teljhatalmat jelent, hiszen a Tenno nem foglalkozhat olyan világi dolgokkal, mint adószedés, lázadó nagyurak zsigerelése vagy épp betörő mongolok győzködése; neki az Istenekkel kell az interurbán kapcsolatot tartania az Istenek Földjén. A császár tehát névleges hatalom, jellemző, hogy udvartartásának dologi kiadásait (vö. élelmiszer) is a katonai kormányzó ellenőrzi, finom kontrollt gyakorolva ezáltal a kiadandó ediktumok tartalma felett; eme ponttól értelemszerűen összevonva a katonai és polgári teljhatalmat. (Lásd még: „Hány hadosztálya van a Pápának?” kontinensünk történelméből.)

A játékosok eme vetélkedő daimyok közül fognak megszemélyesíteni egy-egy érdekcsoportot, játékosonként három daimyo halálig vagy a teljes győzelemig tartó szövetségét.

Szűzbeszédem elmondása után lássátok valami hasznomat is:

 A Gróf Prodáksönz bemutatja a hallatlanul mozgékony, irgalmatlan lábmunkájú, ellenfelét a végsőkig üldöző és kimeríthetetlen kitartású bajnokot: a hattyúval jelzett kék sarokban Jeremiah Jeeeeeeeeeeeeeerrryyyyy Kraye!

Kedden tesztelés alá vettük Jeremiah Kraye mestert, a Cygnar Felderítők 'casterét, az első (és remélhetőleg nem sokáig (k)egyetlen) lovas 'castert. Nem annyira csataleírás lesz (nincs sok írni való egy második körös 'caster killről egy bátor ellenfél ellen), csak néhány gondolat.

Az a kétes értékű megtiszteltetés ért (rendben, még szőrös a nyelvem a nyalakodástól), hogy kedvenc blogom szerzői közé emelkedhettem, köszönhetően elsősorban a törzsgárda eget-földet megrengető lustaságának, miszerint e-mailből copy-pastelni egy bejegyzést az passzé. Így azt hiszem elmondhatjuk, hogy megalakítottuk az ideális beltenyészetet, minden torzulás szülőanyját: az összes olvasó egyben szerző is.