A frakció az Iron Kingdoms druidáit és követőiket tömörítő autonóm közösséget takarja, de ahogy azt a Battle Collage azóta már elérhetetlen régi oldala plasztikusan megfogalmazta: "ezek a druidák nem azok, akik tündérekkel táncolnak a tisztáson. Ezek azok a fajta druidák, akik a holdfényben vonyítva kitépik a szívedet és elpusztítják a kultúrádat." Ugyanakkor az Orboros szekta - meglehetősen homályos vallásfilozófiai háttérre alapozva - tulajdonképpen meg van győződve róla, hogy az emberiség érdekeit szolgálja.

Röviden arról van szó, hogy a Szörnynek (és számtalan egyébnek) nevezett entitásnak épp dolga akadt a külső síkokon, amihez a druidák sok sikert kívánnak, de úgy szurkolnak, hogy azért a végső cél, a szintén nem kispályás ellenség (nevezett Menoth) legyőzése ne sikerüljön, mert akkor a kedves istenszerűség figyelme ismét a bolygóra irányulna - az meg erősen lefelé mozdítaná az ingatlanpiacot. Tehát a Kör célja az, hogy ez a harc a végtelenségig tartson. S ha az egyensúly fenntartása éppen azt kívánja, hogy egy folyó kiárasztásával néhány tízezer ember elpusztuljon... hát akkor bizony - az emberiség érdekében - megteszik. Shit happens, ahogy a művelt francia mondaná.

A Circle seregek, hasonlóan az időjáráshoz és a többi frakcióhoz, nagyon változatos képet mutathatnak, de általánosságban azért elmondható a bandáról, hogy nem ők a gold szponzorai az éppen aktuális páncélkészítési konferenciának. Távolsági harcban meg körülbelül a nemzetközi átlag negyedét teljesítik. Jó hír: ennyi volt a rossz hír. Védekezési értékben, közelharcban már kifejezetten ISO9001-esek. A mozgékonyság és a mágiahasználat tekintetében pedig nemigen akad párjuk a kicsiny kontinensen.

Ha mégis csoportosítani szeretnénk a frakció seregtípusait, akkor két fő csapásirányt érdemes vizsgálni. Az egyik a liánból és kövekből összetákolt gólemek alkotta sereg. Ez statikusabb, kevesebb benne a trükközési lehetőség, viszont általában nem probléma, ha a támadásunk első köre után még életben marad valaki az ellenfélnél. A kőóriások türelmes jószágok, és nem gond, ha 2-3 körig is verni kell valakit, mire a szerencsétlennek végre kifordulnak a belső szervei és/vagy elmegy a nyomás a motorblokkból. A másik változat a kifejezetten dögökre építő lista, amelyhez nem nagyon passzolnak a csoszogó kőkoloncok, mivel a monszták legfőbb erényét, a gyorsaságot herélnénk ki vele. Szóval egyik sem jobb a másiknál, pusztán ízlés dolga.

Warlockok
Az alap szabálykönyv három Warlockot prezentált a nagyérdeműnek, s ez a három figura meglehetősen jól lefedte az igényeket. Az alapdobozzal érkező Kaya néni amolyan farkasokkal táncoló stílust képvisel. Kevés támadó potenciállal, de annál komolyabb trükkökkel a tarsolyában. Baldur a másik véglet. Ő a köveknek parancsol, s ebből következik (értitek?! KÖvetkezik - sorry), hogy a Woldwatcherrel és Woldwardennel ékített listákkal kompatibilis. Végül ott figyel Krueger, aki nevét tekintve akár állomásparancsnok is lehetne Kurzenstadt közelében, de az igazság az, hogy a legdurvább 'lock a három közül. Egyrészt azért, mert nem mutat fajtajelleget, azaz kiválóan használható élő és animált sereggel is. Másrészt pedig olyan brutális támadóvarázslatai vannak, hogy pusztító erejét a USS Nimitz is megirigyelné.

Az Evolution kódnevű kiegészítőben egy újabb hölgy (Morvahna) és egy - szó szerint - vadállat (Kromac) jelentkezett be. Morvahnáról két dolgot kell tudni: amilyen csinos, olyannyira kegyetlen is. Utóbbinak megfelelően olyan varázslatai vannak, amelyekhez gyakran lesz szükségünk saját gyalogságunkból néhány... khm... önkéntesre. Tehát Warbeastben sűrű listáknál felejtős. Kromac viszont nem vacakol ennyit, két baltájával csap szét bárkit, aki elé kerül. Az ő speckója az, hogy váltogathat szalonképes(ebb) és bestiális alakja között. Előbbi kicsit gyengébb, viszont az értelem minimális szikráját még hordozza (pl. tud varázsolni), szörnyetegként ellenben egy nagyon kemény warbeastként funkcionál. Straightforward stílusú játékosok számára ideális.

Warbeastek
Orborosék kettős arcáról már kicsit fentebb értekeztem, ezért most nem ereszteném bő lére a témát. A lényeg, hogy a húsvér beastek több driblizést igényelnek, de pont ezért nehezebb ellenük a védekezés is. Warpwolfról bővebben itt. A kőemberes verzió viszont a kiszámíthatóság megnyugtató langymelegét adja. Nem fogjuk kétszer körbefutni velük a pályát, ám amit tudnak, azt stabilan hozzák (erős védekezés, amiből megfontolt támadást vezethetünk). Az élettelen kőkoloncok nem is vadulhatnak meg, ezt ellensúlyozza kisebb Fury értékük. A Woldwarden egészen egyedi trükkel kedveskedik: rajta keresztül lehet varázsolni (ilyesmire csak a WM arc node-jai képesek, tehát priceless kategóriás cucc).  Érdemes kiemelni még a kiegészítőben helyett kapott Woldwyrdet. Képességeinek hála, vele nagyon rövid pórázon lehet tartani az ellenséges varázslókat, de sajnos elég törékeny darab.


Egységek és solók
Katonaság tekintetében sincs egyféle sémára utalva az, kinek fontos a természet egyensúlya (és örömét leli abban, ha egy Warpwolf egy kör alatt szed cafatokra egy Dire Troll Maulert). A gyalogság gerincét a Wolves of Orboros nevű alakulat adja. A srácok kétméteres lándzsákkal szaladgálnak (we got Reach!), nem zavarja őket erdő, mező, és mondani sem kell, képesek közös támadásra (CMA). A távolsági fegyver hiányát kacagtatóan olcsó pontértékük (8/kopf) és ultrabrutál Unit Attachementjük ellensúlyozza. Nem mellesleg disznómód jók a figurák - csak kifesteni ne kéne őket... Egy teljesen más megközelítést ad közelharcra a Tharn Ravager unit. Ezek az emberevő óriás véglények nekem speciel nagyon nem jönnek be, és a fórumbejegyzések tanulsága szerint nem is feltétlenül dolgoznak meg 17 pontnyi költségükért. Persze akinek még mindig ott virít a Conan-plakát a szobájában, annak érdemes elgondolkodni a beszerzésükön.

Távolsági harcra akadnak számszeríjászok, hajítódárdás amazonok és a szekta esszenciája, a trendi fekete köpenybe burkolt druidák. Utóbbiak képesek összeállni területre ható támadóvarázslatra, ami csúnyán alárak bármelyik gyalogságnak. Kijöttek nemrég a farkasokon "lovagló" cicusok is, akikről csak jókat hallani, de a fejlesztés jelenlegi szakaszában nem foglalkozom velük.

A katonaság egy különleges alfaját a rúnák segítségével megberhelt kövek adják. A teleportkirály Shifting Stonesról itt lelkendeztem. A másik bevethető kolonc a Sentry Stone. Nevéből már sejthető, hogy ezzel inkább védekező feladatokat tudunk ellátni, mégpedig úgy, hogy körönként fadarabokból összeálló segéderőket idézhetünk vele, s ezekkel 10"-es körben bárkit megbüntethetünk. A Sentry Stone nagyon kafa, de vigyázzunk vele, mert dinamikusabb szkenáriók esetén előfordulhat, hogy csak magunkat szórakoztatjuk a fabábuk tologatásával.


So what
Ugyan elfelejtettem említeni, de itt sem késő: a Circle összes (ejtsd: ÖSSZES) egysége és warlockja rendelkezik a Pathfinder képességgel. A durva terep még a kőtitánok esetében sem jelent akadályt, egyedül az élő beasteknél van szükség némi trükkre. Szerencsére nem egy és nem kettő varázslat, speciális képesség és animus akad az Orboros-raktárban, amelyekkel ők is terepjárókká válnak. Orboros sereget vezetve sosem az a kérdés, hogy kinek menjünk neki, hanem az, hogy mikor és hogyan. A stílusra az állandó agyalás, az ellenfél gyenge pontjainak feltérképezése és a hit and run taktika jellemző (kisebb mértékben, de ez a kőemberes listákra is igaz). Hogy ez mennyire megterhelő tud lenni, azt ékesen bizonyítja egy fórumtopik, amely azt tárgyalja, hogy fizikális fájdalommal jár a Circle egységek irányítása, mert akkora koncentrációt igényel. Teljesen érthető, ha valakinek ez nem jön be, de nekik csak annyit üzenek: figyeljenek minden árnyékra, mert lehet, hogy hamarosan egy Warpwolf ront elő onnan!