Talán nem mindenki tudja, de az év egyik legrangosabb sporteseménye zajlik a napokban. Nem, nem a Borsodi/Arany Ászok/Viking/Koccintós Liga gőzerővel dúló csatározásaira gondolok, hanem a sakkvilágbajnoki döntőre, amit legalább annyira ritkán rendeznek a mostani, páros formátumban, mint olimpiát, és sokkal nagyobb becsben illene tartani, mint mondjuk a Tour de Dopping-ot.
A küzdőfelek régi motorosok. A vörös (note: VÖRÖS) sarokban a nem is olyan régen még Lékó Pétert fenyítő orosz Vlagyimir Kramnyik, míg átellenben az indiai fenomén, harcos stílusával a találó Tiger from Madras becenevet kiérdemlő Viswanathan (aka Vishy) Anand. A felállás egészen egyszerű: aki 12 parti után több ponttal áll, az lesz a világbajnok.
Napokkal a kezdés előtt két magyar vonatkozású hír járta be a világsajtót (az egyiket kivételesen a zindex is lehozta). Az első az volt, hogy Kramó megnevezte segítőit, akiket eddig a függöny mögött tartott, távol a napfénytől. A lista élén ott virított GM Leko, hazánk fia és büszkesége. A dolog több szempontból is pikáns. Egyrészt a már említett, 2004-es vb-döntőn Lékó kihívóként nézett farkasszemet Kramnyikkal, most pedig a - semmiképpen nem lebecsülendő, de mégiscsak vízhordóként alkalmazott - szekundánsi pozíciót tölti be. A másik furcsaság, hogy ugyan Lékó a bukott döntő ellenére is korrekt sporttársi kapcsolatot ápol az orosz nagymesterrel, de Ananddal meg kifejezetten jóban, már-már baráti viszonyban van. Persze lehet, hogy pont ezért igazolta le Kramnyik, nyilván nem kevés hrivnyáért.
A másik hír, ha lehet, még meghökkentőbb volt: Anand a mostani szezonban a Nagykanizsa csapatát fogja erősíteni. Ezt persze nem úgy kell elképzelni, mint a fociban. A nagymesterek nem ritkán 3-4 klub színeiben is küzdenek, gondosan beosztva, mikor hova utaznak el, és előfordul, hogy egy szezonban mindössze néhány fordulóban játszanak egy-egy csapatnál. Mindezek ellenére ez a szerződtetés óriási rangot ad az amúgy sem kispályás magyar bajnokságnak.
És hogy, hogy áll a világbajnokság a félidőben? Nos, nem sokan fogadtak volna erre a részeredményre, de Anand három könnyed döntetlen mellett háromszor bokafogásra kényszerítette a ki-ki meccsek atyaúristenének tartott ellenfelét. A történet még viccesebb (már amennyiben nem oroszok vagyunk), ha hozzátesszük: a háromból kétszer sötéttel oktatta ki Kramnyikot. Rühellem mindig a focihoz hasonlítani a dolgot, de ez pont olyan, mintha a világbajnoki döntő félidejében mutatna 3-0-át az eredményjelző. Szóval nem lehet azt mondani, hogy innen már formalitás a dolog, de nagyon-nagyon közel járunk hozzá. Az alázás kifejezést csak azért nem használom, mert a félelmetesen durva alázás sokkal jobban illik a szituációra. Legutoljára egy bizonyos Bobby Fischer művelt ilyet '72-ben.
Végül egy kis csámcsognivaló a konspirációs elméletek híveinek: Kramnyik ötlettelenül, egysíkúan játszik. Besétál ugyanabba a csapdába, hogy aztán megint jól elkenjék a száját. Olyan stílusú állásokba bonyolódik, amelyekben köztudottan az ellenfele érzi otthonosan magát. Legerősebb szekundánsát Lékó Péternek hívják, aki Anand spanja. És Anand, ha korán kivégzi Kramnyikot, elígérkezett a Nagykanizsa következő meccsére. Hmm...
