Today is my birthday, so my brother asked me what I wanted and as any good Orboros player that respect himself I said:
"A Gnarlhorn Satyr"
Privateer Press Forum

Mivel gyermekem néha üdítően sokat alszik, alkalmam volt belekezdeni munkásságom eddigi legszebb feladatába: összerakni egy Gnarlhorn Satyrt. A fenti idézet szerintem mindennél frappánsabban foglalja össze azt az aurát, amely ezt a félelmetesen drabális, egyáltalán nem békés kérődzőt lengi körül. (Az is lehet, hogy a kos nem kérődző, de ezért nyugodtan vessen meg gimnáziumi tanárnőm és azok, akik biológia faktra jártak.)

Tehát most rendhagyó módon nem a modell képességeit vesézzük ki, hanem combját szabdaljuk, karját fúrjuk, talapzatát csinosítjuk. Jelzem, életemben először csináltam kézifúrós rögzítést, így az itt leírtakat senki ne tekintse útmutatásnak. Sokkal jobban illik a posztra a "tanulásom kálváriája" cím, de talán így sem lesz haszontalan iromány.

Fegyverbe, vitézek!

A képen a drágaszágom és az első munkafázishoz szükséges alapvető felszerelések láthatók. A vágókés jól jön minden elszámolási vitánál, valamint a figura durvább hibáinak lenyesésénél. Az apróbb egyenetleneségeket (például a base öntési maradványát az oldalán) egy kiszuperált reszelővel lehet elrendezni. Végül ott van a kézi fúró, ő a megtisztított, lesorjázott részek összeillesztésénél lép majd pástra.

Gyülekezési körzet

Illusztrációnkon a delikvens látható, letisztított, szétválogatott formában, egészen pontosan 7+1 darabban. Mondjuk azt nem értem, a farkincát miért kellett a testtől külön kiönteni, de lelkük rajta. A figura méretéből adódóan nem tudtam megúszni a csapolást, amit a legkritikusabb ponttal, a láb és a test összeillesztésével kezdtem.

Az irányzék beállítása

A fúrásnál ugye alapvető probléma szokott lenni, hogy pontosan illeszkedjen a két felületen fúrt lyuk. Erre nálamnál okosabb emberek már kitalálták a módszert: egy kis pötty fekete festékkel megjelöljük az A jelű felületet, majd a két darabot összenyomva a pont megjelenik a B jelzésű felületen is. Elméletben, meg ha piros hó esik, akkor. Sajnos a PP figuráinál ez elég járhatatlannak tűnik, mivel a nagyobb modelleknél rendszeresen belefutunk abba, hogy az illesztések erős hiányosságokat mutatnak. A kosnál sem volt ez másként. Hiába nyomkodtam, nagyobb volt a távolság, mint a Négy Mancs és a libatömők között (btw: hajrá, libamáj!). Szóval úgy döntöttem, hogy a szemmértékre és a jószerencsére fogok hagyatkozni. Az ecsetet meg elmostam, nehogy beszáradjon.

First blood

Az első sebet a kos csípőcsontján ejtettem, majd némi pillanatragasztó hozzáadásával behelyeztem az erre a feladatra kitalált gemkapcsot. Itt elkövettem egy hibát, nem vágtam méretre a terméket. Bár a berakásnál így sokkal kényelmesebb, utána nagyon megszenvedtem a fogóval, mire a megfelelő méretre tudtam vágni. Megjegyezném, hogy vigyázzunk a vagdosással, mert a kisebb darabok hajlamosak Laoszig repülni. Jobban tesszük, ha kellően körülbástyázott területen adjuk elő a mutatványt.

Húzzuk karóba!

Ezt ugyan sehol nem olvastam, de józan, paraszti ésszel arra jutottam, hogy erősebb lesz a tartás, ha a két lyuk (népiesen: luk) fúrási szöge nem vág egybe, azaz a csapok két része valamekkora szögben hajlítva csatlakozik egymáshoz. Ettől még össze lehet gyógyítani őket, lényeg, hogy a bemeneti nyílás ugyanazon a részen legyen. Mint mondottam volt, a lyuk párját saccra alakítottam ki, így volt izgalom, amikor elérkezett az összeillesztés procedúrája.

Lábbal vértezve

Hálistennek, jól sikerült a művelet, mindössze egy kis rés maradt, amit puttyval gond nélkül el lehet varázsolni. Ezután sorra mentem végig a többi testtájon, különösebb nehézségek nélkül. Annyira belejöttem a végére, hogy még a teljesen jól ragasztható farkincát is odacsapoltam. Biztos, ami tuti. Nyaktól felfelé és a kis tanga maradt külön, mert festésnél zavartak volna. Azokat majd a munka végén gyógyítom rá a testre.

Jézus, segíts!

A talapzatot szintén felpimpeltem, mivel méltatlan lett volna a figurához, ha egy sima műfüves legelőt kap (értitek: legelőt...). A háttérváltozás - úgy vélem - magyarázatra szorul. Alátétnek egy spanyol designmagazint használok, amelyről néha lefejtek pár lapot, ha már nagyon elhasználódott. Így került a csizma az asztalra, Jézus meg a fogpiszkálók alá. A fogpiszkálók egyébként kiváló alapanyagként szolgáltak a Trencher-lövészárok megformázásához, amelyet a jelenet tanúsága szerint kedvenc kosom éppen pozdorjává zúzott. Kicsit lehettek volna ugyan vastagabbak, de a nagyobb darabsűrűségű palánk talán jobban mutat, mint néhány méretre vágott fatörzs egymás mellett. Eredeti terveimben egy halom törmelék alá szorult Trencher is szerepelt, de némi méricskélés után arra jutottam, hogy több lenne vele a macera, mint amennyire jól mutatna. Félő volt, hogy sokórás melóval egy túlspilázott talapzatot forgathattam volna. A kevesebb néha több jelszóval így gyurmáztam a maradék GS-ből egy cigis dobozt, amelyet gazdája gondatlanul elhagyott miközben evakuálták a lövészárkot. A branden még gondolkozom. Szóba jött a Cygnar Strong, a Stryker's Favourite és a Lucky Shot is...

Áttörés

Na valahogy így fog kinézni a cucc. Természetesen jön még pár réteg homok, kőzúzalék és műfű a külső részre, belül meg marad a döngölt, letaposott anyagos talaj. Ahogy néztem, a talapzatot külön kell lefestenem, majd utána rárakni a dögöt, máskülönben nehezen tudnám elérni a kényesebb részeket. Úgyhogy következő epizódunkban a talapzatot rakjuk rendbe, mielőtt nekilátunk a főfogásnak, egy jó kis birkabecsináltnak!

(A fúrás, faragás körülbelül 1,5 órát vett igénybe, a talapzat összegányolása pedig egy bő órát.)