Tegnapi ténykedésünk terepe - talán tudhatóan - tekintélyes törzshelyünk, az Arcadia volt. Rendkívül élvezetes meccsen volt szerencsém megmérkőzni Huntroll mosdatlan bagázsával; a magam részéről némi vörös szín bevitelével próbáltam bizonyítani azon állításomat, hogy a Khador nem csak beállsz-golyóba- araszolsz-mészárolsz módon játszható és ehhez Péter barátom Menitái ellen összerakott seregemet (aka trükkös khador beta2.0) pakoltam pályára. Az alapkoncepciója a fiúknak az lenne, hogy - a családomban mélyen gyökerező tüzérségi hagyományt továbbvive - ronggyá lövünk minden megfontoltan, fedezékben felénk vánszorgó ellenfelet a mozsarak és a Destroyer segítségével (Arcing fire über alles!) majd a megfogyatkozva betántorgó maradékot felőröljük a Devastatorral, Vladdal, miközben a három fős lovasság hátbakerül és leeprészi a hátsó sorokban megbúvó support/lövész egységeket, a keményebb célpontok semlegesítésében pedig örök kedvenceim, Lady Ai és párja lesznek segítségemre.
Ez a felállás alkalmazható majdnem mindenki ellen, így nem estem kétségbe, amikor kiderült, hogy figurák hiányában a tervezett változtatások (MoW hegyek) nélkül kell kiállnom. A balsors ott vetítette előre árnyékát, hogy sikerült Vladot a polcon felejtenem, így ő magányosan elmélkedett a dolgozószoba lakberendezési fortélyain, míg csapata kénytelen volt egy Incubit Vladnak képzelni, bár erősen magyaráztam, hogy csak a vámpír tört elő belőle, azért ilyen ronda, különben is, klánjára nézvést Tzimitsche, így simán elfér a négy darab kéz.
Az ellen egy adag csempából, tíz kriel warriorból (+UA + WA), Fell Callerből, Piró trollból és Impalerből valamint a fajban egyetlen írni-olvasni tudó bagázsból, a Kőírnokokból állt össze Grissel Vérdanász vezetésével.
Már a terep felrakásánál örömmel láttam, hogy egyezik az elképzelésünk: egy keskeny középső átjáró kivételével mindenhová nehéz terepet rakunk és majd ott eldöntjük, mi a jobb: a központi pártbizottság bevezetése vagy a sört főzünk, nem mosdunk alapelve. Az ilyen összeszűkülő, bedugózó terepek nagyban kedveznek az erőkoncentrációnak és alapvetően akadályozzák a sokfigurás játékos szétbontakozását; mivel olyan 26:12 figurahátrányban voltam (és a két mozsár nem arra van, így nyugodtan számolhatjuk 26:8-nak) békés gondolatokkal dőltem hátra és vártam az udvariasan átengedett felpakolást.
Mivel Huntroll blogtárs fürdőházi prostituáltakat megszégyenítő sirámokat enged el minden alkalommal, amikor valaki nem menekül el előle időben a trollok táptalanságáról és eddig csak egyszer küzdöttem trollok ellen jeges sárkányfattyaim élén, (amikoron is csak a kockák álnoksága akadályozta meg a nindzslányt a 'lockja teljes felsaslikolásában) kéjesen néztem, ahogy a Központi Átjáróval szemben összerakja szokásos golyó-felállását; kéjem forrása a nagy modellsűrűség és a feltételezett lassú mozgás volt, vagyis arra számoltam, hogy jó pár körig szórom AoEkkal a fiút, mire közelharcban felmorzsolom a maradékot. Igen, aki ismeri Grisselt kezdhet röhögni rajtam.
Jómagam feltettem a mozsarakat az átjáró fedezésére, középre a 'jackeket Vladdal, balra Lady Dit, jobbra a lovasságot kerülni és hátbanyomni az írnokokat, távlatilag pedig hátulról felgöngyölíteni a sereget és már elkezdtem széles vállaimat veregetni, mekkra mészárlás lesz itt. Hát, lett.
Az első körben az erősen szagló téglafal futásban próbált távolságot lopni, így amikor rámkerült a sor kéjesen méregettem a mozsarak és Destroyer barátunk lőtávját, majd egy "rajta" vezényszóval útjára küldtem a robbanások poklát. Itt ejtenék pár keresetlen szót a trollok Tough képességéről. Nemes ellenfelem az első körben öt azaz öt darab tough dobásra kényszerült, hála Vlad Signs and Portens varázslatának (a support spellek vitathatatlan legjobbika!), a mozsarak robbanás-sablonjának és a tömörülésben közelgő trolloknak. Tippelhettek, hányat rontott el. Úgyvan, egyet. Mivel a krielek taktikusan úgy álltak, hogy mindenki lássa a zászlót, így még csak lelassítanom sem sikerült őket. Sebaj, azért a lovasságot futásban elküldtem erdőt kerülni (szegény Aragorn) és vártam a jobb szerencsét.
Mely meg is érkezett a második körben: a kis büdösek ösmeg futottak, beletökölve magukat a rohamtávomba (nnnyamiii) majd jött a Vérbazseváló featje és a - számomra oly kedvező - kép rögvest megváltozott: az összes, nem épp ibolya illatú kék böszme ott nyüzsgött a nyakamon hála a megismételt mozgásnak, Vlad és Lady Didi képtelenné vált a varázslásra (itt méltatnám ellenfelem mesteri taktikáját, miszerint Vlad egyetlen egyszer, az első körben tudott csak varázskodni, márpedig S&P nélkül a mozsarak gyíkok, Királyvér nélkül meg Vlad veszít varázsából).
Szóval eljött az én időm, ott álltam nyakamon a szagló hordával, derékig hónalj- és lábbűzben, roham- és varázsképtelenül. Azért igyekeztem kitenni magamért, a Deva bulldózerkodott majd gránátesőt zúdított, Lady Ai talpkontaktba mozgott két Kriellel (a legjobb felhasználása, már ha tud varázsolni: Csók egy nagydögnek, talpkontakt, Holt dettó: 4 darab fully boosted + additional damage die egy körben!), hogy Holt maestro jobban dolgozzék, a lovasok visszafordultak és rácsoportosultak a zászlósra, a Destra is hegyezte fejszéjét, a mozsarak meg már a roham második sorát ritkították, csempákat, kőírnokot, meg akire rásodródott a sablon (aki ismeri, milyeneket szoktam dobni, az kitalálja: úgyvan, a saját lovasságomat); summa summárum eljutottunk oda, hogy összeszedtünk 12 tough dobást a körben. Igen, úgy van, mintegy három Kriel warrior látogatta meg a pálya szélét, bár itt játszott a minifeat is, miszerint 4+ a tough.
Eljött a nefürgyélle fiúk napja, megkapták a lehetőséget soraim ritkítására, mellyel korlátozottan éltek is; lovasaim eggyel csökkentek, 'jackjeimről a festéken kívül nem sok kopott még (itt hívnám fel mindenki figyelmét, hogy Khador 'jacket egy körben vizsonylag nehéz taccsra tenni (Carnivean kell ahhoz, szálas, nem ilyen kis nyálas!), így senki ne csüggedjen, minden bevitt hámozás a végső siker előkészítését szolgálja, csak szorgalmasan, hajrá!) és némi tábornoki hiba következtében Lady Airól és hű kísérőjéról is megfeledkeztek a fiúk (én engedtem volna a visszajátszást azon megjegyzés kíséretében, hogy az előző körben is engedtem a minifeat utólagos bejelentését, de szarkasztikus szónoklatomon felpaprikázódott ellenfgelem nem élt a lehetőséggel). A kőcepelő WA leütötte a maradék két lovasomból az egyiket és hanyattvágta a Destroyert, a Piromán Troll felszámolta az egyik üteget, a Vérprímás meg elhúzta Vlad nótáját egy hangzatos Kaka(szim)fónia keretében. (Kaka! Pisi! Haha! Pisi! Kaka! ...a bennem élő gyermek mosolyog.)
Tehát egy kevéssé sikeres troll kör után jöhetett ismét a Cárina serege; vad adok-adok-adokkal két Kriel kivételével zuhanyozni küldtem a bagázst (éééérted, zuhanyozni, ezeket!), leszedtem a főcsempát és kivontam Vladot a siketítően üvöltöző Vérénekes hatótávjából.
Eljött a visszavágás ideje: Lady Ai elhullott, csakúgy, mint a Deva jobb keze, majd az Impaler hanyattslammelte a dobásával, a Destra is kapott orcájára; a Fell Caller lerohanta és felszecskázta a maradék lovast és Grissel besertepertélt Vlad rohamtávjába öt méregzsákot (fury) cepelve és ismét megsüketítve őt.
Én meg nem bírtam ellenállni a lehetőségnek, lerohantam Vérdanászt; két élete maradt, egyet sem transzferált, de abbahagytam az ütlegelését három fókuszt tartalékolva a végjátékra, mivel láttam, hogy ha innentől transzferálni kezd, akkor egyrészt sokra nem jutok, másrészt nem lesz fury-többlete.
De lett. A Pyre Troll csempasütéssel kezdte a fázist, az Impaler éppen csak hogy, de fegyelmezte magát, majd Grissel remek dobásokkal és jól elhelyezett boostokkal felemésztette Vladot, hiába bujkált a három tartalék-kókusz megett. Remek, változatos és izgalmas játék volt.
A tanulság? Soha ne higgy senkinek, aki a saját seregét szapulja, ne fogadj el kihívást látszólag védtelen 'locktól/'castertől és cukorkát idegentől!
