Az üzletnek hívott szerencsejáték szigorú helytelenítéssel tekint a szerencsejátéknak hívott üzletre.

- Ambrose Bierce

A hízelgéssel mesteri arányban elegyített fenyegetőzés igenis hatásos. Minap berúgtunk Geistwald edzővel, felkért / megfenyegetett, és már posztolok is. (Bár szerintem már nem edző, mert nem edz, hanem vórmasínozik, de rohadjak meg, ha hadúrnak titulálok valakit, aki képes a szemem láttára egy órán belül kétszer két különböző lépcsőn szín józanon lezuhanni.)

Szóval az van, hogy egy ideje pókerezem. Texas Hold'em. Természetesen. Nem vagyok nagy cápa, nem játszom gyakran, de foglalkoztam valamennyit a dologgal, eddig több pénzt nyertem, mint vesztettem, valamint a blog szerzői közül talán én játszottam a legtöbbet, és mivel úgyis magunknak írjuk, eburafakó.

Teljesen fölösleges lenne belevágni itt egy szabályismertetőbe, a csapból is póker folyik már jó pár éve, de akit TÉNYLEG annyira idegesít Korda Gyuri bácsi, hogy őt hallva gerincvelőből azonnal a távirányító után kaparászik, az nézzen utána a Wikin. Itt inkább majd szabadon olyasmit, amiről én, hogy fontos.

O, Fortuna
Lássuk tán a legfontosabb kérdést, amiről bármelyik pókerfanatikus órákig tud habzó szájjal ordítozni: Szerencsejáték-e a póker?

Igen, az. Ilyen egyszerűen. A szerencsejáték lényege ugyanis, hogy bizonytalan kimenetelű eseményekre fogadunk (tágabb értelemben használom a szót), tehát a játék kimenetelében szerepe van a szerencsének. Is. Az nem lényegtelen persze, hogy egy szerencsejátékban a szerencsének mekkora szerepe van - vagyis mennyire tudjuk kiküszöbölni azt-, de a tény tény marad: a póker szerencsejáték.

A póker szerencsejáték tehát, de - hogy elismételjem az elkoptatott közhelyet - nem véletlenül ülnek ugyanazok az arcok mindig a bajnokságok döntőjében. A jó pókerjátékos jó matematikából, esetleg pszichológiából, határozott taktikája (és bajnokságokon stratégiája) van, könnyen adaptálódik, és még sorolhatnám. Az ellenfél tétjeiből, akaratlan reakcióiból, a saját és a lent lévő lapokból a játékos nagyon sok következtetést tud levonni, így csökkentve a szerencse szerepét a játékban. A nagyobb tudású / tehetségesebb / okosabb játékosnak tehát több esélye van.

Zárójel. Elhintettem egy wiki-linket az imént, nem véletlenül az angol Wikiből. A magyar enciklopédia Texas Hold'em szócikkének bevezetőjében ezt olvashatjuk: Nem szerencsejáték, hanem sport, melyben szerepet játszik a szerencse is. A pókerfanatikusokról akkor ennyit. Zárójel bezárva.

Pörög a lé...
A másik, amiről érdemes beszélni, az a pénz. Pókerezni tényleg csak pénzben érdemes. Nem pókersznobizmus (nem vagyok pókersznob, talán eddigre nyilvánvaló), vagy a tömött tárca pökhendisége (ELKÉPESZTŐEN csóró vagyok), hanem kiheréli a játékot, ha babszemben, vagy egyszerűen csak túl alacsony téttel játsszák.

Most komolyan, ha 45 forint -vagy éppen 45 gyufaszál - a tét, nem mondod könnyebben be az all-int, mintha mondjuk 25 ezer forintot tolsz az asztal közepére egy hanyag mozdulattal? De. Innentől pedig nem izgalom, koncentráció és számolás, hanem eszetlen vagdalkozás. Tehát ha legközelebb hívnak titeket, hogy 200 forintban játsszatok, akkor nevessetek udvariasan.

Ugyanakkor arra is vigyázni kell, hogy ne legyen számunkra túl nagy a tét. Ez rettentő röhejes közhelynek tűnhet, de. Ha túl nagy a tét, megint csak nem fogunk legjobb képességeink szerint játszani. Izzadva-remegve fogunk meghozni minden döntést, beszariak leszünk - és ráadásul nem is fogjuk élvezni a játékot. Ez utóbbi azért egy játék esetében elég fontos. (Nem, nem vagyunk megélhetési pókeresek, és nem is leszünk. Nyugodjunk bele.)

A másik oldala a túl nagy téteknek, hogy nem tudjuk ellensúlyozni azt, ha nincs szerencsénk. Bizony, nem lehet csak tuti lapokkal játszani, és hiába van 95% esélyünk a győzelemre, néha leesik az ellenfélnek még egy pár, vagy bejön az egylapos flös. Emiatt nem kell bánkódni, csapkodni az asztalt, üvöltve szitkozódni, vagy kést húzni - bár én mindegyiket szoktam -, simán elő kell venni a tárcát, és játszani tovább. Ha viszont az összes pénzünket feltesszük egyetlen beülőre, akkor egyetlen szerencsétlen fordulat lehetetlenné teszi a további játékot, vagy éppen azt, hogy meleget együnk a következő héten. A Sopranos-féle "Aggyá nyolcvanezret, érzem, most már nyerni fogok, jövő héten megadom" csapdát nem is említem, mert a blog olvasóinak felületes ismeretében is életszerűtlen. (Bár én nem ismerek ilyen kemény arcokat, azért vannak helyek, ahol nagyban folyik az illegális.) Úgyhogy csak ésszel.

E két utóbbi fejezetnek amúgy külön todománya is van, bankroll managementnek hívják az okosok, akit érdekel, keressen rá.

Első nekifutásra elégnek gondoltam ennyit, abban a valószínűtlen esetben pedig, ha bárkit érdekel a geistwald holdudvarából a dolog, akkor lehetnek majd videók, amatőr elemzések, battle reportok, meg ilyesmik. (Geistwaldot elvittem egy társaságba a múlt héten, ahol hihetetlenül bénán játszott két órán keresztül, majd türelmesen kivárta, hogy engem is beleértve mindenki kiessen, és második helyen végzett hajnali fél négy fele. Respect.)

Addig is...