Megnyugtathatok mindenkit (ha valaki ezen izgult volna), rajta vagyok a hordás Field Testen. Nézegetem, ízlelgetem, de nyilatkozni még nem vagyok képes az ügyben. Ahhoz pár tesztjáték minimum kell. Addig viszont következzen valami teljesen más!

Gróf Úr újító szándékú posztjához hozzácsapom a sajátomat, mint akciós Suzuki mellé az elsősegélyládát. Szóval a téma nem olyan vidám és színes, mint az Infinity tűzharcban érlelt utópiája. Neeeem, ennél sokkal régebbi, sötétebb és durvább világba kalauzolnám azokat, akiknek ez jobban begyün, mint a tamagochijakuza plusz technosniper-vonal (én ilyen vagyok, lehet kövezni). Stílusát tekintve egyetlen szóval nehéz leírni: a viktoriánus, call of cthulhus, wild wild westes, gótikus, ars magicás jegyek egyszerre vannak jelen. Hogy irodalmi félműveltségem csillogtathassam, a hangulat elképzelésére melegen ajánlom a Coraline című rövidke kötetet Neil Gaimantől. A szótagolva olvasók igényeihez igazodva készült belőle már film is. Elmondhatnám, miről szól, de arra ott van a Geistwaldot is megjárt picidz örvendetesen újraéledő blogja, és annak idevágó, zseniális posztja.

Tehát akkor szögezzük le, mielőtt tovább lapoznánk: rémálmok nincsenek. Amit látni véltél, nem álom volt. Valóban ott volt AZ, és kifejezéstelen tekintetével téged figyelt…

A Malifaux névre hallgató új skirmish játék furcsa utat járt be. A figurák egy része régen megvolt már, de csak mostanra sikerült a készítőknek szabályrendszert tákolni az amúgy hihetetlenül igényes, ötletes miniatúrák köré. Nem baj, jó munkához idő kell. És habár első olvasatra sem sikerült tökéletesre a rendszer, olyan vad, teljesen szokatlan megoldásokkal van tele, ami miatt azonnal beférkőzte magát a szívem helyén működő analizátorba.

Mielőtt áttolnánk a rendszert egy teljes testszkenneren, ejtsünk pár szót a történetről, merthogy itt ilyen is van. A sztori 1787-ben kezdődik egy alternatív Földön, ahol még létezik a mágia. Azért van ott a még szócska, mert akkoriban úgy tűnt, hogy a mágusok lassan átképezhetik magukat pszichológusnak vagy porszívóügynöknek. A varázserő ugyanis látványosan gyengült a bolygón. Nosza, tartottak is egy konferenciát az ügyben, és ott helyben rájöttek arra, hogy a szomszédos dimenzióban, mondhatni egy köpésre, figyel egy csinos kis hely, ami duzzad a mágikus energiáktól. Egyszerű, mégis briliáns tervet kovácsoltak: nyers (varázs)erővel lyukat robbantottak a két sík között. A másik oldalon egy fura, kihalt várost találtak, amit Malifaux-nak neveztek. Hamarosan a kutatócsapatok egy újfajta ásványra bukkantak, amelyről kiderült, hogy megsokszorozza tulajdonosa mágikus energiáit. Természetesen aranylázszerű népvándorlás indult meg, és szekerekkel hordták át a lélekkőnek nevezett csodaszert. Mivel utóbbi használat során folyamatosan vesztett erejéből, így a kereslettel sem volt gond. Tíz évvel a kapu megnyitása után azonban furcsa jelenségek, majd lények kezdtek feltűnni Malifaux környékén, mígnem 1797 telén egy óriási hóvihar közben bezáródott a Résnek hívott dimenziókapu. Utolsónak egy megcsonkított, haldokló telepes jött vissza, kinek bőrére egyetlen szót karcoltak: MIÉNK!

Természetesen itt nincs vége a sztorinak. A kapu később újra megnyílik, mi pedig az elképzelt 1901-es esztendőben kezdhetünk igazságot osztani. A további részleteket tessék elolvasni a szabálykönyvben.

Ennyi bevezető után ideje, hogy figurát és kockát ragadjunk. Itt jön a nagy meglepetés: a Malifaux NEM használ kockákat. Egy csomag francia kártya van helyette, de ez egy különleges pakli, sokszor lesz alkalmunk kijátszani a sorsot, azaz a véletlent. Sokan, sok játék dicséretére fel szokták hozni, hogy kevés figura kell hozzá. A Malifaux ebből a szempontból (is) mindent ver. Olyan skirmish játék, amely az alapdobozzal TÉNYLEG játszható. Élvezetesen, komolyan, teljes értékűen. Ha nagyon belecsapunk a lecsóba, akkor később veszünk még 2-3 figurát, és így összesen lesz 6-8 fős csapatunk. Ezzel már aztán frankón bármit, bármikor.

A játékmenet sok szempontból rezonál a WM/H rendszerére. Természetesen itt is vannak frakciók (ezeket most nem mutatom be), a kisszámú csapatot egy nagy erejű mester vezeti, létezik boostolás és egyfajta damage transfer, sőt még fura gőzgépek is feltűnhetnek a páston. Egy forduló azonban nem a „te jössz, én jövök, kész” koreográfiájára épül, hanem a felek felváltva aktiválják figuráikat. Ez még a múltkor méltatott Infinity rendszerét is veri, mivel ott hiába avatkozhat (lőhet) közbe az ellenfél, azért mégis végigtolja A játékos, majd jön B. Itt meg totális káosz és változatosság van – ahogy azt egy csatától el is várja az ember. Nem beszélve arról, hogy ezzel a nagyon egyszerű változtatással egy újabb síkja lép be a taktikázásnak.

A kártyapakliban rejlik a másik erő, már ami az összetettséget illeti. Mindkét játékosnak saját paklija van, amiből körönként 6-7 darab a kezében lapul, a többi pedig a kockát helyettesítendő pihen az asztal mellett. A lenti pakliból kell húzni minden eseménynél, ahol a véletlennek szerepe lehet. Az ász itt csak egyet ér, a számos lapok annyit, amennyit, a figurás lapok meg mindig eggyel nőnek, azaz a király 13-at jelent. Van még két dzsóker, egy fekete és egy piros. Előbbi a szívóág a maga 0-s értékével és egyéb kellemetlen mellékhatásaival. Ebből már kiderülhetett, hogy piros dzsokit húzni nagy örömet és 14 pontot jelent, meg néha egyéb jóságokat.

Ha egy figura akciózik, akkor képességpróbát kell tennie. Van az egyszerűbb, amikor sima célszám ellen megy (nincs ellenfél). És van a bonyolultabb, amikor egy másik figura képessége ellen. Alapesetben játékosonként egy darab kártyát kell húzni, és hozzáadni a kérdéses képesség értékéhez. Ha ez nagyobb/egyenlő, mint a célszám, vagy az ellenfél kártyája és skillje, akkor az aktív játékos nyert. Eddig egyszerű, de ha nem vagyunk elégedettek az eredményünkkel, két lehetőségünk is van a javításra. A kezünkből kijátszhatunk egy lapot, ami átveszi a helyét a véletlenül húzott lapnak. Ésvagy elhasználhatunk a nagyon limitált mennyiségben rendelkezésre álló lélekköveink közül egyet. Ezzel jogosultak vagyunk egy újabb kártyát húzni, és a két kártya összegével növelni képességünk értékét. Mindezt az ellenfél is megteheti, és akinél a módosítások végén nagyobb összeg jön ki, az a nyerő. Ez talán leírva sem bonyolult, de az asztalnál meg 2 perc után teljesen világos lesz. Hatalmas előnye a rendszernek, hogy mindent erre a sablonra húz rá, legyen az távolsági harc, pánikteszt vagy varázslás. További finomságok azért még vannak (például bónuszként húzhatunk több kártyát és a nekünk tetsző lesz az érvényes), viszont most nem célom a teljes szabálykönyv lefordítása.

A játék újabb szimpatikus vonása, hogy nem ismeri a céltalan ütközet fogalmát, azaz mindig kitűzött célokat, feladatokat kell elérnünk, hogy győztesként hagyhassuk el a pástot. Ráadásul mindez néhány kártyahúzás, illetve önkéntes választás után olyan sokféle variációt eredményez, hogy soha, egyetlen meccs sem lesz ugyanolyan. Összehasonlításképpen: a WM alapkönyvében 6 küldetés van, az Infinityben 0 (nulla). A főküldetést mindenki külön és nyíltan húzza. Ennek teljes vagy részleges végrehajtásáért kaphatunk győzelmi pontokat. Viszont választhatunk is célokat egy másik listáról, amelyeknél dönthetünk, hogy titokban tartva próbáljuk megcsinálni, vagy bátran belemondjuk az ellenfél arcába, hogy a hátadon fogom …dat …ni. Utóbbi esetben a siker lényegesen többet hoz a konyhára.

Hogy még ennél is nagyobb legyen a változatosság, a terepnél is van egy random húzás, aminek eredményeként vagy egy különleges tereptárgy, vagy egy nem várt effekt lesz hatással a csata kimenetelére.

A végén természetesen az nyer, aki több győzelmi pontot söpört be a teljesített küldetéseivel. Így simán elképzelhető, hogy valakinek meghal a főnöke, de mégis nyeri a csatát. És hogy mikor van vége a játéknak? A 6. kör végén laphúzással bármikor vége lehet, de persze ezt sosem lehet biztosra venni. Még egy változó, még egy fontos taktikai elem. I love this game!

Kicsit csapongóra és sutára sikeredett ez a poszt, de azt gondolom, hogy a képek és a leírtak alapján van esély rá, hogy néhányan tébolyult tekintettel fogtok motyogni, hogy: Ide vele! Találkozunk Malifaux-ban.

Ui: a játék itthon megvásárolható a Főnixcsarnoktól