Miután jó pár csatán túl vagyok már, nyugodtan kijelenthetem, hogy amit a szabálykönyv átolvasása után elméletben sejtettem, az a gyakorlatban csak erősebben jelentkezett. A Malifaux teljesen más gondolkodást, taktikai elemeket követel a játékosoktól. Nyilván ennek egyik alapvető oka a kártyák használata, de meglepődve tapasztaltam, hogy a Fate Decken kívül is számtalan olyan eleme van a szabályoknak, ami miatt a sarokba lehet dobni eddigi tabletopos tapasztalatunkat.

Örömmel láttam, hogy egyre nagyobb számban érdeklődnek a játék iránt, és ez végre megadta a kellő lökést egy Malifaux-suli megírásához. Mivel téma sok van, ezért részletekbe szedem tapasztalataimat.

Természetesen lesznek általános érvényű észrevételek, tanácsok, és kifejezetten Malifaux-specifikus infók. Az elemzés (nevezzük mondjuk így) megpróbál a leggyakrabban előforduló esetekből és szituációkból kiindulva következtetéseket levonni. Ez magyarul azt jelenti, hogy szinte biztos, hogy bármelyik mondat megcáfolására lehet majd egy példát hozni. Az észrevételeket kérem és várom, de inkább arra koncentrálva, hogy mivel lehetne mindezt kiegészíteni, javítani, vagy éppen miről gondolkoztok teljesen másként.

Na, akkor aki még nem aludt el a bevezetőn, lapozzon az első leckéhez: a csapatépítéshez!

Minden skirmish játéknál alapvető tanács, hogy stílusunknak megfelelő vezért, csapatot válasszunk magunknak. Malifaux-ban sincs másként. A frakció, de még inkább a mester meghatározza azt az alapvető szisztémát, amivel sikeresek tudunk lenni a pályán. Ha nem akarunk melléfogni, kicsit nézegessük a modelleket, képességeiket, fórumbejegyzéseket, esetleg kérdezzünk tapasztaltabbaktól, kibiceljünk mások meccsénél. (Én mondjuk eddig mindig pofára választottam, anélkül, hogy a szabálykönyvet kinyitottam volna, de meglepő módon később sem bántam meg ezt, és egészen jól érzem magam a vakon választott frakcióimmal.)

Szinergia, energia, svájci bicska
Ha megvan a mesterünk, akkor sem lesz egyszerűbb a helyzetünk. 30-35 pontba 6-7 figura fér be, és most már egyre több lehetőség közül válogathatunk. Általános érvényű dolog, hogy figuráink között legyen meg az összhang, a stratégiánk kiteljesítéséhez szükséges képességek és eszközök.

Magyarul, ha van egy figuránk, amelyik Nephilimeknek ad több bónuszt, akkor minden egyes újabb Nephilim figura beválogatásával erősebb lesz a listánkban a „hozzáadott érték”. Vagy ha távolról akarjuk megsemmisíteni az ellenfelünket, akkor egy erős közelharci csapattag akár káros is lehet, mert miatta akár 2 lövős modellről is le kell mondani. Ez pedig meggyengíti azt, amiben elsődlegesen erősek akarunk lenni.

De persze némi egyensúlyt nem árt fenntartani. Ha a csapatunk nagyon gyors, nagyon ügyes, alig lehet távolról eltalálni, az mind jó, de ha egy Armor 2-vel találkozva nem képesek füttyenteni a helyi Sanyi bának, aki a 18-as gyémántfejűvel gond nélkül megfúrná, akkor bizony sokra nem jó a gyorsaság.

Az alapdobozok egyébként elég jól hozzák a fluffot és a szinergiát is. Ha éppen van a Maelstromon, érdemes ezekbe befektetni.

Színsor
Mivel a triggerek aktivizálásához, az erősebb varázslatokhoz általában valamilyen konkrét szín szükségeltetik a pakliból, így a Malifaux esetében egy különleges dilemmával találkozunk: van, amikor egymást teszik impotenssé figuráink. Ha mindenkinek minden erős dologhoz egy magas maszk szükséges, akkor hiába szuperemberekből raktuk össze csapatunkat, az első néhány sikeres aktiváció után elfogy a tartalékunk, és béna kacsaként vergődő modelljeinket bedarálja egy gyengébb képességű ellenfél is.

A megoldás meglehetősen egyszerű (lenne): mind a négy színből merítő csapattagok kellenek. Ezek a huncut wyrdes fiúk persze látták ezt, így általában ilyen álomcsapatot soha, senki nem képes felrakni. Akkor már általában jó úton járunk, ha minimum 2 színt több figuránk is stabilan képes kiaknázni. Tehát ha éppen két modell képességeit nézzük, hogy melyiket rakjuk be, akkor a Malifaux furcsa világában simán előfordulhat, hogy az elméletileg gyengébb lesz a megfelelő választás, mert gyakorlatilag belőle tudunk többet kihozni.

Nem szégyen zsódosokat hozni, itt nincs csak frakcióra ható feat, tehát a színsor elérésére nagyon jó figuk.

10 kicsi indián
A váltott aktivációk szabálya egyrészt az egyik legjobb eleme a rendszernek, ami garantálja a folyamatos figyelmet, a szinte egyszerre, élőben zajló csata élményét, másrészt viszont nagyon könnyű lebecsülni mindennek a játék taktikai síkjára gyakorolt hatását. Szeretném hangsúlyozni, ezért előre elnézést érte, de a TÚLAKTIVÁLÁS AZ EGYIK LEGNAGYOBB FEGYVER MALIFAUX-BAN.

Erről majd bővebben egy későbbi írásban, a csapatépítésnél most elég annyit megemlíteni, hogy nagyon nem mindegy, hány figurát viszünk fel a táblára. Minél kevesebbet, annál inkább meg lesz kötve a kezünk, és annál kevesebb lehetőségünk lesz reagálni ellenfelünk trükkjeire. Az arany középút persze itt sem hülyeség. Hiába van 15 darab 2 pontos zombi kutyánk, kellő ütőerő, specializált karakterek nélkül nem sok esélyünk lesz.

És persze az aktivációnál legalább olyan fontos tud lenni, ha egyszerre több modellel tudunk mozogni, és ezzel megelőző csapást (szakterminológiával: alpha strike) mérni az ellenfélre. Ha ilyen lehetőség van a csapatunkban, az komoly szorzót jelent az alap karakterisztikákhoz.

Jobbára ártalmatlan
Mivel a darabszám fontos, így csábító sok, olcsó Insignificant figurával felduzzasztani seregünket. Viszont mindenképpen ellenőrizzük, milyen fő cél jutott nekünk és ellenfelünknek. A legtöbb stratégiánál nem számítanak a jelentéktelen modellek, így egy figyelmetlenül összerakott listával rögtön zsákutcába kanyarodhatunk.

Lelkem, lelkecském
Amikor nagyjából sikerül összeválogatni a csapatot, akkor jön az újabb gond, kit rúgjunk ki, hogy legyen elég Soulstone tarcsiban… Bizony, mesterünk SS-készletének mennyisége legalább annyira fontos, mint az, hogy mit tudnak a személyzet tagjai. Nem is olyan rég indult egy topik a hivatalos fórumon, ami azzal indított, hogy milyen béna, hogy minden csatát maxiumum SS-sel kell kezdeni.

A jóembert többen kiosztották, hogy ennyire általánosan fogalmazni egy kicsit erős. Van jó pár mester, akik nem feltétlenül igénylik a maximum készletet. Durva ökölszabály: frontline casterek (Perdita, Lilith) és az elsősorban speciális képességeikre, varázslataikra hagyatkozók (Pandora, Leveticus) sok Soulstone-t igényelnek, míg a support jellegűek (Nico, Hoffman) megvannak kevesebbel is.

Na jó, de mégis miért vagyunk itt?
Direkt hagytam a végére a legfontosabb, teljesen Malifaux-exkluzív tényt: a csapatunkat kizárólag a terep és a stratégiák kihúzása után kell eldöntenünk. Ennek megfelelően lehet, hogy teljesen más csapatot kell vinni akár ugyanolyan stratégia esetén is, ha a terepet más figurák sokkal jobban tudnák kihasználni, de ugyanez igaz fordítva is. Meg persze a választáskor már észben kell tartani a sémák által adott lehetőségeket. Rá kell játszani az erősségeinkre és könyörtelenül kihasználni az ellenfél sejtett gyengeségeit.

Ha máskor nem, hát az utolsó pontnál kiderült, hogy Malifaux-ban a listakészítés nem valami perverz, magányos elfoglaltság egy sötét szobában, ami több napos tervezgetés után általában törvényszerűen eljut a sátáni kacajjal fűszerezett ultimate felálláshoz. Malifaux-ban ilyen nincs, és hála a tervezőknek, soha nem is lesz.

Bizony, itt is a gazdag, időmilliomos burzsujok vannak előnyben. Ha meg tudsz venni minden modellt, könnyen fel tudsz készülni a csatára a terep, a stratégiák és a többi cucc kihúzása után. Ha ócsójános vagy, akkor meg kérdezz meg egy tapasztalt játékost, hogy milyen figurákat kell megvenni adott mesterhez, hogy működjön a csapat, vagy/és sírjál megfelelő fórumokon.

Ahogy írtam, szívesen várok kiegészítéseket, javításokat is. Ha segítetek, talán lehet ebből a sorozatból valamiféle útmutató a tájékozódáshoz Malifaux-ban.

Update: eddig egyedül Wolfi tisztelt meg értelmes hozzászólással, az ő gondolatait barnával beszúrtam a megfelelő helyekre. A többiek meg csipkedjék magukat, mert saját magam szórakoztatására nem fogom folytatni a cikksorozatot. :)