Geistwald Ghasts

Ha van, tarthatsz benne Aquanokat. Ha nincs... hiszen tudod. Ezúttal konkrét csatajelentés nélkül vennénk szemügyre a játék papíron legközépszerűbbnek kinéző, de asztalon kiemelkedően teljesítő csapatát, az Aquan Sebrutant. Ha biológiai alapon akarjuk vizsgálni őket rögtön látjuk, hogy korántsem egy fajjal állunk szemben, hanem fajok sokaságával, akik bizonyos közös jegyeken osztoznak. Egy végtelenül diverzifikált univerzumban ez rendkívül különös egybeesés lenne, de megnyugodhatnak az összeesküvés-elméletek rajongói: a fajok többsége hatalmas biomérnöki tudással létrehozott (kvázi "gyártott") populáción alapul, míg másokat ama bizonyos közös jegyek alapján összeválogattak és az imént említett elmélyült tudás segítségével feltuningoltak.

 Az eredeti faj polipszerű egyedei már akkoriban is járták a világűrt és hódoltak fajnemesítő szenvedélyüknek, amikor mifelénk még azon vitatkoztak, hogy nyereg alatt puhítsák-e a húst vagy inkább nyilazzanak le még egy falura való jóembert; nem csoda hát, ha az amúgy békeszerető Aquanok feltűnés nélkül odébálltak a környékünkről... Bár szerintem a delfineket piszkálták, mindig is gyanúsak voltak a hülye orrukkal meg a sunyi vigyorukkal. Ezek a beavatkozások felvetnek bizonyos erkölcsi kérdéseket is: a Sebrutan rajongói szeretik hangsúlyozni azt az önzetlen és hatalmas munkát, melyet a különböző fajok felkutatása és feljavítása jelent, míg mások sokkal reálisabban látják a dolgokat, afféle űrkori rabszolgaságnak, ugyanis a beavatkozások következtében kissé túlteng minden érintett fajban a hála; soha semmilyen körülmények között nem fordulnának az Aquanok ellen és gyanúsan fogékonyak minden tanácsukra. Végtére is ha megtanítanám a kutyáimat aknavetőt használni én is beléjük nevelném hogy a házam felé ne nagyon irányozzanak, mert jövök az összetekert újsággal.

Magát a Sebrutant (Szövetséget) alkotó fajok tradicionálisan egy császárnak vannak alárendelve, aki történetesen mindig egy tekintélyes Cserani (űrpolip), aki a Kamarással és a Sebrutan Nagytanáccsal karöltve kormányoz a Nyugalom Palotájából, a Cseráról. Békeszerető faj lévén kedvelik a diplomáciai megoldásokat, a kereskedelmi egyezményeket és a politika konfliktusmentes változatait, így tartják egyben a birodalmat és töretlenül támogatják a Kurak Szövetséget. Ez persze korántsem jelenti, hogy a múltban ne lett volna számtalan összetűzésük más fajokkal, például az űrbe frissen kimerészkedett homo sapiens sapiens-szel.

Persze a békés megoldások tárháza hamar kimerül, ha a másik oldalon a Dindrenzik vagy épp a Direktorátus képviselői állnak; erre az esetre a Csera Védelmezői meglehetősen impozáns, bár nagy kiterjedésű területük miatt kissé szétszórtan elhelyezkedő hadiflottát tartanak készenlétben. Hajóik gyönyörű, már-már természetesnek ható képződmények, legendásan gyorsak és fordulékonyak valamint a legmodernebb elhárító-pajzsokkal és támadó-lézerekkel vannak felszerelve. Ezek a hajók újfent a biomérnöki tudás mestermunkái, ugyanis nem annyira gyártják őket, inkább tenyésztik: elkészítik a hajó Magját, majd szabadon engedik valamelyik űrhajó-bölcső bolygó óceánjában; a Mag programjának megfelelően fémeket von ki, vegyi anyagokat szintetizál, épít magán itt-ott, hajtómű-szervet sarjaszt, lézerállás-szemölcsöket növeszt, erős héjjal veszi körbe a testét és amikor teljesen kifejlődik ösztönének engedelmeskedve elhagyja az óceánt és kirepül... az űrbe.

Az Aquanok haragját elsősorban a Direktorátus rablóhadjáratai szították fel, akik kísérleti céllal több űrállomás és kereskedelmi konvoj legénységét is begyűjtötték majd felbátorodva nekiálltak a perembolygók zaklatásának, milliókat mészárolva és százezreket hajtva el tisztátalan céljaik szolgálatában. A büntető-expedíciók elől visszavonuló Direktorátus hajók üldözését rendszerint Dindrenzi járőrök akadályozták meg a birodalmuk határán; el lehet képzelni, hogy békés népük megtámadásán, lemészárlásán, elrablásán jogosan felháborodott Aquanok mennyire próbálták tisztelni a Dindrenzi határokat, amíg módjuk adódott rá, de a nyílt háborúvá fajuló konfliktus levette a vállukról az önuralom terhét: a Kurak Szövetség támogatóiként immáron minden haderejükkel keleti határaik védelmére koncentrálhatnak és határozott tárgyalási megoldásokat alkalmazhatnak mindenkivel szemben, aki ellenük törne.

 Jómagam úgy kerültem közelebbi kapcsolatba velük, hogy Sanya barátom meg akart szabadulni egy kisebb csapattól, mert inkább a Terran hadviselés fortélyai vonzották, nekem meg felesleges lett a Hawker mellett Terranokat is tartanom, mivel taktikailag átfedik egymást, csak a Hawkerek szerintem szebbek (és igen, jobbak is, főleg, hogy most Hordozót is kaptak). Így arra gondoltam, hogy szerzek némi örömet Sanyának, magamnak pedig egy csepp változatosságot: a tulajdonságaikban elmélyülve egyből látszott, hogy teljesen más stílust képviselnek, mint a Terranok, sokkal törékenyebbek, sokkal kevésbé hatékonyak ...gondoltam akkor, összesen három, Terran/Hawker csapattal vívott játék után. Maguk  a modellek a "bármit, csak ezt ne!" kategóriába estek első látásra, de az igazság kedvéért hozzá kell tennem, hogy az MKIes verzióval találkoztam először és a vizuális támadás után már nem igazán szenteltem figyelmet az MKIIes formáknak; kiégett rájuk a szemem, mint egyszeri terroristának a fénygránáttól élete utolsó két másodpercében. De amint felmerült a csereügylet lehetősége alaposan áttanulmányoztam néhány festett flottát és meg kell mondanom, megtaláltam a szép és elegáns megoldásokat bennük. Annak ellenére, hogy mintegy ímmel-ámmal, szinte már szájhúzva kezdtem bele, lendületbe jöttem, mint tök a lejtőn, ugyanis a kis polipoknak és egyéb sashimi-lakóknak megvan a maguk bája az asztalon nem csak formailag, de játéktechnikailag is. Mivel a legtöbb csatát velük vívtam belevágnék egy taktikai ismertetőbe, kivesézésbe, hátha más is merít némi ihletet, ha nem is feltétlen a velük való játékhoz, de jobban fel tud készülni ellenük. Ezalatt azt értem persze, hogy tudja gyakorolni a "Feladom! Feladom!" felkiáltás minél drámaibb elővezetését. Vagy olvass a sorok között és rá fogsz ismerni a gyengeségekre is, bármennyire is próbálom titkolni őket.

Magáról a flottáról általánosságban elmondható, hogy előnyeik közé tartozik a gyorsaság, a remek manőverezés, a széles és mindent lefedő tűzívek, a magas kezdeti sebzés-tűrés és az aknák valamint a Rövidhatótávú Gépek már-már abúzusba hajló használata. A gyorsaságból két dolog következik: egyrészt nagyon hamar ideális lőtávban lesz (10-20"), másrészt a Stealthre hagyatkozó védelem már a második körben sem fog működni, hacsak a felrakásnál nem alkalmazol extrém trükköket. A manőverezhetőség lehetővé teszi, hogy mindig az ideális tűzívét használja, a kettő kombinációja pedig azzal jár, hogy egy jó Aquan játékos pontosan ott lesz a pályán, ahol akar: többnyire mögötted, ideális távban és ívben. Ez persze nem meglepő, ha valaki születésétől fogva három dimenzióban gondolkodik... Az ívekről szólva: az átlagos hajójuk minden irányba tud lőni, ha nem is egyforma erősséggel. Torpedóik körkörösen működnek és bár fegyverzetük nem fedi át egymást, de széles íveken dolgozik, nyoma sincs Fore Fixed-féle korlátozásoknak, ebből fakadóan egész könnyedén lőhetnek egyszerre két-három célpontra is, ami igazi rémálommá teszi a harcot ellenük. A DR-értékük általában eggyel nagyobb, mint azt az adott hajóosztályban megszokhattuk, így könnyebben hárítják a kevésbé koncentrált tüzet. A rengeteg SRS lehetővé teszi mind a támadó, mind a védekező manőverezést míg az aknák eléggé megnehezítik a bekerítést akár ugrással, akár átkarolással. A játék kezdetekor telepíthető aknamező-rendszer csak hab a tortán, csakúgy, mint  az aknák offenzív alkalmazása: az ellenséges hajók közt áthaladva Aquanjaink hajlamosak kisebb ajándék-csomagokat hagyni maguk után emlékeztetőül és az aknák, ne feledjük, a játék erősebb fegyverei közé tartoznak, mivel nem csökken erejük a sérülésekkel és területre hatnak: ha az ellenfél nem húzza szét erőit egy-egy robbanás jó pár hajóra hat és hiába relatív kisebb erejű, de ha sokat dobáljuk azokat a kockákat, hát egyszer-kétszer biztos elgurulnak.

Barátaink a könnyen kezelhető kategóriába tartoznak, viszonylag egyszerű velük a játék, csak néhány szőrös szituáció van, amit messziről kerülnünk kell:  így hirtelen leginkább a hosszú lővonalakkal messziről dolgozó hajók illetve az egészségtelenül közeli érdeklődést tanúsító minden lében kanál szomszédolók jutnak eszembe, akik csak úgy telefon és bejelentkezés nélkül átugranak az emberhez aquanhoz. A jó Admirális hajóival egyszerre legalább két célpontra tüzel, de ha lehetősége adódik hát úgy manőverezik, hogy minden kis támadó kockának értelmes célpontot találjon. Ne feledjük, egy cirkálóra már megérheti rálőni akár öt kockával is, egy csatahajót is megsebezhetünk nyolc kockával; ne csüggedjünk, ha a hátsó tűzívünk sebzése alacsony az oldalsóhoz képest, inkább jusson eszünkbe, hogy ellenfeleink többségének hátsó tűzív helyett csak kis ablakok jutottak, ahol legfeljebb obszcén mozdulatokkal tudnak kifelé integetni! Teszteljük is sűrűn ezt az opciót, vagyis töltsünk minél több időt ellenfelünk mögött; innen egyrészt sebezhetőbb, másrészt sokat kell manővereznie, hogy visszalőhessen és helyesen felpakolt terep mellett lehet, hogy ez nem lesz olyan egyszerű, mint a kadétiskolában volt. Ha már épp átszaladunk a hajói között ne feledkezzünk meg az aknatelepítésről sem; meghálálja magát. Amikor a Rövidhatótávú Gépek között válogatunk próbáljunk meg néhány Interceptort is felvenni a listára, bármennyire is csábító a bombázók komor ereje, de fontos, hogy védve legyünk az ellenséges torpedóktól és gépektől.

A csatát megelőző kártyaválasztásnál örömmel dőlhetünk hátra, mert mindkét faji kártyánk remek: az egyik némi előkészületet igényel ugyan, de cserébe a Precíziós Lézerekkel felszerelt hajók egy körig nem szenvednek hátrányt Célzott Lövések leadása esetén; márpedig a flotta nagy része felszerelhető eme opcióval és a kártya mindenkire hat, így lesz egy(-két-há) körünk, amikor büntetlenül gyomlálhatjuk az ellenséges légelhárítást, kapcsolgathatjuk  a hajtóműveket (ez főleg veszélyes terepalakzatok közelében lehet derültség tárgya) vagy épp odahathatunk a legerősebb (jellemzően Fore Fixed) fegyverekre, némi kávészünethez juttatva az ellensége tüzéreket. Másik zsugánkkal a Rövidhatótávú Gépeink túlélési statisztikáit javíthatjuk és lesz belőlük néhány, ha jól válogattuk össze a flottánkat! Ezek mellé még az örökzöld Javítási kártyát javasolnám és máris teljes paklival dolgozhatunk.

Tier3as helyre szinte minden megfelel. A Barracudák sokfelé lőnek, Térugrásos behozatallal hamar és relatíve biztonságosan átszelik a távolságot és ha hátulról jönnek egészen komoly ellenfeleket is megszorongathatnak. A Snapperek nem lőnek sokfelé, de rendkívül gyorsak és a létszám itt is a javukra szól; a megfelelő felszereltséggel és némi falkagyakorlattal 2xAD10 vagy egy AD16 is kihozható belőlük, igaz, rövid hatótávra, de utóbbi azért már bőven csatahajó erősségű tűzerő. Azért ne feledjük, ezek "csak" torpedók, vagyis át kell még jussanak a légelhárítás tüzén is, így igyekezzünk maximális hatékonysággal használni őket, vagyis hátulról lyuggassuk az ellenség páncélját.

Amennyire csak lehet, töltsük fel a Tier2es helyeinket Cirkálókkal. Mégpedig Difficult Targetesekkel: remek túlélők, elfogadhatóan sebeznek és a nagy raj-létszám miatt jól súlyozhatók a lövéseik. Az aknák és torpedók kedves barátaink, de ne feledkezzünk meg a megfelelő védelemről: néhány közelben kószáló Vadászgép rendkívül sokat segíthet rajtunk. Gyűjtőszenvedélyünknek csak ellenfelünk fancsali arca és a Flottaépítési táblázat szabhat határt, már ha valakit izgat az előbbi; az utóbbi sajnos kötelező jellegű. A Nehézcirkálók a játék legfenyegetőbb hajói közé tartoznak a létszámuk okán, de ne feledjünk rásegíteni a helyes Energiaáramlásra sem, így elég tekintélyes ütőerőre, mintegy AD22re teszünk szert, ami a legfelső ligába emeli őket. A sok dicséretes Tier 2es választás mellé azért akad kakukktojás is, mégpedig a Romboló. Először is, nem rendelkezik  a máshol méltán szeretett lesállás-képességgel és nincsenek torpedói sem. Cserébe két oldalsortüze a leghatékonyabb fegyvere, de csak hosszútávra tud jól kibontakozni velük, vagyis vagy csak az egyik oldalra lő jól, vagy keresni kell egy olyan ellenfelet, aki lesz szíves a tábla két szélén sündörögni előre. Mindezek ellenére gyönyörű modell és meg lehet a helye a flottánkban, de neki keresni kell a feladatot, nem adja úgy magát, mint a (Nehéz)Cirkálóknál.

Tier1ben megintcsak el vagyunk teljesen kényeztetve. A Csatacirkálók remek választást kínálnak flottakísérői feladatokra: decens tűzerő, megfelelő mennyiségű Vadászgép védeni az egész flottát, túlélőkészség és gyorsaság jellemzi: maga az aquanianizmus megtestesítője. Csakúgy, mint a Csatahajók. Persze, fel lehet őket pakolni bombázókkal is a nagyobb fenyegetés kedvéért, de a két pajzs újabban kissé megdrágult lehetőségéről semmiképp ne feledkezzünk meg; ha nem is olcsón, de nagyban megnövelhetjük a harcban töltött idejüket. A Hordozók is megfelelnek, bár az én ízlésemnek, mint a legtöbb hordozó, törékenyek (kivétel: Direktorátus, Relthoza), nehezen viselik az ellenfél által nekik szentelt teljes joggal kijáró figyelmet, ugyanakkor ez lehet előny is, mert így elterelésre is alkalmasak, ha nem is olcsón sem pontszámilag sem Csatalőcsileg. A Csatahajó-Hordozó (Csatahordozó? Hordcsatázó? Battle Carrier!) hibrid szinte kötelező választás a Patrol Fleet szintje fölött. Félelmetes tűzerő, rengeteg kisgép, remek strapabírás összpontosul ebben a hajóban, ami minden csatában behozza az értékét, sőt. Természetesen ha igazán nagyra törünk nem rossz választás a Drenya sem, akit ne felejtsünk el ellátni Kísérőkkel a játék elején történő teljes aknarakási képesség kiaknázásáért: 6xAD6os aknamezőkkel lefedhetjük az átkarolási pontokat, a terep szűkületeit avagy megkeseríthetjük bármelyik Tier 2-3 raj életét, ha elég bátrak voltak pont a Felállási Zóna szélére pakolni.

TLDR: az Aquanok remek, könnyen kezelhető flotta, szívből ajánlom minden kezdőnek és haladónak, aki második flottát keres. Nincsenek igazán rossz matchupjai, minden helyzetben állja a sarat: ha néhány alapelvet szem előtt tartunk sok sikerélményt fog hozni nekünk.