Az a hiánypótló mű, amire nemrég dZé barátom közreműködésével bukkantam rá, ezeket a szálakat segít elvarrni — röhögjük ki bátran tizenhúsz évvel ezelőtti önmagunkat, terápiás jelleggel. A szóban forgó blogbejegyzés a Head Injury Theater nevű oldalról származik, ami önmagában vicces. A cikk a 30 éves D&D-t köszönti, méghozzá úgy, hogy kipécézi és földig alázza a Világ Leghülyébb Monsztereit. D&D Gallery of Shame. Zseniális. Mert mindannyian mindvégig tudtuk, de sosem tettük fel a Kérdést.
At the age of twelve I'd realize that it looked like someone seven-years-old designed some of the monsters, and my opinion hasn't changed to this day. That's not to say that all these monsters are retarded and lame. Oh no. Only some of them are stupid beyond words. (...) Mind-numbing creations that a lot of you will be surprised someone didn't get their ass handed to them for even suggesting.
Az egyes tételeket nem akarom külön-külön lelőni, mindenki vesse bele magát a válogatásba. Ízelítőül csak annyi, hogy a Spelljammer (űrelfek és űr-víziló-emberek), a kacsanyúl és az óriás vámpírbékák valóban ütnek, csakúgy, mint a magát kardnak álcázó falvédő. Nem is beszélve a Raggamoffynról, amit nehéz egy mondatban jellemezni. Egyébként maga a Head Injury Theater is remek olvasnivaló. Különösen azoknak ajánlom, akik éppen idegösszeomlást akarnak kapni valami felfoghatatlanul tenyérbemászó húgyagyúság kapcsán. Kutyaharapást szőrével: a Jared néven futó művész oldala segít túllépni a kritikus tömeget, és földeli túlterhelt idegrendszerünket. Bookmarkba, most.