Szögezzük le rögtön az elején, hogy a Marvel univerzuma zseniális dolog. Aki gyerekkorában nem lelkesedik a Pókemberért, azzal valami komoly probléma van. Később már kínosabb a nyílt utcán kijelenteni, hogy a Human Torch nagyon ott van, mert ez is olyasmi, mint Fenyő Miklós vagy a tejbegríz. Tehát százból kilencvenkilencen szeretik, de csak százból egy vállalja. Ha félretesszük a ránk száradt viselkedési mintákat, és figyelembe vesszük, hogy a Fantasy Flight Games még nemigen csinált rossz játékot, akkor rögtön felmerül a kérdés: mi tart vissza attól, hogy Marvel Heroes dobozt vegyünk a fűtésszámlára félretett pénzünkből? A felesé A normáli A nyilvánv Semmi a világon.

Kivitelét tekintve a Marvel Heroes annyira igényes, amennyire csak egy tömeggyártásban készített táblás játékot meg lehet csinálni. Az illusztrációkkal nem hiszem, hogy vért kellett izzadniuk az FFG-s dizájnereknek, mert a Marvel saját anyagait végiglapozni sem lehet százharminc évnél rövidebb idő alatt. Amiért minden dícséretet megérdemelnek, az a forrás átgondolt felhasználása. Ha a céljuk a képregények hangulatának közvetítése volt, akkor profi munkát végeztek, mert indokolt esetben habozás nélkül alkalmaztak olyan minimálmegoldásokat, amihez valószínűleg hatalmas önuralomra volt szükségük. A tábla és a kellékek a megszokott FFG minőség, a húsz darab 40 mm-es plasztikfigura pedig egyszerűen remekül néz ki. Ennek megfelelően Marvel Heroes dobozt pénzért árulják, viszont négyen egy kocsmában sem nagy mutatvány tizenezres számlát összehozni. (Időtöltésnek sem sokkal rosszabb, tökmindegy.)


A játéktábla New York közepét hivatott ábrázolni, kerületekre és kisebb városrészekre osztva. Mindenki kap egy négytagú szuperhős-bandát (X-Men, Fantastic Four, Marvel Knights és Avengers), illetve megkapja a tőle balra ülő játékos csapatának az ősellenségét (Magneto, Dr. Doom, Kingpin és Red Skull). A játék egyszerre versenyszerű és kooperatív, mert az ember a saját körében a négy széplélekkel igyekszik rendet tenni a városban, miközben a többiek mindent elkövetnek, hogy együttes erővel megakadályozzák a különféle nehézségű problémák megoldásában. Az aknamunkához a töméntelen mennyiségű antihőst hívják segítségül, akiket megkenhetnek a különleges eseményeket, szupererőket és szövetségeseket jelző kártyákkal. A helyszínek, a feladatok és a látványos párviadalok folyamatosan életben tartják a képregényszerű hangulatot.

A célok és a szabályok egyszerűek, mint a kő-papír-olló (ami meg is jelenik a harc során), azonban rettenetesen sok szereplő és módosító van a játékban. Ez egyrészt azt jelenti, hogy nagyon hamar meg lehet tanulni az alapokat, de minden egyes hős és antihős képességeit, plusz a lehetséges kombinációkat lehetetlen rövid idő alatt memorizálni. Mivel a rendszer jól működik, a hatalmas adatmennyiségtől kombinatív lesz a játék, és szinte korlátlanul újrajátszható. Az apró hiányosságokat simán kiegyensúlyozza, hogy az FFG tökéletesen életre keltette a Marvel univerzumot. A hangulat akkor is elkap, ha életünkben nem olvastunk a Fantasztikus Négyesről. A Marvel Heroest egyébként magyarul még nem adták ki, és állítólag egy darabig nem is fogják, mert itthon nem kapkodnák el a méregdrága dobozt. Viszont a szabálykönyv angol nyelvű PDF-ben letölthető a gyártó oldaláról, ami lehetőséget ad arra, hogy fontos információkat szerezzünk a befektetés előtt.

Ja igen, fontos. Nem vagyok egy comic geek, de le kell szögeznem, hogy Superman és Batman ciki. Gyerekkorban is és később is. Kriptonit, Lois, batmobil, Robin, unalom, idiotizmus, halhatatlanság. A DC Comics dolgait összemosni a Marvellel olyan, mint sörnek nevezni a Borsodit.