Megérkezett supreme kommandant Irusk, más se hiányzott. A figura persze nem rossz, inkább furcsa, de a zavarba ejtően ötlettelen Khador dizájn kicsúcsosodásával nehéz mit kezdeni. Már várom a Lenin-szoborra emlékeztető új jacket. A másik újdonság master necrotech Mortenebra és kedvenc skarlock thrallja. Itt a festést megtévesztőnek érzem, egyértelmű, hogy a mini sokkal jobb, mint amilyennek elsőre látszik. Jó megoldás amúgy nem létezik, mert például a Reaper fehérre alapozva mutatja a legtöbb figuráját, ami szintén félrevezető. Sajnos a 2D hátrányait nem könnyű kiküszöbölni, és ez a több nézőpontból befotózott dolgokra is igaz. And now for something completely different. Játszottunk ugyanis egy 2vs2 350 pontos akármit.

Egyrészt jó meccs volt, másrészt újra kiderült, hogy akármennyire nem vagyunk hülye gyerekek, a szabálykönyvből egy darabig még nem tudnánk levizsgázni. Annyi azért ránk ragadt, hogy a lapozgatós tökölődés ne ölje meg a játékot, és a partit nagyban befolyásoló tévedéseket sem követünk már el, de egyelőre nem az igazi. Nagyjában egészében élvezhető összecsapás volt, úgyhogy következzen az állandó olvasóim által régóta követelt battle report. (Kettő itt ül nem messze tőlem, én pedig gyűlölöm az erőszakot.) A bal sarokban Cygnar és az Apróbetűs Részek Lovagjának flowerpower punkjai, a jobb sarokban mU és Vihar trolljai. Egyik csapat összeállításánál sem a hatékonyság volt a fő szempont, a trollblood frakció meg amúgy is csak vegetál 350-ben. Ehhez jött a kétszer 700 ponthoz tartozó négy darab caster, ami hangyányit több a kelleténél.

• Cygnar: Caine, JMWC, IC, sentinel, 6 trencher.
• Circle: Kaya, 2 warpwolf, 3 shifting stone, 6 wolf.
• Trollblood: Grim Angus, mauler, impaler, axer.
• Trollblood: Madrak, fell caller, impaler, axer, pyre troll, krielstone +4 scribe.

A magas színvonalon sorozatgyártott sziklák (mU) mellett már csak az erdőt és a rough terraint kellett újságpapírral megoldani. Ez olyannyira sikerült, hogy az egyik erdőfolt egy Paskál Parkos flyerből készült, rajta fákkal. Legalja. Nagyon tetszik. Egyébként a térfélfoglalós szabályokat választottuk, kilenc szétszórt tereptárggyal.

Madrak bandája a krielstone köré gyűlve araszolt előre, és hamar világos lett, hogy a trollok legnagyobb erőssége valóban az együttműködés (ez nemcsak velük kapcsolatban tanulságos). A másik trollblood csapat közben a pálya szélén sunnyogó Circle egységek felé vonult. Cygnar beásta magát, a trencherek lelkesen dobálták a füstbombákat, csak a sentinel próbált meg Madrak oldalába kerülni. Némi lövöldözés után az első áldozat egy impaler volt, ami túl közel merészkedett a warpwolfokhoz. Grim Angus ezt követően nulla egész nulla dekagramm supportot nyújtott a maradék két beastnek, és inkább a trenchereket molesztálta, Caine pedig az elkóborolt trollokat próbálta meg golyóélre hányni. Erről a fell caller tudna sokat mesélni, és a sentinellel birkózó pyre trollnak is biztosan lenne mondanivalója. A blitzer és az axer legázolta a wolves egységet, és közelharcba került a warpwolfokkal. Ez nem volt életük legjobb döntése, és már nem tölthették vissza a pályát.

Madrak és barátai eközben elérték a trenchereket, akiknek nem volt semmi esélye, de azért szépen feltartóztatták a hordát. Hagytam a francba a gránátokat, és bátran kihoztam őket a lövészárokból. Hiba volt, mert az egység így sem teljesített rosszul, de – különösebb támogatás nélkül – egyszerűen túl drágák ahhoz, hogy közelharcban végezzék rövid karrierjüket. A trencherekről egyre inkább az a véleményem, hogy a denial típusú játék az erősségük – a dologgal nem is lenne baj, de viszonylag gyors listát akarok építeni, amibe kevésbé passzolnak. Ha lenne még 10 long gunnerem, akkor más lenne a helyzet, nélkülük viszont sokkal gazdaságosabbnak tűnnek a sword knightok. Különösen, hogy a long gunnerek nem tetszenek, mert nagyon statikusak. Mindegy, tavaszig sajnos nemigen tudok új megoldásokat kipróbálni. Caine a trencherek öngyilkos bénázása alatt kishíján leszedte Madrakot, aki kénytelen volt egy halom sebzést áttolni a vadállataira. Az ironclad a legjobb helyen állt, hogy megrohamozza, de Grim Angus ótvaros pókhálója megakadályozta benne.

A trencherek elfogytak, Madrak pedig egy kör alatt majdnem agyonverte az ironcladet. Közben sikerült az impalert és a pyre trollt beküldeni az öltözőbe (der Sentinel funkzioniert aber fantastisch), ami elviselhetővé tette a nyomást, de ha a Circle banda nem gyűri le a saját trolljait, és nem indul meg középre, akkor minimum kétesélyes lett volna a verekedés. A warpwolfok szerencsére hidegre tették a maulert és az axert. Egyre jobb véleményem van róluk, ár/érték arányban talán a legjobb heavy beastek a játékban. Talán nem annyira kemények, mint egy agyonpáncélozott skorne akármi, de hihetetlenül rugalmasak. Ez egyrészt azt jelenti, hogy nagyon nehéz véglegesen kiiktatni őket, másrészt a megfelelő pillanatban megsemmisítő csapást mérhetnek szinte bárkire. Nyilván ha egy agyhalott vezeti őket, akkor könnyen áldozatul esnek a koncentrált tűznek vagy valamilyen kombinációnak, de feltételezve, hogy az ellenfél nem hülye, a warpwolf az egyik legocsmányabb ellenfél.

Grim Angus, miután elvesztette mindhárom beastjét, egyszer még rám hozta a frászt. Szokás szerint béna helyre flasheltem Caine-t, és rá tudott lőni: a boostolt kockáknak köszönhetően a 15 hitboxból leszedett vagy 11-12 darabot. Mondhatnám, hogy ki volt számolva, de ugye nem mondom. Egy 90 százalékban megnyert csatát így lehet simán elveszteni. (A játéknak ez az egyik legvonzóbb tulajdonsága, ami újra csak a Vérfocit idézi. Létezik jó és rossz taktika, de a jó taktika sem ér semmit, ha az ember fölényeskedik, vagy nem figyel oda eléggé.) Caine mindenesetre túlélte, és válaszul rommá lőtte Angust. A még épphogy működő Ironcladet közben kivégezte az axer, de a trolloknak már nem maradt semmi játéka, így feladták a partit. Az a győzelem ellenére is világos, hogy rendes dobások nélkül máshogy alakultak volna a dolgok, mert a közelharc nem az erősségem, különösen nem Caine-nel az élen. Újabb érv egy sword knight egység mellett. Ezen kívül sürgősen szereznem kell egy huntert, hogy kezelni tudjam a heavy beasteket. Amíg semmilyen szinten nem tudom irányítani a csatát, addig nem hiszem, hogy sokra mennék. Megint szerencsém volt, de nem érzem úgy, hogy a csapatom el tudna viselni egy-két rossz kört.

Végül meg kell emlékeznem a nap hőséről, vagyis a trencher őrmesterről. Nevezett személy a következőket élte túl: Grim Angus fejbe lőtte, a fell caller megütötte vagy négyszer, majd leköpte a pyre troll. Végül az axer darabokra csapkodta szegényt, de a napi iron man díjat így is simán elhozta. És ha már díjaztam az őrmestert, Vihart is ki kell tüntetnem a Legszánalmasabb Kockakészlet 2007 elismeréssel. Minden harmadik-negyedik dobása snakeeyes volt, de ezen kívül is bármikor képes volt három kockával ötöt dobni. Ez volt a parti egyetlen negatívuma – nehezebb eldönteni, hogy jól vagy rosszul játszom, ha az ellenfél képtelen kihasználni a hibáimat. Azért most sikerült eldönteni: egyértelműen szarul játszottam. Mindegy, ez volt a harmadik meccsem, és a vadmák nem kerül bele a történelemkönyvekbe :)