battle royale, jellegű
2007.12.16. 21:41 | geistwald | 5 komment
Címkék: taktika battle report warmachine privateer press hordes wargaming circle of orboros cygnar trollblood menoth
A leosztás az ideológiailag következetlen protectorate + circle vs cygnar + trollblood párokkal valósult meg. A listák:
○ Menoth: High Reclaimer, Reclaimer, Guardian, Redeemer (2), Choir of Menoth (6), Knights Exemplar, Temple Flameguard (6)
○ Circle: Kaya the Wildborne, Pureblood Warpwolf, Warpwolf, Argus, Gorax, Shifting Stones, Wolves of Orboros (6) + UA
○ Trollblood: Grim Angus, Fell Caller, Dire Troll Mauler, Troll Axer, Troll Impaler (2), Krielstone Bearer + Stone Scribes (6)
○ Cygnar: Lt. Allister Caine, Gun Mage Captain Adept, Journeyman Warcaster, Defender, Sentinel, Arcane Tempest Gun Mages, Trenchers (6)
A korábbi térfélfoglalós szabály mellett döntöttünk (valószínűleg utoljára, mert nagyon ostoba), a felállás szerint pedig a két WM és a két Hordes csapat került egymással szembe.
Az egyik oldalon egy sikertelen Menoth rohammal kezdődött a dolog, ami megakadt a trencherek előtt, és a knights exemplar egység sokkal többet már nem is csinált, hanem néhány kör alatt szépen elfogyott. (A trencherekkel együtt, teszem hozzá.) A gun mage-ek közben ötös snipe-pal zaklatták a gyalogosokat, a flameguard pedig elkövette azt a hibát, hogy shieldwall nélkül bemasírozott a sentinel lőtávolságába, ami egy híján az összeset lekaszálta. A redeemerek skyhammer rakétái egészen odáig nevetségesek voltak, amíg az egyik telibe nem kapta a JMWC-t, onnantól viszont a rábízott sentinel is leállt, ennyit a borítékolt MVP-díjról. A félreértelmezett safe passage chant miatt nem nagyon tudtam a jackekre lőni, aztán a high reclaimer featje 2d6, vagyis 12 (hehe) gyalogost visszahozott; fel is adtam az egészet. Kábé ennyi, tanulságok alább.
A másik oldalon kiderült, hogy Grim Angus alá nem feltétlenül ilyen lista való, illetve, hogy az ember gyakran elfelejt olyankor is kockákat boostolni, amikor simán megtehetné. Maga a csata jól indult a trollok szempontjából, a pureblood farkast az egyik impaler hanyatt lökte, egyenest Kaya tetejére. Aztán minden felborult, a rossz helyen álló maulert a wolves egység és a warpwolf simán hidegre tette. Nevezett warpwolf később kifingott, ahogy kell, de a trollok is elbúcsúztak a két impalertől, az argus és a gorax pedig hiába vesztette el a hitboxok nagyobb részét, játékban maradt. A krielstone már nem tudott semmi hatást kifejteni a beastekre, így alkalmi szövetségesem is bedobta a törölközőt.
Na akkor a tanulságok. Nincs köztük semmilyen nagy felfedezés, még olyan sem, ami más rendszerekre nem érvényes. (A Blood Bowl például tökugyanígy működik.) Egyszerűen csak most fogalmaztam meg őket a WM-re vonatkoztatva, íme.
Először is, a játék alapja, hogy az összes képességet, featet és miafrancot meg kell tanulni, méghozzá fejből. Ez elsőre lehetetlennek tűnik, mert az ember a saját seregét is csak bizonyos idő után ismeri meg, a többit pedig még később. Ezzel együtt ha nem felejtem el a high reclaimer featjét, vagy ha tudom, hogy egész pontosan mit tud a kórus, teljesen másképpen játszom. (Ugyanez nyilván az ellenfelemre is igaz.) Nem mondom, hogy akkor nyertem volna, ez nem is érdekel különösebben, de esetlegességből bőven elég annyi, amennyit a kockák termelnek. A trolloknál mindez fordítva volt igaz: ott nem az ellenfél képességeivel volt a baj, hanem a saját szinergiával. Egy figura hiába jó papíron, ha 120 pontért fel-alá ténfereg, majd elpusztul. Persze néhány dobáson múlt csak, hogy a trollok kikaptak, de az esélyeket mindig lehet kozmetikázni.
Kiderült, hogy fontos felállítani egy szigorú fontossági sorrendet a célpontok között, és ehhez tartani is kell magunkat. El kell dönteni, hogy melyik egységet kell mindenképpen kiradírozni, és ennek érdekében áldozatokat kell hozni: le kell mondani egy-két könnyebb célpontról, és oda kell adni néhány figuránkat, ha szükséges. A célpontok támadása viszont nem ér sokat, ha kör végén a pályán maradnak – egy 3 hitboxon hagyott warpwolf a saját körében ugyanakkorát üt vissza, mint egy teljesen intakt példány. (Jó, majdnem ugyanakkorát.) Ha leveszünk egy ellenséges modellt a pályáról, az az esetek 90 százalékában többet ér, mint ha megsebzünk másik ötöt. A fenti partinál maradva, fel kellett volna áldoznom a GMCA-t, hogy kiszedjem a kórusból a warpriestet, a snipe-olt gun mage-ekkel és Caine-nel pedig addig kellett volna ügyeskedni, amíg leszedem a high reclaimert. Ha nem sikerül, ugyanígy kikapok, tehát nem vesztettem volna semmit :)
Ez a fontossági sorrend a saját figurákra is igaz. Nyilván az ember nem szívesen veszít el egy drága jacket, de attól még nem omlik össze az egész serege. Ellenben a journeyman warcaster akármennyire is egy utolsó atka, ha rá van bízva egy jack, akkor jobban kell védeni, mint magát a gépet – ami leroggyant állapotban is többet ér, mint irányítás nélkül. Ha ehhez hozzáadom, hogy az inert jacket utóbb még aktiválni is kell, az praktikusan 3 figura mínuszt jelent csak a JMWC elvesztésével. Aztán fontos tudni, hogy körülbelül mit várunk az egységektől. A mauler például nemcsak golyófogónak jó, de dönthetünk úgy is, hogy egy mindent elsöprő rohamra tartogatjuk. Csak azért, mert nagy, nem kell előre tolni: akár köröket is várakozhat a második vonalban, hogy aztán darabokra verje az egyik könnyebb egységre lecsapó warpwolfot. Ezzel szemben ha odateszem az első sorba, akkor a többi egységet kell készenlétben tartani, és rögtön elintézni azt, aki esetleg legyűri a maulert. Régen rossz, ha bármilyen egység elvesztésénél az az ember első gondolata, hogy óbasszameg namostmilegyen.
A listákkal kapcsolatban az derült ki, hogy – ez némi ellentmondás – a specializált felállás sokkal hatékonyabb, mégsem lehet olyan oldala a seregnek, amiben értékelhetetlenül gyenge. Ha a lista erőssége a közelharc, akkor életbevágóan fontos, hogy legyen hozzá valamilyen távolsági támogatás, ami eldöntheti egy-egy lokális összecsapás kimenetelét. És fordítva: ha több mint kielégítő a tűzerő, akkor is szükség van valamilyen beatstick egységre, amit bevethetünk, ha az ellenfél ideér. Mindez kézenfekvőnek tűnik, de elég nehéz eltalálni az arányokat. Most éppen úgy gondolom, hogy hiba az all-rounder felállást keresni, egyszerűen csak rendelkezni kell valamilyen válasszal az összes lehetséges helyzetre. Nem az a cél, hogy közelharcban, lövöldözésben vagy caster kill potenciálban is az ellenfél fölé kerekedjünk (ez úgysem sikerülhet), viszont elkerülhetjük azt a bizonyos kört, amikor két perc alatt reménytelenné válik a helyzet. Ez a kritikus kör mindenképpen eljön, nem árt, ha előre bekészítjük a fehér nyuszit a gyerekcsináló sapkába.
Egyelőre ennyi, de a tapasztalatokat szeretném egységekre lebontva is naplózni. Azt hiszem, elkezdek egy sorozatot az egyes figurákról, amit semmiképpen sem szánok kinyilatkoztatásnak, és majd módosítgatom az idők folyamán. Mivel magyarul kevés ilyet találni (egyet sem), megpróbálom azt is összegyűjteni, amit a Privateer Press taktikai fórumában találok. Elsősorban Cygnar szemszögéből, ofkóz. Kezdetben a saját listám egységei jönnek, aztán meglátjuk.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
tartótiszt 2007.12.18. 10:52:38
geistwald · http://geistwald.blog.hu/ 2007.12.18. 11:33:29
Sam. Joe · http://www.matchboxmemories.blogspot.com 2007.12.18. 14:13:52
Javaslom egy lémerképző szekció indítását!
tengersam (törölt) 2007.12.18. 21:48:26
Bár én mindig csak buta arcot tudok vágni...