Újabb Vérfoci seregszemle, ezúttal a vámpír csapatot analizáljuk. (Tehát elemezzük.) Én eddig csak háromszáz körüli vámpíros meccset játszottam, ezért ki akartam szervezni a feladatot Burnalot kollégának, aki lassan eléri az ezres álomhatárt. Nevezett személy azonban képtelen volt kibontakozni az agrártudományos kutatómunka halálos öleléséből, most meg lelépett, hogy Grand Lake-ben segítse Trumant (pföjj), úgyhogy a tisztelt olvasó kénytelen lesz beérni az én középsugaras megállapításaimmal. Természetesen nem adom fel, és megpróbálom rávenni a tactica vampirica nemzetközileg jegyzett szakértőjét, hogy legalább kommentálja, amit az alábbiakban összehordtam.

Előljáróban annyit, hogy ez a Blood Bowl leginkább félreértelmezett, legviccesebb és egyben legfrusztrálóbb rostere. Túlságosan jó ahhoz, hogy simán poénra vegyük (lásd ogrék vagy goblinok), de túlságosan megbízhatatlan, hogy komolyabb terveink legyenek vele (lásd bármi más). A vámpírok simán kikapnak egy nyolc játékossal felálló halfling csapattól, hogy aztán négy-nullával küldjenek haza egy jól kiépített ork alakulatot. Csak nagyon erős vagy nagyon gyenge idegzetű edzőknek ajánlom őket. Mindez azt is jelenti, hogy potenciálisan a legjobb csapatok egyikéről van szó, az esélyeket pedig és a vérszomj, a hipnotikus tekintet vagy a pozícióra épített játékosok körültekintő irányítása nagyban meg tudja dobni. Hogy aztán a dupla egyesek ismét helyreállítsák a világ rendjét :)

Általában
Magamat ismétlem, de a vámpír csapat két legfontosabb tulajdonsága, hogy bármire képes, illetve hogy bármit el tud rontani. Utóbbi nemcsak a nyilvánvaló OFAB-rontásokra vonatkozik, de arra is, hogy az átlagosnál jobban a kockára vagyunk utalva: ronthatunk passzt, eleshetünk cselezés közben, pillanatok alatt emberhátrányba kerülhetünk, ha a kelleténél jobban törnek a trallok, ésatöbbi. Az előnyök viszont mindenért kárpótolnak: könnyen földre vihetjük az ellenfél legjobb vagy legerősebb játékosát, lehetetlen helyzetekben is megszerezhetjük a labdát, és - bár egykörös gólt nemigen vihetünk - szinte védhetetlen kétkörös támadásunk van, ha nem dobunk az átlagosnál sokkal rosszabbul. Aki abszolút sikertelen egy vámpír csapat élén, az tapasztalat szerint annak köszönheti a kudarcok sorozatát, hogy nem a roster erősségeire épít, hanem úgy próbál játszani a vampokkal, mintha rendes csapata lenne. Pedig ez minden, csak nem rendes csapat.

Life's tough. It's tougher if you're stupid.
-- John Wayne

A vámpír, mint olyan
A négyes erő és a négyes ügyesség olyasmi, amit nem lehet eléggé megbecsülni, főleg, ha nyolcas páncél és hatos mozgás jár mellé. Ezzel szemben fontos megérteni, hogy sem a bunyóban, sem a gyors játékban, sem a cselezős-passzolós műfajban nem vagyunk különösebben jók. A csapatok minimum fele simán agyonver, a másik felük lefut vagy kicselez, egy határozott metszethalmaz pedig egyszerre ver agyon és cselez ki. A vámpírok egyfajta helyzeti energiával rendelkeznek: aktuálisan feldönthetnek egy sor ogrét, aktuálisan átpasszolhatnak egy több vonalból álló elf védelmet, ésatöbbi - a lényeg, hogy bármire képesek, de semmiképpen sem folyamatosan, mind a tizenhat körben.

A Vérfoci lábtörlője
Vagyis a trall. Egy ember lineman, aki otthon felejtette a felszerelését. Egy rakás szerencsétlenség. Mégis, aki azt gondolja, hogy semmire sem jó, az hatalmasat téved. A trall a mi nyerőemberünk, aki blokkol, zónázik, passzol, vagy gólt visz, ha kell, ráadásul vérszomjas gazdáit is a pályán tartja. Készüljünk fel arra, hogy csapatunk vízhordóit a leggyengébb ellenfél is szanaszéjjel fogja szívatni (halál komolyan mondom, hogy a halflingek ötből négyszer darabokra csapkodják őket), ám ez minket cseppet sem zavar, hiszen a meccset gólra játsszák. Ha szem előtt tartjuk, hogy a trall fogyóeszköz, és rendesen beleállunk mindenbe, akkor a vámpírok előtt hatalmas teret nyithatunk.

A csapat összeállítása
Erre nincs recept, de vegyük figyelembe, hogy három vámpír átlagosan négy OFAB-ot fog rontani egy félidőben. (Elméletileg. Tapasztalat szerint tizenhetet, de erről később.) Szóval nekem a ligajátékra a három vamp, négy re-roll, iksz darab trall kezdő tűnik életképesnek: van játékunk is, van újradobásunk is, és ha nem szecskáznak fel már az első meccsen, akkor fejlődhetünk. Ha maradunk TR100-on, akkor sem tudunk sokat trükközni, mert egy vagy két vámpír kevés, ha pedig hatot veszünk RR nélkül, akkor működhet ugyan a dolog, de élvezni csak a vízirendőrök fognak. A vámpír lord viszont nem rossz választás, mert nem szenved a vérszomjúságtól, és egy rohadt állat, akitől alacsony szinten lehetetlen elvenni a labdát.

Védekezés
Nincs mese, ezen áll vagy bukik a meccs. Szerencsére a vámpírok jól védekeznek, ami két dolgot jelenthet. Egyrészt a Blood Bowl királyai, ami a labdaszerzést illeti: erősek, ügyesek, és a hipnotikus tekintettel (HG) könnyen hozzáférnek az ellenfél labdacipelő játékosához - senki más nem tud úgy kibontani egy ketrecet (cage), mint ők. Másrészt vannak védhetetlen touchdownok, gondoljunk csak a szépen kifejlesztett, egykörös ocsmányságokra. Ilyenkor sem kell kétségbe esni: kényszerítsük rá az ellenfelet, hogy valóban egy- vagy kétkörös gólt kelljen vinnie, aztán mi jövünk. Mivel ilyenkor magasról teszünk a labdára, és lokálisan könnyű létszámfölényt kialakítani, kiváló alkalom nyílik arra, hogy a tömegbe lökdössünk vagy agyonrúgjunk néhány játékost.

A felezővonalra (LoS) mindenképpen trallokat állítsunk, méghozzá a minimális létszámban - ezeket fejben már hozzá is adhatjuk a veszteséglistához, sőt bontsunk pezsgőt, ha a háromból egy-két darab a pályán marad az első roham után. A vampokat vonjuk hátrébb, és fedezzük le őket a többi trallal, hogy ne lehessen őket egyből megrohamozni. Ha középen tartjuk a keménymagot, bárhová odaérnek a következő körben. A pálya széleit legtöbbször felesleges védeni, mert vagy arcba kapjuk a villámgyors touchdownt (lásd fent), vagy nem, utóbbi esetben viszont könnyen felállhatunk zónát védeni, sőt rögtön lerohanhatjuk az óvatlan ellenfelet. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a trallok ágyútöltelék: bátran állítsuk rá őket mindenkire, lassítsuk le a támadást, és a vámpírokkal lessünk a megfelelő pillanatra, amikor elvehetjük a labdát.

Támadás
A legjobb dolog. Nincs az a fal, amin a négyes erő, a cselezés (dodge) és a HG nem megy át. A vámpírok támadása tipikus rövidpasszos játék: először a csapat nagy része áttöri az ellenfél vonalait, és átözönlik a térfelére, ahol egy zsebet alkot. Egy biztos kezű hátsó ember begyűjti a kirúgást, majd átadja/ átpasszolja a labdát a félpályánál álló társának, aki befut a zsebbe. Innentől a létszámfölényt kihasználva mindenki a labdást védi, aki 1-2 kör alatt beviszi a touchdownt. A biztos kezű hátsó ember ideális esetben egy sure hands trall, mert neki nem kell OFAB-ra pocsékolnia a re-rollt; a trallokra dobott plusz ügyesség éppen ezért aranyat ér, hiszen a vámpíroknak van éppen elég újradobnivalójuk anélkül is, hogy nekik kellene begyűjteniük a tojást.

Fontos, hogy a csapat képes a hosszú indításokra is, ami főleg emberhátrányban hasznos. Különösen vicces a "menekülő trallnak" nevezett jelenség. Az ellenfél hajlamos rá, hogy leszarja a szanaszét kotródó trallokat. Ha egyet elindítunk a vonalai mögé, sokszor előfordul, hogy egyedül hagyják, mivel csak a vámpírokat tekintik veszélyesnek; a bunyó epicentrumát vonjuk egyre hátrébb, majd a megfelelő pillanatban, amikor a trallt már nem érhetik utol, mehet a tért ölelő passz. A trallnak 3+ kell az elkapáshoz, ami akár meg is lehet, aztán szevasztok, beadjam, vagy beveszitek. A másik, még elkeseredettebb megoldás (még súlyosabb emberhátrányban), hogy feltesszük a pénzünket a vámpírok block-dodge-ST4-AG4 kombinációjára: hagyjuk, hogy megüssék a labdás játékosunkat, de úgy intézzük, hogy csak a tackle, diving tackle, strip ball vagy egyéb védekező skill nélküli dolgozók érjék el, méghozzá legfeljebb egy kockával. Ha nem viszik földre, akkor kicselezünk a zónából, és hajrá.

Fejlődés
A vámpíroknál az emlegetett "blodge" kombináció minden gyönyör forrása, mivel növeli a túlélés esélyeit, és re-rollt spórol. Szerintem elsőre a dodge a legjobb, mert biztosítja a mozgékonyságot, a blockot pedig másodikra vegyük fel. A pro jól hangzik, de megbízhatatlan, és a sztárjátékos-pontok kidobása, amíg olyasmit is választhatunk, mint a leap vagy a sidestep. Sose tévesszük szem elől, hogy mire épül a játékunk. A lényeg a mozgékonyság, a rugalmasság és azok a trükkök, amelyek segítségével komoly emberhátrányban is labdát szerezhetünk, vagy gólt vihetünk - a pro ezekhez képest rettenetesen passzív képesség. Négyes erejű játékosokkal csábító a guard vagy például a mighty blow, ám a helyzet ezekkel is ugyanaz: nem az erősségeinket teszik még átütőbbé, hanem új elemet vonnak a játékba. Sokadikra bármi jó választás lehet, de elsőre a dodge, a block, a sidestep, a strip ball és a leap vezetnek. Ha már beszereztük mind a hat vampot, elcsábulhatunk, és beleugorhatunk a tackle/ mighty blow vagy mondjuk a nerves of steel/ jump up kombinációkba is, sőt az ST4/ stand firm/ frenzy se utolsó. A plusz statisztikát ész nélkül fogadjuk el, még a mozgást is.

A trallok rabszolgák, bábok, szerszámok, kezeljük őket így. A labdabegyűjtő trall kifejlesztése nagyon fontos, a többiek viszont legyenek Metzelder és Mertesacker követői. Block, tackle, dirty player, kick, minősített esetben dodge, hogy jobban bírják a strapát. Az új Living Rulebook tartogat még hasznos dolgokat, mint amilyen például a fend vagy a wrestle, és építhetünk pár LoS- vagy emberfogó specialistát. A sérült trallokat nem feltétlenül kell pótolni, még akkor sem, ha sok pénz van a kasszában. Egy -AG, -MA vagy nigglinges macskajancsi tökéletes a középvonalra, ésatöbbi. A RR-készletet ezzel párhuzamosan igyekezzünk feltölteni, de a megfelelő létszám az újradobásnál is fontosabb.

Miegyéb
A vámpír csapat vezetése alapvetően három dologra épül. Első és legfontosabb re-rollokkal való gazdálkodás: esetünkben kétszeresen is igaz, hogy tudni kell nem újradobni. Ha nem sikerül például egy OFAB, az ember hajlamos gondolkodás nélkül a kockáért nyúlni, pedig lehet, hogy a kör folyamán még sokkal nagyobb szükség lesz rá egy másik akciónál. Éppen ezért tervezzük meg a kört, mindig legyünk tisztában azzal, hogy mi a célunk. Természetesen ez bármilyen csapat esetében hasznos, de a vámpírok a legkevésbé megengedőek az ad-hoc irányítással szemben. Ide tartozik, hogy az LRB5-ös OFAB sokkal inkább felhasználóbarát, úgyhogy a vámpírok az újítások nyertesei között vannak.

A másik fontos dolog a speciális képességek használatának elsajátítása. Sokan kijelentik, hogy a vamp csapat szar, aztán kiderül, hogy sose használnak hipnót. Hát úgy tényleg szar. Az illető meg tényleg ostoba. Játsszunk sokat, és fedezzük fel a ketrecbontás trükkjeit, a többszörös hipnó-kombókat, a támadás és a védekezés módszereit. Elsőre nem nyilvánvaló, de a vámpírok éppen hogy az erőcsapatok ellen brillíroznak - ne legyenek illúzióink, a skavenek ugyanúgy belénk pakolják a nyolc-tíz casualtyt, mint a törpék, ellenben a törpéknek nincsen négy gutter runnerük. A trallok használatáról még annyit, hogy a felkészült ellenfél nem a vámpírokat próbálja kitenni, hanem a trallokat. Ez egyrészt könnyebb dolog, másrészt ez rokkantja le igazán a csapatot.

A harmadik, de ugyanolyan fontos szabály: építsünk rá, hogy a csapatunk valami egészen torz izé. Más szóval: a legtöbb ellenfélnek nulla vagy igen kevés tapasztalata van a vámpírok elleni játékban, és ha a többi faj ellen használatos taktikákra alapoz, akkor könnyen ráléphet a gereblyére. Támadásban és védekezésben is vannak olyan eszközeink, amelyek különösen hatékonyak, ha a másik oldal nem játszik korrekt ellenjátékot. Itt nem csak a hipnóról van szó, bár kétségtelen, hogy az a legerősebb fegyver. Jó példa a már említett "menekülő trall", de emlékezzünk rá, hogy a csapatunk bármire képes, legalábbis egy adott körben. Percenként válthatunk az ügyességi és az erőjáték, vagy éppen a mocskos trükkök között, és - bár egyik stílust sem leszünk képesek folyamatosan erőltetni - simán leléphetjük az olyan ellenfeleket, akik csak egyik vagy másik eshetőségre készülnek fel.

Egyelőre ennyi, ha kifelejtettem valamit, tegyétek szóvá alant :)