Múlt héten örömteli esemény történt: megérkezett a május elsején Amerikából rendelt pakkunk. Aki szerint ez sok, azzal nem tudok vitába szállni. Tény, hogy nem volt egyszerű az ügy, hiszen a legjobb áron dolgozó online bolt rendszerének Texas határában megáll a tudománya, problémák kezelésére alkalmazott dolgozójuk pedig valószínűleg egy gyengébb értelmi színvonalú csimpánz - legalábbis a vele folytatott hosszas levelezésből csak erre tudtunk következtetni. Persze mi nem olyanok vagyunk, akik feladják, beszerveztük kanadai kapcsolatunkat, aki megígérte, hogy "semmi gond, toljátok, átpasszolom én simán, ingyen". Ebből a simán és az ingyen nem jött be, és gondok is adódtak rendesen. A sebek még nem gyógyultak be, ezért a kálvária részletezésével nem akarok kockáztatni. Elég az hozzá, hogy ehhez képest Odüsszeusz nyélen húzott Kawasakival ért haza Trójából.

Koncentráljunk inkább a lényegre, a cuccra! Jómagam Circle seregem kikerekítésére használtam ezt az alkalmat. Immár van több szólóm (Lord of the Feast, Blackclad Wayfarer + egy különúton szerzett Gudrun), druidás alakulatom, Wolves of Orboros unit attachmentem, no meg egy új warlockom, a sokat - és legtöbbször édesanyjával együtt - emlegetett Krueger. Szerzeményeim ékkövének mégsem utóbbit, hanem a Gnarlhorn Satyrt tekintem. Állítólag a pályán ritkán ér fel egy Warpwolffal, de úgy vagyok vele, mint az a bizonyos nyuszika: értem én, csak leszarom. Tényleg nem érdekel, ha 3 ponttal több sebzést okozhatok egy másik figurával, kos akkor is KELL BELE!!! A hitetlenek meg majd elgondolkoznak akkor, ha két birkaszem közeledik feléjük nagy sebességgel.

A Satyrt annyira tisztelem, hogy még nem nagyon mertem nekilátni az összeszerelésének. Helyette a csírákat vettem kezelésbe. Egyetlen komoly problémám a farkasvezérrel akadt. A hivatalos képen nem is látszik rendesen, mennyire béna a gyári beállítás. Lényeg, hogy rogyasztott térdekkel tekint az égbolt aljára, miközben az egyenesen tartott bal kezét széttárt ujjakkal emeli kábé ugyanoda. Az egésznek olyan a hatása, mintha az istenekkel szeretne kommunikálni székelési gondjairól. Ilyen fickónak nincs helye a seregben, úgyhogy módszeresen elkezdtem orvosolni a devianciáit.

Elsőnek egy lejtős sziklát faragtam. Erre állítva mind hülye testtartása, mind égbe révedő tekintete eltűnt. A széttárt ujjakkal nem tudtam mit kezdeni, egyetlen lehetőségként az amputálás maradt. Közben majdnem a saját hüvelykujjam is odalett, de a végeredménnyel elégedett vagyok. A green stuffból formázott új kézbeállítás sokkal agresszívebbnek hat. Bónuszként levágtam a gyári lándzsát, és helyére warhammeres pengét illesztettem. Az ötlet és a lándzsa is Geistwaldtól származik. Köszönet érte! Szerintem sokkal jobban illik a figurához, nem mellesleg plasztikusan magyarázza a fegyver Reach képességét.