Leltároztam a minap. Ezt úgy kell elképzelni, hogy buszon, metrón, májusfaavatáson vagy a baleseti sebészeten az ember időnként listákat készít, hogy ne unatkozzon. Lehet szó sereglistákról is, mert idővel fejből megy már mindennek és mindenkinek a pontértéke. Lehet persze listát készíteni a még el nem végzett vagy a már soha el nem végzett feladatokról, a környéken dolgozó pincérnőkről, a lakótelep legocsmányabb kutyáiról, bármiről. Ma éppen a kölcsönadott és ott is felejtett kincseket leltároztam magamban, így jutott eszembe a rég nem látott Great Khan Game doboz. (Kedves dZé barátom, egy valag cuccom van nálad, most jön az inkasszó, de olyan könyörtelenül, hogy megtanulsz franciául. Oké, a DeathZone közös, az maradhat :)) Tehát Great Khan Game. Ami egy 1988-as társasjáték, illetve egy társasjáték karikatúrája.

Alapvetően a területfoglalós, hadakozós, politizálós, kártyahúzogatós, egymással kicseszős fajtából való, amit mindannyian kedvelünk. Nem a valaha volt legsikerültebb rendszer, bár az alapötlet kifejezetten érdekes, a játék modellje pedig sokkal többre hivatott; maga a kiadó, a TSR nem vette túl komolyan az egészet, és nem hinném, hogy a doboz tizen-huszon év után újra a boltba kerülhet. Ennek ellenére klasszikus darab, a Geeken például 6,87-en áll, ami egy ismeretlen, népszerűtlen játéktól nagyon szép teljesítmény. Csak egy példa arra, hogy miért lehetetlen nem szeretni a Great Khan Game-et: a térképen a legészakibb tartomány, a Cold Desert annyira gyéren lakott hely, hogy Nonook, a bálnavadász szavazata elbillentheti egy választás eredményeit. A rénszarvasok viszont még nála is komolyabb politikai súllyal bírnak, és lazán megpuccsolják. Semmi sem tökéletes.

A borítón lévő AD&D és Forgotten Realms logók ne tévesszenek meg, a GKG-nak köze sincs a TSR szerepjátékaihoz. Marketingfogás, céges policy vagy sima hülyeség, én nem tudom, miért kerültek rá. A külső grafika tetszetős, de ez minden, amit a kisméretű, talán ha két centi vastag dobozról elmondhatunk. A játéktábla egy kettéhajtott, sirálypapír minőségű vacak (jobbra), és a perforált kartonból kinyomkodott zsetonoktól sem fog a falnak menni senki. A kártyák viccesek, de mégis inkább igénytelenek, mint viccesek. Anélkül, hogy folytatnám a felsorolást, inkább önkényesen megállapítom a GKG kudarcának legelső okát: ha egy mai, felkészültebb kiadó tervezné meg és dobná piacra, akkor biztos, hogy sokkal népszerűbb és sikeresebb lenne. Ezt a semmilyen kis készletet a potenciális vevők valószínűleg észre sem vették a polcon, aki pedig mégis hazavitte, annak nehéz dolga volt, hogy lenyűgözze vele a társaságot. (Ugyanez igaz a TSR Greyhawk Wars című játékára is, de arról majd később.) Nem nagy dolog, de szimbolikus: az egészhez szükség van két dobókockára is. Na azt már vedd meg külön, jobbágy, a dobozban ne keress ilyesmit. Battery not included. És a TSR elvileg egy piacról élő cég volt, hát érdekes.

Azt, hogy a tervező, a veterán Tom Wham milyen nagyot alkotott, csak a szabályrendszer tanulmányozása közben vesszük észre. (Egyebek közt az ő nevéhez kapcsolódik a King of the Tabletop, vagyis az a kártyajáték, amelyből a Magic: The Gatheringet eredeztetik. Meg csinált olyat is, hogy Awful Green Things from Outer Space, ha valaki ismeri.) Szóval a GKG a Whamite Islands birtoklásáért folytatott harcról szól. Ketten, hárman vagy négyen vehetünk részt benne, de a négynél alább nem érdemes adni. A cél alapvetően az, hogy minél több pénzt termeljük; ehhez minél több tartományt kell birtokolni, amit a kártyák segítségével érhetünk el. A kártyák egyszerre jelentenek katonai és politikai erőt, egyfajta kő-papír-olló rendszerben - vagyis hiába foglalunk el egy országot katonai erővel, ha a következő pillanatban a politikai erővel rendelkező ellenfél egy kardcsapás nélkül megszerzi tőlünk az uralmat. (Ez fordítva is igaz, de azért Fidel Castro imádná a GKG-t.) A tartományok között ott van Graubunden, Veldergauttland, Wolfenbutte és másik tíz idiótaság, a seregünk - vagy politikai pártunk, ahogy tetszik - pedig szintén elmebeteg szereplőkből áll. Duc Drac D'Ula és a Royal Horse Corps, hogyne, maradjunk komolyak.

A bemondás (meld) során kapunk lehetőséget a kártyák kijátszására. A lapok felépítésére íme egy példa balra. Felül kékkel látható a tartomány neve, ahol a nagyobb, zöld betűkkel személy/ csoport/ miegyéb fészkel. A zászló a politikai erőt, a kard és a torony a harci képességeket jelenti. (Ezen a lapon csak zászló van.) A sárga keretes szám a kártya sorszáma, a középen lévő számsor pedig azokat a lapokat listázza sorszám szerint, amelyeket ez a lap követni hajlandó. A politikában nagyon sok múlik ezen a sokszor önkényes viszonylaton: ha lerakjuk az egy-egy tartományon belüli politikai erőinket jelképező lapokat, akkor azokból egy felbonthatatlan láncot alakítunk ki (szintén meld, szép nyelv az angol), így nem bazírozhatunk arra, hogy később erősebb kártyákkal támogatjuk meg a táborunkat. Másfelől: hiába vannak jó lapjaink, ha azok nem hajlandóak együttműködni. A harc ennél lényegesen egyszerűbb, de ott meg ugye állandóan a levegőben van egy politikai ellenpuccs.

Mindehhez a véletlen eseményeket jelző kártyák is hozzáadódnak, és a pénz is, ami nem csak a végső győzelem feltétele, de a korrekt ügyvitelé is. (Maguk az országok is aranyat termelnek, de kereskedni is lehet.) Az egyik kártya, a Történész kihúzása a játék végét jelenti, abban a pillanatban kell megállapítani, hogy ki győzött. Ez elég fura dolog, de csak egy a GKG elég fura dolgai között. Nem rossz, de a játék más elemei mellett erre is ráférne némi csiszolgatás. Ezek a csiszolgatások sosem a rendszer alapjait, csupán egyes kártyák értékeit és a furcsaságok tüneti kezelését célozzák, ami egyértelműen a GKG működőképességét jelzi. Több errata és módosítás is letölthető innen-onnan, de ahhoz, hogy értékeljük őket, mindenképpen érdemes az alapjátékkal kezdeni. Remélem, ehhez valakinek meg is hoztam a kedvét a hevenyészett ismertetőmmel; aki a szabálykönyv szintjén is túlterjedő írásra kíváncsi, az fáradjon el a Game Cabinetre.

A GKG problémáit lehetetlen megkerülni, sajnos a játékra ráfért volna még egy kis tesztelés. Az erőegyensúly könnyen borul fel, a körök gyakran túl hosszúak, amitől leül a parti, és egy-két kártya egyszerűen túl erős. (Aki már játszott GKG-t, az az Isle Broddick említésétől is rosszul lesz.) A készlet, mint mondtam, nagyon ergya. Még újkorában is hitvány, később meg ugye kopás, szakadás, tűzkár, fagykár. Nagyon jó lenne készíteni hozzá egy rendes táblát, és az errata felhasználásával új kártyákat is, hogy szebb és jobb játékot kapjunk. Sajnos ez nagy munka, amire most sem kedvem, sem időm nincsen - úgy tűnik, egyike marad az örök terveknek. És a legidegesítőbb, hogy simán meg lehetne csinálni. Simán. Kellene hozzá két nyugodt hét. Mission impossible. Addig is itt ez a poszt a Great Khan Game tiszteletére, mert ennyire méltatlanul elfeledett játék nincs mégegy a világon. A GKG egyébként már nem kapható sehol, csak az eBayen és az ócskapiacon. Úgyhogy utolsó mondatnak el is lopom a Game Cabinet cikkének a végét:

Excellent stuff, if I were you I'd buy it now in case it disappears.

Azért a dolog úgy kerek, ha a Geek egyik ismertetőjéből is idézek:

So if you find it on the cheap somewhere, you might want to give it a whirl, but I wouldn't exert too much effort seeking this out, or pay too high a price for it.