Tadaaam! Püüüüüty-pürüty! Képes battle report következik, ahogy azt kisszámú, de annál agresszívebb olvasótáborunk régóta követelte. (Lételemünk a szórakoztatás és a sóbiznic, de hisz' tudjátok.)
Bár legutóbb érkezett csomagom tagjai még igencsak félkész állapotban várjak sorsuk színesebbre fordulását, elhatároztam, hogy kísérletezésbe kezdek, ha már vettem egy szakajtónyi erősítést. A két light beast ment a tarcsiba, mint ahogy a Wolves of Orboros is, a számozott trikókat pedig druidák és töménytelen mennyiségű szóló kapta. Ellenfelem egy nyerőszériában lévő - úgymond - szent sereg volt, akiknek a vezetőjével már az elején közöltem győztes stratégiám alapkövét, miszerint: lefejelem, összetépem. Nem lett igazam, de annyi baj legyen!

Szóval a két sereg az alábbi formációban lépett a tettek mezejére:

○ Menoth: High Exemplar Kreoss, Devout, Revenger, Deliverers, Exemplars Errant, Croe's Cutthroats, Exemplar Seneschal, Paladin of the Order of the Wall, Ogrun Bokur*

○ Circle: Kaya the Wildborne, Pureblood Warpwolf, Warpwolf, Shifting Stones, Druids of Orboros, Blackclad Wayfarer, Lord of the Feast, Gudrun the Wanderer

*utólag rájöttem, hogy Bokur nem is áll be Menoth seregbe, de hát ennyi lazaság belefér egy baráti hangulatú csatába

Hagyományőrző egyesületként funkcionálva most is húztunk egy küldetést (azaz kettőt, mert az első megint olyan volt, amit már játszottunk), és nem a győzelmi zászló lengetéséig elpróbált caster kill-t toltuk. A feladat egyszerű volt: át kell kelni a folyón, miközben ellenfelünket megpróbáljuk a másik oldalon tartani. Aki három (3) körben ezt megcsinálja, az lesz a folyók ördöge, a D-nap királya. Ha ezt senki nem éri el zárásig, akkor meg az, akinek több van.

A képen jól-rosszul látszik is az alapfelállás. Balszárnyon elöl a Lord of the Feast terrorizál, a középső erdőben a farkasok, Kaya és a druidák, míg a túloldalt szerencsétlen Gudrun próbálja egyedül tartani a folyóparton ácsorogva. Szemközt balról jobbra: a két szóló, középen a piromán Deliverer alakulat, félig a folyóban Croe válogatott csirketolvajai. A jobbszárny viszont ultaerős, minden jack, a caster és Bokur is ott sertepertél.

Kattints, és nyerj!

Na most megpróbálom elmagyarázni a roppant bonyolult nagyobb képet. A sima zöld nyilak jelzik a normál mozgást (az ellenfélnek majd keresek valami gejl krémszínt), a szaggatott és pontozott pedig az extra mozgásokat - jellemzően teleportálást. Piros színnel a támadásokat, illetve annak kísérletét jelzem.

Ezeknek megfelelően látszik, hogy a Lordot kocogva átzavartam a folyón (Pathfinder, ofkóz), a Warpwolfot meg utánaküldtem. Jobbszélen Gudrun jobbnak látta nem szívózni, és visszatakarodott az erdő védelmébe. A középső részen a druidák csak alibiztek, és kiálltak a csalitos szélére, hogy majd a kellő időben a megfelelő döntést hozhassák. A Wayfarer viszont elslattyogott az egyik kőhöz, s onnan egy fura pukkanás kíséretében egészen az ellenfél rengetegének túlfelére teleportált. Első körben ugyan még nem járt pont az átkelésért, de jobb előbb, mint soha.

Az egyetlen komolyabb akcióval a Pureblood próbálkozott. Szellemalakban háborítatlanul átkelt a fatörzsek között, megállapodott a kövek háromszögének szélén, majd azok tovább taszították a folyó szélére, ahonnan már elég közelről szemügyre vehette a lopakodó bűnbandát. Animusát elnyomva megpróbált egyet kiszedni, továbbá Command Check-re kényszeríteni az egységet. Ez nem jött össze, így Kaya kénytelen volt visszarántani magához egy Spirit Door-ral. (Az egész purebloodos akció egyetlen szépséghibája, hogy tökéletesen szabálytalan volt, mivel aktiváltam a farkast, majd aktiváltam a köveket, végül használtam a dög képességét. Na ezt k...ra nem lehet, de ezért is jó, ha az ember visszagondol legutóbbi csatájára. Szerencsére aljas csalásom senkiben nem tett kárt, így magát a meccset ez nem befolyásolta.)

Menoth legyen veletek!

Menothékon volt a sor. A jobb szárny többé-kevésbé egységesen elrohant a a folyópartra vízért, kivéve a castert, aki bádogból készült ölebével megindult, hogy elfoglalja a centerpályát. A pajzsos lovag lóhalálában odagaloppozott a semmiből feltűnt druida mellé, de arra szerencsére már nem volt energiája, hogy meg is csaphassa méretes pallosával. Társa, Seneschal mindeközben szintén kiverekedte magát a csipkebokrok közül, és bátran a Lord elé pozícionálta magát. Amolyan hősies, ki-ki meccsre számíthatott a szerencsétlen, de a Circle nem azért Circle, hogy ilyen baromságokba belemenjen.

A két egység középen egyöntetűen előrenyomult, Croe néhány embere teljesen át is kelt a játéktechnikai szempontból sekély víznek minősülő, de annál hevesebb sodrású patakocskán. Majd lőtechnikai gyakorlatot hajtottak végre a kéznél lévő alfahímen. Szerencsére megfeküdhette a gyomrukat a river crossing, mert ötből mindössze egy lövés talált. Mondjuk ez az egy viszont durván (a mérgezett vesszőnek külön örültem). Leszázalékolásról azért korai lett volna beszélni, de figyelmeztetésnek kemény volt.

Az öngyilkos szíriai kommandó, aka Deliverers, zárótüzet bocsátott a megzavarodott Purebloodra. A vaktában leadott lövések célt tévesztettek, és senkiben nem tettek komoly kárt. Két pirotechnikus viszont messze volt a dögtől, így ők az egyik kövön élték ki szadista hajlamukat, aminek meg is lett a hatása, mert a fél sziklát lerobbantották a helyéről. Ellenfelem utólag már sajnálkozott, hogy a Shifting Stones-ra kellett volna minden tűzerőt irányítani, amiben teljesen egyetértettem, de ilyen szintű gumicsukló meg apádüte még baráti mérkőzésen sincs.

Gangbang in the woods

A második körben végre megízlelhettük a vér kedvesen ismerős, sós ízét. A bal felső ficakban kialakult dulakodás nem is alakulhatott volna másként. Habár a Wayfarer bálnauszony-méretű baltájával alaposan elhibázta a Paladint, de egy rohammal kisegítette őt a Lord, minden ünnepség és céges parti megrontója. A szent lovag szorgosan benyelte a kardpengét, a Lord pedig feltette az első köcsögöt (Carrion Token) a köcsögfára. A másik igaz(?)hitű sem maradt árván: a Pureblood végre állított az irányzékon, és a folyó túloldaláról úgy rávonyított, hogy rögtön megállt a szíve szerencsétlennek. A kör harmadik herezacskóját a druidák ragasztották a Protektorátus állára. Bátran előrementek, majd közös kántálással elfonnyasztották Croe teljes bandáját. Egyedül a névadó maradt meg, aki viszont érthető módon úgy ledöbbent ezen, hogy azonnal a távozás mellett döntött. Ennek köszönhetően már zsebben is volt az első pont, hiszen míg fiaink a túlparton vitézkedtek, a mi oldalunkon nem volt harcképes ellenfél. Croe ekkor már annyi veszélyt jelentett, mint egy elázott csikk.

A kövek közül egy vagy kettő gyógyítással múlatta az időt, míg a harmadik újrapozícionálta magát. Kaya támogató feladatokat látott el, elsősorban leplező varázst mormogott az akcióhős druidákra, hogy nehogy ez legyen első és utolsó bevetésük. No és gyógypuszit küldött a leharcolt ordasnak, aki így már-már újszerű állapotban fogadta az ellencsapást...

Tisztítótűz

...az ellencsapást, ami elkerülhetetlen volt. A vén csuhás összeszedte magát, és elsőre kiiktatta Kaya védőigéjét, majd előreküldött jackjén keresztül szó szerint tisztítótüzet eresztett a druidákra. A védtelen csapat kétharmada egyetlen másodperc alatt hamuban sült pogácsa lett, de a két túlélő rendületlenül markolta groteszk fegyverét, és egy lépést nem hátráltak. Az előző kör tanulságát levonva a rakéták ezúttal a köveket célozták, amelyekből mindössze egy apró sziklácska maradt a show végére (1 életpont az uccsó kőnek).

Innentől kicsit zanzásított verzió következik, mivel ekkorra már gyakorlatilag eldőlt a találkozó. A Menoth sereg lassabb volt, nagyobb veszteségeket szenvedett, így nem volt esély arra, hogy a térfél akármelyik oldalát megtisztítsa a Circle egységektől. Ugyanis csak így tudott volna egyenlíteni. Azért némi varázs- és tűzpárbaj zajlott, viszonylag kevés eredménnyel. A Pureblood kétszer is elhajított valakit. Először megpróbálta egy Delivererrel agyondobni Kreosst (ám egy másik Delivereren landolt a húsgolyó). Majd a sok kellemetlenséget okozó Revengert próbálta odadobni az erdőben lapuló két druida és Gudrun elé, hogy kivégezzék. Ebből az lett, hogy majdnem magára dobta, és esély nem volt egy Mortal Kombat-os kivégzésre. A Wayfarer viszont megvillant: jó pozícióból a sugártámadásával egyszerre három rakétásnak mutatta meg, hol lakik az úristen. Végül a sokat szereplő, de kevés piros pontot gyűjtő Pureblood vitte be a kegyelemdöfést. Dobálózás helyett rokkanttá verte az addig fickós Revengert.

Ooooor-booooooo-ros!

A történet úgy kerek, ha hangsúlyozzuk, hogy a szkenárió kifejezetten kedvezett a gyorsan mozgó, akadályokat könnyen leküzdő Circle seregemnek. Mire a meniták lendületbe jöhettek volna, már el is dőlt a parti. A post mortem elemzésnél még arra jutottunk, hogy akkor nagyobb bruszt alakult volna ki, ha Kreossék kellő erővel és egy gyengébb ponton azonnal kiépítenek egy hídfőállást (pl. Croe-t nem középen, hanem a hiányos jobbszárnyon átküldeni). Úgy nem kerültek volna - ugyan számszakilag csak egypontos, de valójában - behozhatatlan hátrányba.

Mindenki tanult valamit, mindenki jólérezte magát. Ahogy a művelt francia mondaná: Good game, rematch anytime!