Aki nem játszott annak idején a Sid Meier nevével eladott zseniális játékkal, a Colonizationnel, az ne is olvasson tovább, mert a poszt ugyan rövid, de mindössze egy szellemileg kb. 170 éves aggastyán nyavajgása a régi szép időkről. Merthogy a Colon tényleg az volt. Zseniális. Hangulátában utolérhetetlen (az 1492 filmzenéjével főleg), megjelenésében stabilan hozta a civ1 színvonalát, játékmenetében pedig izgalmas, újszerű és végtelenszer újrajátszható alkotás. Körmömet lerágva vártam az új verziót, mert a Civ III és IV ugyan egetrengető újításokat nem hozott, de mindig voltak benne olyan dolgok, amik újra és újra hosszú éjszakára odaszögeztek a gép elé.

No, eljött a nagy nap, kezembe kaptam a Szent Pendrájvot és megnéztem, mit tud az új colon. (Ja, manapság amire ráírják, hogy Sid Meier's, annak semmi köze Sid Meierhez. Az eredeti Colon fő konceptjét is Brian Reynolds jegyzi, az újat meg asszem nem kell kifejtenem.)

Tudtam ugyan, hogy a játék nem több, mint egy CivIV mod, de én egy naiv, folyton reménykedő kis hülye vagyok. Tényleg csak egy CivIV mod. Bár a játékmotor rugalmassága nagyon sok mindenre alkalmassá teszi a CivIV-et, mégiscsak ugyanazt a grafikát nézzük-látjuk, tehát egyszerűen nincs meg az érzés, hogy valami újjal játszunk. Ez talán részletkérdésnek tűnhet egy stratégiai játéknál, de nem az. Szar érzés úgy elkezdeni játszani valamivel, hogy már unom.

Legjobban az indiánoknál éreztem, hogy lehangol a játék. Semmi titokzatos nincs bennük. Város / falu, közepén egy kurva nagy arab szám.

Nem tudok mást mondani, mint amit geistwald már leírt egy előző posztban: erre kellett 15 év?

Vannak persze változások. Máshogy jönnek az Alapító Atyák, kicsit máshogy zajlik a H-Boroo, nem olyan idegesítően hülye az AI, de alapvetően a régi Colont kaptuk vissza. Ez azért jó, mert nem kell a WinColonnal baszódnunk, ha leküzdhetetlen nosztalgia tör ránk, viszont rossz, mert soha nem fogom jó szájízzel elindítani a játékot.

Öreg vagyok, evvan.