Ismét javítunk kicsit a blog kiegyensúlyozottságán, és nem Warmachine, hanem sakk lesz a téma, mivel kábé az élesítéssel egy időben kezdődött el a soros olimpia. Az esemény honlapja a szokásos borzalom, negyedórát kellett kattintgatnom, mire valami értelmes táblázatot találtam. Reménykedni lehet, hogy az első forduló után talán jobb lesz a helyzet. Az előjelek meg felemásak, hiszen egyrészt a legerősebb összeállítással állunk bele az iszapbirkózásba, másrészt a formaidőzítés nem biztos, hogy tökéletesre sikerült.

Grandmaster Lékó például nyilatkozott is, miszerint megviselte, hogy Kramó miatt nemrég napi három órát tudott aludni, és hát pihengetett ő, de majd meglátjuk mi lesz. (Az ottani mérkőzés update-je: Anand kényelmesen befutott, az is belefért, hogy egy partiban fejet kellett hajtania. A vége 6,5-4,5 lett. Ettől akár aludhatott is volna Lékó...)

Második számú taktikai töltetünk Polgár Judit, aki viszont egy ideje egyenlő arányban tanulmányozza a megnyitásokat és a helyes bölcsödei viselkedés kódexét. Az, hogy répapürét készít napi ötször, sajnos meglátszik a játékán is (másfelől meg gratulálunk a két gyermekhez és őszinte elismerésünk a kétfrontos harchoz!). Legutóbb a blitz világbajnokságon végzett tökutolsóként, a megszerezhető 15 pontból mindössze 2,5-et gyűjtve.

A harmadik táblán az örök tehetség, Almási Zoltán játszik, akinek életcélja, hogy elérje a 2700 Élő-pontos állomhatárt. Nos, úgy egy évvel ezelőtt egész közel járt ehhez, de az utóbbi időben sokat elhullajtott, így a jelenlegi 2663 pont nem feltétlenül azt jelenti, hogy nyerő szériában van. A maradék két helyre két fiatal, agilis honfitárs került: Berkes Ferenc és Balogh Csaba személyében.

Mondjuk legutóbb, 2006-ban úgy vágtunk neki az eseménynek, hogy sem Lékó, sem Polgár nem volt ott, és aztán mi lett belőle... Mindjárt elárulom, csak előtte érdemes feleleveníteni az előzményeket. Juditnak ugye volt elege, mert épp második gyermekét várta, és szólt, hogy most ne számítsanak rá. Erre Lékó mindenféle indokokkal hozakodott elő, aminek a vége az lett, hogy nem megy az olimpiára, mert Polgár nélkül nincs esélyünk az éremre. Ehhez képest az Almási Zoltán vezette, 13. helyen rangsorolt magyar csapat nagyszerűen küzdve, fél ponttal lemaradva a dobogóról a szenzációs ötödik helyen végzett. Megelőzve a toronymagas favorit, orosz együttest is! Take that, GM Leko!

Na mindegy, ha most agyonveri Kramót, Ivancsukot, Topalovot és a többi éltáblást, akkor akár meg is bocsátok neki. Érdekes egyébként a mostani szitu, hiszen Lékó az idézett interjúban elmondta, hiába megyünk a legdurvinyekebb összeállításban, a többiek nem számolnak velünk igazán. Ez azért meglepő, hiszen az orosz, az ukrán, a kínai és az azeri válogatott után mi vagyunk a legelőkelőbb helyen a pont alapján számolt erősorrendben. Apropó azeriek! "Úgy tettek, mintha nem is léteznénk, visszakérdezett egyik játékosuk, van-e magyar válogatott?" - mesélte Lékó. Namármost: ez viccnek túl durva, komolynak meg szintén. Már akkor elégedett leszek, ha Azerbajdzsánt beültetjük a hintába.