Figyelembevéve felemelő figyelmeteket fő fenegyerekeink iránt folytatnám a cryx frakció kissé részletesebb ismertetését a seregek savát-borsát adó egységekkel, a solokkal. Mivel az általános ismertető végén kitértem a 'casterekre célul tűztem ki, hogy szeretett halottaink legyenek az első, nagyjából és jól-rosszul teljes egészében ismertetett frakció kedvenc blogunkon; aztán meglátjuk, mi fogy el elébb: a lendület vagy az érdeklődés. A solok olyan befolyással bírnak egy sereg működésére, mint a fűszerezés egy jó ételre; ugyan lehet nélkülük, de minek? Általában fele-harmadába kerülnek egy egységnek - természetesen cryxünk kivétel, no, nem a drága solok okán, hanem az olcsó egységek miatt - és tulajdonságaik kiemelkednek a szürke átlagból; vagy ugyanazt tudják, mint egyes egységeink, csak sokkal jobban, esetleg tovább erősítve azokat vagy teljesen más dimenziókba helyezik az ellenfél önbecsülésének lerombolását. Épp remeklésük okán sikerült a közrettegésbe bevezetni az Infantrymachine után a Solomachine fogalmát. Lássuk hát esetünkben miből élünk, ehemm, halunk, kiket lehet hozni seregünkbe és mi célból?

Először nézzünk néhány példát az egységek éléről származó, azokat erősítő macskajancsikból, akik bár önállóan is megállják helyüket, de igazi teljességük akkor bontakozik ki, ha a hozzájuk tartozó egységek is a pályán vannak.

Bane Lord Tartarus

Kivel is kezdhetném a felsorolást, ha nem kedvencemmel, az Urcaenből származó kísértet-lovaggal, Goreshade testőr-főnökével, a Banek nagymesterével, a remekbeszabott és igen szépen megformázott Tartárszósszal? Statisztikái figyelmes szemrevételezése során egyből feltűnik, hogy közelharcra teremtették az ördögadtát, annál is inkább, hogy egy darab távolsági fegyvere sincs. Abban viszont meglehetősen jó; rejtőzködését felhasználva közeloson a kiszemelt(ek)hez, majd meglendíti fejszéjét és hullanak a testtájak. Az alvilági felsőoktatásban HR menedzser szakon végzett főhősünk, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint toborzási szakértelme: az általa leöltek azonnal jelentkeznek a parancstávban lévő Bane (Thrall vagy Knight) egységnél, mint teljességgel kiképzett és teljes értékű erősítés.

Figyelembe véve, hogy reaches és speciális támadása lehetővé teszi, hogy minden közelharc-távban lévő ellenfélre leadjon egy támadást egyből látszik, hogy könnyen pótolja az esetleges veszteségeket, sőt, erős létszámtúllépést is kezdeményezhet; kevés bosszantóbb dolog van annál amikor saját egységeinkkel gazdagítjuk az ellent. Ehhez hozzájön még ama képessége, hogy degradálja a vele harcban állók páncélzatát, így könnyebben éri el az oly áhított eredményt: -1 fő az ellennél, +1 fő Toruk oldalán. Szinte mondanom sem kell, hogy pátyolgatott egységeihez hasonlóan ő is mestere a fegyvereknek, vagyis a sebzésével amúgy sincs sok gond. Amiben még tehetséges az kedvelt Banejeinek áthelyezése: ha az egységből egy figura parancstávba esik azonnal magához tudja őket szólítani; igaz, eme teleport után nem mozoghatnak már, de harcolni harcolhatnak, finom lehetőségeket adva az ellenfél őrületbe kergetésére. Preferált egységeit ráadásul meg tudja ajándékozni némi rohamtáv-növekedéssel és találati arányukat is növeli; ráadásul gyorstalpaló tiszti tanfolyamokat is tart (megint a HR szak!) az elhullott hadnagyok pótlására.

Talán ennyivel is meggyőztem bárkit, aki szereti Banekkel feltölteni sorait, hogy jó befektetés a fiú akármilyen Bane egység mellé; illetve a tábla rossz oldalára keveredett játékost, hogy egy nagy piros egyest véssen kis barátunk homlokára, ha a leküzdendő célpontok sorrendiségét határozza meg gondolatban.

Capitain Rengrave

Egy igazi rokonlélek; mindig mondom, hogy nemesi címem csupán azon múlott, hogy a megfelelő pillanatban én voltam a leggyorsabb sperma, de a kapitányi címért keményen megdolgoztam. Így tett Rengrave mester is, aki ráadásul egy kalózhajón lett kapitány, ami valamivel kockázatosabb projekt, mint az én manschaftomat engedelmességre nevelni; igaz, az én hajómon a halálozási ráta némileg kedvezőbb, de Torukéknál ez inkább negatívum. Hősünk a méltán rettegett Revenant kapitányi posztján folytatta pályafutását halála után is, kedvező fordulatként fogadva a rumadagok mérséklődését; helyette legénysége inkább Toruk ellenségeinek vérével oltja szomját, mivel mindkettőből (ellenség, vér) akad bőséges utánpótlás hát boldog kalóznóták szállnak az ég felé a kissé kicsontosodott torkokból.

Személyében újabb HR-szakirányú tobozót üdvözölhetünk, igaz, az ő toborzási módszere még a klasszikus idők haditengerészeténél dívó szokásoknál is szofisztikáltabb - ott a leitatott legényt indulás előtt felcipelték a hajóra és ébredéskor a másnapos duhaj választhatott a munkaszerződés vagy 50 tengeri mérföld tempózás között - hősünk ugyanis elébb megöli az ellent, majd az áldozat egy command check keretében eldönti, csontvázkalóz akar-e lenni vagy marad boldog nem-élő halott. A döntés megkönnyítése érdekében kapitányunk természetesen tudja csökkenteni a command értéket. Mivel mestere a kardnak és ha megtisztította maga körül a terepet még lőhet is könnyen meglehet, hogy körönként három fővel szaporítja a legénységi dalárdát, nagy örömére a figurák előző tulajdonosának. Megjelenése rettegéssel tölti el az ellent, aminek a sok fearless unit ismeretében nincs eget rengető jelentősége, de hátha nátha alapon okozhat kellemes meglepetéseket néha; ráadásul ha parancstávjában menekülő ellenség van legényeivel együtt sérthetetlenné válik, ami nem kis táp az amúgyis táp Warmachineban.

A hullaként végigmagolt HR szak hozadéka, hogy az elhullott helyére új fedélzetmestert tud kinevezni; igaz ez az új kisfőnök csak a kinevezése után elhalt legényeket hozza vissza a habokból, de azért ez is valami. Fegyelmező képességére jellemző, hogy bármelyik embere boldogan dobja oda az "életét" ha a kapitány urat bántják, hosszú és sikerekben gazdag pályafutáshoz juttatva ezzel közkedvelt hullánkat. Akinek még mindig nem esett volna le: Cpt. Rengrave kötelező a listánkra, ha csontikalózokkal szándékszunk ropizni az ellent. Igazi golyómágnes, viszont nehezen hal, kivéve ha jön-a-gorax-és-mindenkit-összetép-a-command-rangeben, de ez felettéb valószínűtlen, mert közkedvelt goraxunk épp szarospelus átnevelésen vesz részt. (Nem is Gorax, hanem Warpwolf, de mindegy, majd meglátja a versenyen... - a szerk.)

Lássunk most néhány olyan solot, akik nem vezetik embereiket a harcban, inkább önállóan próbálják megállni helyüket a táblán és más, kifinomult módszerekkel szekálják azt a szerencsétlent, aki cryx ellen próbálna játszani.

Pistol Wraith

Az anyukák mindig azzal ijesztgették a pisztoly-párbajosdit játszó csemetéket, hogy ha elegendő hírnévre tesznek szert párbajhősként egy holdtalan éjjelen a keresztútnál egyszercsak kilép a ködből egy csontos figura, tisztelgésre emeli páros mordályait és elhangzik a kihívás: "golyóváltás halálig, minden lövés után öt lépés avance". Hogy az anyukák intelmeit a Vaskirályásgokban sem veszi mindenki komolyan azt eredményezi, hogy az országúti fogadók és a nemesi báltermek egyaránt tele vannak becsületükre és fegyvereik karbantartására egyaránt kényes, színes öltözetű és hírnévre vágyó pistolerókkal, akik a legkisebb vélt sértést is képesek párbajjá eszkalálni. Tisztára budapesti autós közlekedés. Eme rövid életű, a halált és vélt hírnevet hajszoló fajta viszont felkeltette az Urcaenben halászó toborzók figyelmét, akik az ügyesebbjét visszahozzák a létnek eme felére és Pistol Wraithként alkalmazzák Toruk seregeiben.

A Pistol Wraith testetlenül lebeg mindaddig, míg méltó ellenfélre nem lel; ilyenkor a párbajszabáylokat mellőzve jól lelövi, lelkét begyűjti és további támadásainak erősítésére használja fel (bizony, boostol a rohadék!). Amíg viszont nem lő csak a varázslat tudja megsebezni (felértékelve az amúgy elég passzé Arcane Bolt, Air Burst és hasonló támadó spelleket); területfoglalós szkenárió-orientált játékban ez ér annyit aranyban, mint az általuk kilőtt ólom súlya! Természetesen mesterei a pisztolynak, nincs olyan nehéz lövés, amit ne elegáns grandezzaként hajtanának végre, bújkáljon bár a gyáva ellen barátai háta megett és ha mindkét lövésük talált megnehezíthetik még az esetleges túlélő körét mozgásának vagy akcióinak feladásával is. Természetes ellenségük a 'casterek, az Arc Nodeok, Lady Didi és bárki, aki varázslattal támadhat rájuk (Greylords, hogy valami pirosat is említsek). Mivel kettő lehet belőlük seregünkben ne habozzunk és csak nagyon indokolt esetben költsük másra pontjainkat: az általuk okozott kavarodás szinte már akkor is megéri, ha lőni nincs is alkalmuk.

Skarlock

Még egy kihagyhatatlan figura: a Skarlockot minden magára valamit is adó 'caster személyesen és személyre szabottan készíti némi csontból és nagy halom varázslatból, áthelyezve belé varázshatalmának egy részét. A Skarlock az nekünk, mint cingárnak a Junior: ingyen három kókusz körönként, amit ráadásul sokkal változatosabban költhetünk el, ugyanis barátocskánk az őt létrehozó mágus varázslatai közül válogathat. Igen törékeny darab, vigyázzunk hát jól reá és ő meghálálja a törődést, támogatva seregünket a taktikai és stratégiai célok megvalósításában, vagyis a mészárlásban. Varázsolgatási szünetben képes lelkeket gyűjtögetni, bár itt jegyezném meg, hogy az a Skarlock, aki elég közel van a lélekgyűjtéshez az valószínűleg véletlenül kettőt lapozott a "Seregünk mélységben tagolt elhelyezése harci szituációkban" című kézikönyvben. Kötelező darab. Tudom, mindenre ezt mondom és már átléptük a 12 435 pontot, hát ennyire vegyetek komolyan. Azért erősen megfontolandó, mint Skarre Focus Factoryjának főmérnöke vagy még egy Ghost Walk avagy Stygian Abysses a Bitch Coven mellé.

Bloat Thrall

Nos, íme egy modell, aki úgy néz ki, mint Az ANYÓS apotheózisa: kövér és ellenszenves (az én mostani anyósom kivétel, mert mázlista vagyok), de nincs házasság, akarom mondani sereg nélküle. A pletykák szerint egy nemzetközi versenyen valaki ráfestette, hogy "Your Mom" és valahányszor támadták megkérdezte, miért akarja bántani az ellenfél az anyukáját? Mindegy, agysorvadásból van elég itthon is, nem szorulunk importra. Ő a mi nehéztüzérségünk, nem épp bajnok lőtáv, szerethető AoE, jó sebzés és őrült pontatlanság jellemzi, amin azért például a Coven tud segíteni. A többi, alantasabb népek tüzérségével ellentétben nem éppen Norbi Update -en élő barátunk tud egyszerre fingani és rágógumizni, anélkül, hogy összekeverné a kettőt, vagyis mozgás után is tud lőni, ami igen hasznos tulajdonság, bár lassú, mint az amputált szöcske; ráadásul lövése megfélemlíti az ellent. Mint tudjuk (mert megmondtam!) ez néha, esetleg és ritkán és elvétve, de akár hasznos is lehet.

A felpumpált Bile Thrallra emlékeztető figura halálakor beleivel és a bennük bugyogó savval beteríti környezetét, ezért érdemes eme tulajdonságát kihasználni egyrészről, óvatos távolságtartással kezelni másrészről. Amúgy párban érzi jól magát, de hogy mit művelhet két Bloat egymással, ha senki nem látja azt még elképzelni is rossz.

Ennyit hirtelenjében szeretett frakciónk soloiról; a főzési hasonlatnál maradva a 'caster a fő fogás, az alap, a unitok a gardírung, de a fűszerezést a solok adják, ne feledjük hát otthon őket, ha Toruk ellenségeinek kell bebizonyítanunk a halál előnyeit eddigi elvesztegetett életükkel szemben!

Közlemény: én természetesen tudom, hogy nem csak ennyi solo áll rendelkezésünkre, de ismertetőim során igyekszem csak első kézből (kétesen) tiszta forrásból származó tapasztalataim megosztására, vagyis amivel még nem játszottam azt kihagyom, a Battle College -ot mindenki el tudja olvasni nélkülem is.