Kerek kupa-képet kaphattok kedvenc kartársaitoktól ha az összes beszámolót összeolvassátok; nem hiányozhat az én beszámolóm sem. (Vajon Geistwald is megírja a magáét?) Először is kiemelném a remek szervezést: a rendezvény némi kezdeti csúszás után gördülékenyen haladt a maga útján a végkifejletig és külön megemlíteném a versenyzők sporttárshoz és úriemberhez méltó viselkedését; ami nem is meglepő, mivel gyakorlatilag házibajnokság kerekedett a dologból, ami nagy kár, mert örömmel játszottam volna új arcok, új seregek és új elgondolások ellen. Sebaj, majd a TLK kupán. Egyszóval egy remek szombatot töltöttünk el és sok-sok tapasztalattal lettünk gazdagabbak (a kiemeltek:1.) időkorlátos játékra, főleg scenárióval körítve teljesen más sereg javasolt, mint egyébként, 2.) Orboros ellen nem rakunk fel figurát, mert minek).
Következzék tehát az epikus költemények elején kötelező seregszemle: Haley, Thorn, Junior, Cpt. Finn, Lady Laddermore, Trancsír gépágyú, Alten Ashley, Eiryss, 2xBokur, Reinholdt és az elmaradhatatlan Lady Ai és Holt maestro. Ebből rögtön látszik, hogy aljas vád a SoloMachine kifejezés, hiszen két unit is megbújik a tömegben: Lady Diék és a Trancsír machinegewehr. Ráadásul 'jacket is hoztam. Ehemm.
Sokat filóztam a 'casteren; mivel ismervén szerencsémet biztosra vettem, hogy Sorschával összefutok a táblánál még a földrengető Stryker jöhetett szóba "fekvő Sorscha ritkán magas DEFű" alapon; de végül a chain lightning döntött Haley mellett; ha megnézitek AntiInfantryMachine sereget dobtam össze: két strafés gépágyú, Laddermore a kis-chain lightningjával (jó esetben 2/kör), Haley a nagy kisüléssel; trollok ellen nem jó, de ha valaki sok unitot hoz az sírni fog! Emellett a koncepció az volt, hogy a sok ADval nyerem a területfoglalós összecsapásokat, a 'caster killnél meg majd csak lesz valami. Eiryss és Lady Diék láthatatlanul pontot/hegyet/félpályát foglalnak a többiek meg akadályozzák az ellent mindenben, de leginkább az élet folytatásában. És ez remekül működött is!
Az első buli 'caster kill volt és kit kapok eme nemes feladatra? Hát persze, Sorschát. Lesápadtam, azt elmondhatom. Főleg mivel Wolfit, a sereg irányítóját a legjobbak között tartom számon (két "mumusom" volt a versenyen, ő és Márk; Márkkal végül nem kerültem össze) és ezzel a sereggel nyomul, amióta ismerem, tehát minden csínját-kínját ismeri és Sorscha egyben hatalmas: 'caster killben. A többiben csak remek. Egyből eldöntöttem, hogy ezt meg kell nyernem: a legnehezebb ellenfél, a legnehezebb feladatra (már a seregem tekintetében); ha ez összejön olyan szintre emeli a harci szellememet, hogy onnantól nincs akadály. Igen ám, de hogyan? Némi pszichológia bevetése mellett döntöttem, mivel ellenfelem számtalanszor leradírozott már a pályáról becsalom a csalitosba, tálcán adom a lehetőséget és ha megúszom az olyan szinten zavarja össze, hogy onnantól enyém a meccs. Mivel tudtam, hogy feat-puhítás-kiolvadás-tempest-kill a módszere (ha sokat játszol egy sereggel nem csak te ismered meg, de az ellenfél is) Haley egy sokszor elfeledett játékszerére építettem, a Vortex Spearre, ami akár fagyott állapotban is semlegesíti a mágiát, ha a célpontja 3" -en belül van. Összeraktam hát egy élő, látszólag roham-vonalat blokkoló pajzsot és betoltam középre Haleyt és vártam az elkerülhetetlen featet, ami jött is, ahogy kell, majd a tempestet, ami szintén nem maradt el, de semlegesítettem, így Sorscha már fókusz hiányában nem vállalhatta a végső rohamot ellenben ott tipródott nehéz terepen a számban; Lady Di a "nem varázsolsz bi-bi-bííí" taktikát választotta, Haley lassította a mozgást és csökkentette a DEfet a többiek meg kergették a csigatempóban menekülö Sorschát. Azért így is piszok mázlim volt, mert a végső ütésváltásnál három boostolt támadásból nem volt kritikus, így nem fagytam le; végül Laddermore őrnagy hártva az irányítóját vesztett Berserker érdeklődését berohanta Sorschát, akit már egy Doomreaver megbántott és vége lett; ráadásul elég sokat irtottam (csak a 'jackjei maradtak) így volt mit ünnepelni.
Másodjára mintegy kompenzációként rám mosolygott a szerencse és a Killing Fieldsre unit sereget kaptam a kalózok személyében; nagy unit, sok solo, ráadásul a nagy unit AD, így házhoz jön a pofonért. Szerencsém volt, kezdtem (végig a verseny során!) és leirtottam a sea dogokat az első körben, megfuttattam a Boomhowlereket és befoglaltam a három pontot. Ellenfelem akciózott és megizzasztott párszor, de kulcsfigurát nem tudott levenni, így írtam a pontokat és folytattam az irtást, ezúttal a solok között; itt fel akarta adni a játékot, de mivel a szerzett VP sokat ér megkértem, hogy ne tegye és ezúton is köszönöm a sportszerűségét, mert még egy körig vállalta a boxzsák szerepét; eközben azért tőlem is eprészett, saját részpontszámát javítandó. Tehát ezt is elvittem, ráadásul sok VPvel.
Jött a Domb. Itt megint cserben hagyott a szerencsém, mert Kreoss lett az ellenfelem, aki ugye szereti, ha a sereged koncentráltan összeáll egy pontra, ráadásul Petivel súlyosbítva, aki anno megfertőzött a Warmachinenal; már rengeteget játszottunk és együtt készültünk a versenyre; kívülről ismertük egymás seregét és taktikáját. Tudtam, hogy ha valamit nem változtatok az edzőmérkőzésekhez képest akkor nagy ruha lesz. Ezért a tőlem szokatlan teljes lerohanás mellett döntöttem, bízva abban, hogy korán kihozom a featet és a maradék seregemmel majd hozom a feladatot; nagy mészárlást nem tudok művelni. Ez be is jött, elsőkörös feat, dombtető pucolgatása következett, de mivel pontosan erre készültem Finn kapi' füstje jól védte néhány kulcsfigurámat. Innetől adok-kapok-kapok-kapok jött és bár VPben nagyon keveset írtam, annál többet az ellenfél; de nyertem a feladatot és így veretlenül állhattam fel az utolsó meccsre.
Eddigre teljesen kimerültem szellemileg; a nagy koncentrációban enni is elfelejtettem és ha Géza barátom nem jön le nézelődni és nem dob meg egy zacsi mogyoróval éhen is vesztem volna. Ráadásul jött a puhítás: ha nyerek, akkor egyértelmű, de ha nem és 4 VP különbség van az ellenfél javára, akkor hűha, nagy tolongás lesz a helyezésekért, ezért mindenki Tartótisztnek szurkolt, hogy nagyon kenje el a számat; ráadásul a seregem pont alkalmas az ellen szempontjából a VP szüretre; szóval volt nyomás rendesen. Tartótisztről tudtam, hogy összeszedett, átgondolt játékos, de mivel csak egyszer meccseltünk korábban (az emlékezetes majd-én-megmutatom-miért-utálják-a-cryxet-megmutattam összecsapás) bíztam benne, hogy nem adom olcsón a bőrömet. A dolog működött volna valamilyen szinten (Pendulum: láthatatlan-erdőbe-futó-Eiryss kontra oda-teleportálok-ahova-akarok-druida-solo), mint VP hunting, de elkövettem egy hibát, vállaltam a nyílt konfrontációt ahelyett, hogy kerülöm és ott és akkor csapok le, ahol és amikor nekem jó. Ráadásul a kockák is elpártoltak tőlem, öt darab snake-eye, három 3d6<6 egy óra alatt nem rossz teljesítmény (borzadály), de ez a szép a játékban, mert kocka nélkül csak megmutatnánk a sereglistákat, vitáznánk egy fertályórát majd megegyeznénk, ki nyert. Szóval Tartótiszt remek játékkal megcsinálta a 4 VP különbséget és így méltán nyerte a versenyt (a legszebb seregért külön gratula!).
Összességében negyedik lettem, bár vertem a bronzérmest és az ezüstérmest is, de a VP különbségek árnyalták a képet. Nagyon elégedett vagyok magammal, többszörösen felülmúltam minden eddigi teljesítményem és bátran mondhatom, hogy ilyen átgondoltan, precízen és ötletesen még soha nem játszottam; most ez csak erre volt elég. Sebaj, felkerültem a térképre és van hová fejlődni, mivel tavasz óta játszom és életem első versenye volt a témában. Rettegjetek, mert ha lesz még verseny jövök!
