Eljött az idő, hogy a CtA keretein belül megmérkőzzön Csonti (aka Tartótiszt) mangahajú Újpest szurkoló druida hordája, és a Khadori párt élmunkás brigádja. Nagy sajnálatomra Tartótiszt kollégával még nem sikerült összehozni egy jó gamét sem, pedig már a PPF ligán is kerülgettük egymást. Félelmetes hírű stratéga (melyet nem bizonyít jobban más, mint a fent említett versenyen elért 1. helyezése.), és kókemény frakció, kókemény sereg. Ráadásként ő ebből is a legtrükkösebb verziót hozta. Én igyekeztem szakítani a bevált gyakorlattal, és Sorscha helyett az öregasszonyból raktam össze egy kedves bandát.

Terep elég lenge, két covert adó rom és egy erdő voltak a jelentősebb terepelemek. ( Máskor bezzeg Sorschával caplathatok a dzsungelben :) )

Feladat pediglen a Wicked Wilderness című scenárió. A lényeg, hogy a casterek kivételével a gyalogos figurák elvesztik a fearless tulajdonságukat (még a csocsik is - de a kövek nem), és akkor győzünk, ha az ellenfél seregében mindenki menekül, aki képes erre.

Hát ezt benéztük, de erről majd a végén...

Tehát a zöld helyett lila sarokban: Tartótisz kolléga

Kaya
Pureblood
Warpwolf
Woldwyrd
Druids w UA
Sentry Stone
Shifting Stones
Gobberek

A vörös sarokban: Rudeboy aka Wolfi

Old Witch of Khador
Scrapjack
Destroyer
Orin Midwinter
Lady Ayana, Master Holt
Gorman
WG Mortar
Widowmakers
Greylords
Alten Ashley

A koncepció az volt, hogy a seregbe a még nem használt szép új srácokat tegyem bele, de azért becsúszott egy destroyer is. Mivel OW nagy tápja, hogy a battlegroupjába tartozóknak nem kell számolniuk olyan csekélységekkel, mint az invisibility, stealth, és concealment, a terv az volt, hogy a jackkel kiszedem a zavaró és sunnyogó tényezőket, míg a solokkal hátráltatok és bevédem a castert, valamint levadászom a védtelenül maradt ellenfelet.

Okosan összeállított, roppant rusnya sereg, szentigaz.

Tratótiszt ellenben nem titkolta abbéli igyekezetét, hogy OW-t szétcsapná egy fabottal, vagy nagy vastartalmú kutyaeledelként venné hasznát. Erre a feladatra Kaya rendkívül alkalmas, hiszen farkasait, és magát is úgy pakolja fel-alá a táblán, hogy egy átlagos nyóckeres ittapirosholapiros dealer is csak bután meredne maga elé.

A kezdést elnyerve soloim nagy részét a bal szélre pakoltam fel, míg a jack, az ágyú és a caster középre kerültek.

Az ellenfél normál deployban a bal szélemen állt fel, egy trollokat is pironkodásra (vagy inkább lilánkodásra) késztető téglában. A refused flank gyönyörűen működik olyan seregekben, ami még a többinél is szinergikusabb. (Értsd egyik baba a másikat tudja tápolni, aki így egy harmadikat tud jobban tápolni...)

Az AD szakaszban ezért a mesterlövész szekciót és a szörnyek rémét (Altent) direkt betoltam a tégla elé. A célom ezzel az volt, hogy az ellen a rendkívül zavaró Sentry Stone-t is erre a flankre tegye az ő AD szakaszában. Így is történt.

Az első kör az átpozícionálással kezdődött. Az AD-s egységeim feladták az előretolt pozíciót, és vad futásba kezdtek. Míg Alten visszafelé kocogott, a Widowmakerek egy körbekerítő hadműveletet kezdtek meg.  A Jack elindult a cover irányába, valamint jó lőpozíciót felvenni. A többi mozgás, de még a caster cselekedetei is említésre méltatlanul fejeződtek be.

A fűevők megindultak előre, a Sentry Stone-t előre dobták a kisebb kavicsok. Előjött egy manöken, és az is megindult solokat fenyegetni. A farkasok valamit nagyon nem csíphettek a Scrapyn, mert felé helyezkedtek.

A 2. kör már izgalmasan kezdődött. A destroyer mozgás után rákacsintott a centis kőre, akiről már ettől elkezdett leperegni a vakolat. Majd az öregasszony küldött rá egy varázslatot, ami mértani pontossággal bevitte azt a három woundot, ami a pusztulásához kellett. Itt nagyon örültem, ha abban a pillanatban valahogy kikapok, már boldogan mentem volna haza, amiért az általam legjobban útált cirádás levélnehezéket sikerült végre amúgy Khadorosan összezúznom. Jó kedvem hamar elpárolgott, mikor megint megkezdődött remek kockajárásom. Innentől kezdve gyakorlatilag a meccs végéig olyan trágyákat dobtam, hogy már kezdtem elkönyvelni az újabb vereséget.

Csonti ekkor remek lehetőséget látott arra, hogy Kaya és kutyái revansot vegyenek szegény Scrapyn. Szóval megkezdődött az iszonyatos számolás, méregetés, matek (nem a doom reaver, vagy a Böiler of Zugló féle, hanem a középiskolai röpdoliszagú), és végül a döntés. Egy olyan jelenet végén, amiről az embernek akarva-akaratlanul is a mexikói gyermekzsúrok hülye "pörgetem -  lökdösöm a  bekötött szemű kiskrambót a pinyátá irányba" játéka jut eszébe, a Caster és a kutyák megérkeztek a Scrapy elé. Csakhogy kb negyed inccsel rövidebben, mint ideális lett volna. Úgyhogy Tartótiszt kolléga itt már látta a játék végét, csak én nem. Persze ha befér még egy osztag doom reaver, akkor könnyebben jött volna a befejezés, de azért nem minden papsajt ami fénylik.

Sajnos ezt nagyon benéztem. És még akkor is erőltettem a dolgot, amikor látszott, hogy nem lesz ebből semmi. A következmény az lett, hogy az életben maradáshoz el kellett lőni a featemet. Ez pedig azzal járt, hogy esélyem nem volt megpróbálni a Kaya Yo-Yo néven elhíresült caster killt. Ráadásul a terep sem volt kedvező, pláne, hogy az öreglány mindenen átlőtt. Downhill battle volt a javából, de ezt a második körös f...ságomnak köszönhetem leginkább, úgyhogy magamra vessek. Wolfi néhány ergya dobásával ezt próbálta ellensúlyozni, de a lentiekből majd kiderül, hogy amikor igazán kellett, akkor én is messzire hajítottam a nyúllábat.

Pláne így nem... A harmadik körömben egyedül a destroyer teljesített (mondjuk ő volt az egyetlen stabil teljesítményt nyújtó), aki bár elszámolta a lőtávot egy fél inccsel, egy szerencsés deviáció után azért csak levett még egy druidát. Az összes többi figurám vagy menekült, vagy bevédte a castert, vagy megpróbált az orruk előtt, hatalmas céltáblával a fejükön ücsörgő falkába durrantani. Mind sikertelenül. Átlagosan hat kellett volna a dobásra, de nem-igazán tudtam megdobni ezt a hihetetlen célszámot.

Csonti harmadik körét a stratégiai visszavonulásra, és az újrarendeződésre szánta. Ezen kívül végzett az oldalában egyre nagyobb tüskét jelentő widowmakerekkel. Bár létszámuk felére csökkent, a dobásátlagom mellett legalább a commandjukat megdobták a srácok.

A  negyedik körben ismét a nagy jack kezdett, és a rá jellemző hatékonysággal leírtott egyet a kis kövek közül, valamint a szétszóródó srapnelek berántottak még egy druidát is. A widowmakerek öngyilkos küldetésre indultak. Miután ismételten nem sikerült nekik semmit sem eltalálni (5 helyettt a már trendivé váló 4-et sikerült megdobnom) (már csak azért is nehéz volt találni, mert az egyik az 5"-en kívüli, stealthes Kayát ijesztgette - a másik viszont valóban elkúrta az 5+t), már nem is tudtam őket megsiratni. A többiek, szintén nem tudtak semmit sem elérni. Az öregasszony elnyomta a feat-jét, mert nem akart nagyon közel kerülni a farkasokhoz.

Csonti negyedik körében kivégezte a widowokat, majd tovább pozícionáta a szőrös-tüskés srácait.

Az ötödik köröm volt az, ahol mindenki aki tudott lőtt, és senki sem talált.

Csonti ötödik körében fény derült a nagy mozgolódás okára, Scrapy túl közel merészkedett, így hamar vége lett. Nem egy Warpwolf súlycsoport.

A hatodik körömben végül Holt és Ayana is megvillantották, mit is tudnak százon. Megszórták a védtelenül maradt woldwyrdet, majd a chain attack miatt KDs tákolmányt a Destroyer átsegítette oda, ahová az elpusztult tákolmányok valók.

Csonti ekkor visszavonta seregeit (gondolom kis regenerálódásra) a bal oldali romház irányába. Szépen betömörültek megint egy gruppéba, szinte várták az AoE támadásokat.

Meg megpróbálkoztam egy-egy trükkös roham felvázolásával, de fél inch mindig hibádzott. Így maradt az animus lövöldözése boostolva, de a sikerhez így is óriási mák kellett volna. Ennek hiányában vártam a romban. Magam sem tudom, mire. Egyébként a játék nagyobb részében a távolsági támadások 18-20-as DEF-ekre mentek a sok rom, füst és egyéb ármány miatt. Kivéve a Destroyernek, de az talált akkor is, ha éppen nem.

Ekkor jött a zseniális destroyer, aki egy rossz találati dobás után egy sikeres deviációval kilőtte mindkét gobbert. A többi modellemről csak azért nem teszek említést, mert ők nem voltak képesek semmi említésre méltó akcióra. OW pedig hűséges barátjával, Gormannal elindult egy kis bekerítésre.

Csonti itt kiszúrhatta, hogy már csak egyetlen egysége maradt, ami megfuthat, az is 3 főre fogyatkozott. Így azokat elkezdte szépen menekíteni a deployment zónájának irányába. A trükkös vega lány pedig megindult levadászni az öreglányt.

A gigászi nyolcadik körben OW tovább csoszogott a deployment irányába, miközben egyszerre próbálta  a Kaya-farkas-nagyfarkas triótól tartani, a druidák irányába pedig lopni a távolságot.

Csonti látván, hogy itt szépen leforgácsolódik csak a serege, tisztáldozattal próbált meg pontot tenni az ügy végére. Zseniálisan közel futtatta a warpwolfot OW-vel és Gormannal, a trió másik két tagja pedig nagy erővel közelített.

Eljött a kilencedik kör. Itt döntenem kellett, hogy inkább kimentem-e OW-t a csapdából, és tovább folytatom a felmorzsolós taktikát, vagy egy csúf trükkhöz folyamodom. A hazárd mellett döntöttem. Gorman füstöt tett ki, majd OW is. Aztán OW átteleportált a füstbe. Majd onnan rohamozott a druidákra, egy fókusszal a gyomrában. Bár itt a helyezkedést elbasztam, mivel a veszteség okozás miatti CMD dobáshoz két babát kellett volna leszednem.

De mivel OW terrort okoz meleeben, Csonti dobott 9-re, majd egy combos 11 után megköszönte a játékot. Én meg még sosem örültemennyire a Circle jelnek egy kockán.

Na ja, és mondja valaki, hogy rossz 4-et dobni két kockával... Egyébként ez több mint vakmerő akció volt Wolfi részéről, de valószínűleg ő is kezdett fáradni a gigászi sakkjátszmában. A 9- testvérek között is hatból ötször megvan. És ha megvan, akkor a boszorkánnyal lenyelette volna a Pureblood saját, macskapiszokkal terhelt körmeit. Sportban persze nincsen ha. Még akkor sincs, ha a vesztes hazamenvén, tiszta fejjel újra elolvassa a győzelmi feltételeket, és rájön, hogy nem is kapott ki.

• Victory Conditions

  A player wins when his opponent’s only non-warcaster/warlock warrior models remaining in play are fleeing or when he is the only player with one or more warcasters/warlocks in play.

A Sentry Shifting Stone definíció szerint warrior, és volt még belőle kettő, ami nem futott (hehe)... De mi nem így értelmeztük és játszottuk, úgyhogy ott a pont. Remek meccs volt, gratula a győztesnek!