Most egy jó hosszú, kicsit selfblogos poszt következik a Mosonmagyaróvári Makettversenyről, ahová klubbostól, Warmachineostól, Wargammerses szponzorációs festőiskolástól együtt kivonultunk. Egy kicsit bő nyálra fogom ereszteni a dolgot, mert a rendezvény annyira durva volt, hogy mindent meg akarok osztani, ami csak eszembe jut.
Az egész úgy kezdődött, hogy felhívott egy ismerősöm, hogy van-e kedvem zsűrizni figurákat egy makettversenyen, ami MMoW-ott lesz. Persze, gondoltam semmi akadálya, bár amikor a verseny hírdetését megláttam a Pro Modellben, még indulni akartam. Aztán később felhívott Olivér, a zsűri Alfahímje, és akkor már kiderült, hogy nemcsak zsűrizni kéne, hanem a festőiskolát is le kéne vinni, mert akkor a Wargammers beszponzorálna minket. Ez, mint később kiderült, nagyon sokat jelentett egy olyan rendezvényen, ahol egy kisváros gyakorlatilag megtelik hobbitársainkkal. Majd miután megtudtam azt is, hogy a történelmi vonalon játszó barátaink is lent lesznek bemutatózni, már körvonalazódni kezdett egy általunk megtartandó warmachine bemutató ötlete is.
Az előkészületek 2 hét klubnapjait vették el, pár ezer forintnyi telefonszámlával, és majd húsz rongy művészellátós számlával jártak. Sikerült a csapatot is összeverbuválni, és a feladatokat kiosztani. A legnagyobb kihívást a logisztikázás jelentette, hiszen az asztalok a klubban, Gróf úr Bicskén, a rendezvény meg már majdnem nyugaton volt (Mosonmagyaróvár az osztrák határnál van), és az ellső két tényező idő, és térbeli egyeztetése elég sok fejtörést igényelt.
Áronék lefoglalják a szállást, és a helyet a festősulinak, meg a bemutatónak, Gróf úr pénteki felpakolás után szombaton leszállítja magát, meg az asztalokat a játékhoz, én meg kifestem a terepasztalt és pénteken a Tomival meg a Fricivel lemegyek elrendezni a dolgokat. Tervnek elég egyszerű, gondoltam. A terepasztal, és a foglalások aztán el is készültek keddre, így a pénteki indulással nem is lehet gond... Aztán persze lett :)
Asztalokat már utaztattunk Gróf Úr tetőcsomagtartóján, és akkor működött is a dolog, csakhogy akkor szinte végig városi forgalomban, 50 km/h-val haladtunk, és nem 168 km-t kellett megtenni autópályán. Úgyhogy az első ménkű akkor csapott be amikor mi már 140-el téptünk lefelé az M1-en, hogy pénteken megalapozzuk a terepet, és a jó hangulatot. Szóval kiderült, hogy a három kötéllel lefogatott asztalok nagy erővel igyekeznek lemászni a kocsi tetejéről, és a Bicskére való hazajutás is kész kínlódás volt, így biztos nem tud majd Gróf Úr másnap utánunk jönni. Vészforgatókönyvünk persze nem volt, így improvizálni kellett. Gyorsan felhívam mindenkit, hogy ugyan nem-e tudna két aprócska terepasztalt furgonnal lefuvarozni. Hát elég esélyes ezt így péntek este kilenc tájékán, azt ugye mindenki érzi :P. Viszont az olyan válaszok, hogy -"hát ha tegnap szólsz, még Pécsre is lefuvarozom ingyé"- meglepő mennyiségben érkeztek. Nem baj jövőre lesz kit a szaván fogni! Mivel a beérkezett ajánlatok legolcsóbbja is 45000 forint volt, és ennyit persze nem tudtunk volna kifizetni, maradt a nagyon csúnya berúgás és a deus ex machinában való reménykedés.
Mi közben megérkeztünk a helyszínre, és a két szállodába történő becsekkolás után bele is vetettük magunkat a helyi éjszakai életbe. A kiállító termek már zárva voltak, csak a rendezvényhez tartozó sörsátor üzemelt. Ekkor még nem hittem volna, hogy mekkora lesz a másnapi dzsembori, mivel itt a mi társaságunk mellett, Áronék képviseltették magukat egy nagyobb bandával, a többiek helyi arcoknak tűntek. A hozott megoldások elfogyasztása után kóstólót tartottunk a helyi vendéglátóipari egységek kínálatából. Eddigre érkeztek meg a történelmi wargaminget képviselő idősebb generáció tagjai. Őket gyors ízelítőben részesítettük az általunk mulatozásnak hívott szabadidős tevékenységben. Az egész ment is hajnali egyig, ám ekkor megjelent a kutyás őr, és eltanácsolt a további szörfözéstől. ( Ez nem az a szörfölés, amikor az ember beírja a gugliba, hogy "ingyen pornó", aztán csak ámul-bámul, hanem amikor egy embertársunk rááll a tecsós sörsátor-szett asztalára, a többi kis barátja meg felemeli a levegőbe, és az asztal rángatásával imitálja a bukóhullámokat.) Így már nem volt annyira vicces a buli, és szépen elindultunk a szállásainkra. Előbb Tomit kísértük el a termálba, majd nekiláttunk lefutni a GPS szerint 1800 métert, amire a mi szállásunk esett. Igen ám, de teljesen rossz irányba kezdtünk el futni, így kb 20 perc loholás, és két ( nálunk is részegebb) helyi arctól kapott fals és/vagy használhatatlan útbaigazítás után ráleltünk egy helyi taxis "hiénára". Áronék már a buliban szóltak, hogy a városi fuvar a helyi taxis vállalatnál 500 forint, de senki nem tudta a számukat. A srác jól lehúzott minket, mert állapotunkat látva egyből bemondta, hogy nála a fuvar 600 forintba kerül ám! :)
Így átverve érkeztünk meg a szállásra, ahol ledőltünk egy kis alvásra a másnapi megmérettetés előtt.
A szombatunk korai kelés után az előző esti károk felmérésével, és helyrehozásával kezdődött (fürdés, ilyesmi). Aztán felhívtam Grófot, hogy mire számítsunk. Ekkor jött a jó hír, hogy az Úr velünk van, mert a helyi lelkész megtámogatta a rendezvényt még két spaniferrel, amivel az asztalok jobban oda lettek fogatva. Ezzel már el mert indulni Bicskéről, így várhattuk az asztalokat. A reggel a regeneráció jegyében telt, előbb a helyi tecsóban vettünk reggelit, majd ezt egy kis kerti padon el is fogyasztottuk. Közben még mindig az elektromosbicikli tervezőjén töpregtünk, aki minden bizonyal Napóleont is megszégyenítő Cezaromániában szenvedett.
Bezabálva elindultunk a belvárosba. Ekkor megint előjött a probléma, miszerint fogalmunk sem volt merre is induljunk. Így jutottunk végül is a helyi "Váci utcába".
Itt megláttuk, hogy MMoW régi makettező hagyományokkal rendelkező városka, hiszen még szobrot is emeltek Zsigmondnak. Épp azt a pillanatot örökíti meg, amikor büszkén leviszi a klubba a vadi új tereptárgyát, egy helyre kis templomot.
A Tigris tanknál balra fordulva aztán meg is érkeztünk a rendezvény helyszínére. Már ekkor feltűnt három dolog:
- Kicsiszettül nagy a rendezvény területe.
- Mindenhol emberek tolongtak, tehát baromi sokan lehettek a rendezvényen.
- A makettes srácok nem valami nagy party freakek...
Két épületben folyt a makettünnep. Mindkettő aulája dugig volt asztalokkal, ahol kígyózó tömeg igyekezett minél jobban szemügyre venni a kiállított maketteket.
Volt itt minden a léghajótól a stukáig, történelmi figurától a tigristankig, muscle cartól a partraszállás jelenetig (na az IGAZÁN DURVA VOLT). Mi a fő épület első emeletén, egy kisebb teremben kaptunk helyet. Mivel itt folytak a profi makettező művészek bemutatói is, előbb át akartak rakni minket egy másik előadóba, de ez teljesen kiesett volna a vérkeringésből, így maradtunk az előzőleg kiszemelt helyen. Az embertömeg hihetetlen volt, egyszer majdnem berottyantottam, mert a klotyóig is vagy 500 lelkes makettezőn kellett átvágnom magam.
Hihetetlen választékkal rengeteg kereskedő volt kint standokkal, és akkora árukészlettel, mint a karácsonyi vásár a sógoroknál. Ez nekik kb akkora biznisz is lehet. Válság ide vagy oda, nem hiszem, hogy volt itt valami amit ne lehetett volna a hobbistákra sózni.
Míg mi a jó helyszínért küzdöttünk, Gróf úrék a forgalommal. Nem volt elég a csökkentett tempó, Komáromnál még egy hatalmas dugóba is beleszaladtak. Mire azonbanleértek már minden készen várta őket, és egy gyors felcígölés után már kezdődhetett is a bemutató, és a festősuli.
Mi Gróffal egy kicsit több mint 1500 pöttyös csatát játszottunk. Az új asztalon a cygnar trencherek igazán hazai pályán érezhették magukat :).
Így visszagondolva minden beleölt fillér, és munkával töltött másodperc is megérte, annyira jól nézett ki a csata. És bár a terep elég zsúfolt volt, számomra az derült ki, hogy a szabályrendszer elég jól szimulálja, és támogatja az ilyen extrém terepviszonyokat is.
Gróf úr is hamar megbékélt a közel három órás leút minden gyötrelmével. Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy a leglátványosabb bemutatót sikerült összehoznunk, így folyamatosan sok nézőnk volt.
Akadt is dolga a Tominak, aki lelkesen magyarázta a történéseket a laikusoknak. Sok sok anyuka számára körvonalazódott a szürke jövő, amikor látták csillogó szemű kiskrambójukon, hogybizony a gyerek ezt elkezdi csinálni, és még az apja is kicsi ólomhadseregre fogja költeni a családi kassza nagy részét.
Közben Frici mester igyekezett minél több gyereknek átadni tudását, és kinevelni a tökéletesen blendingelők következő nemzedékét.
A gyerekeket még az sem zavarta, hogy a filmezés miatt néha a rendezők szimplán lekapcsolták a villanyt. Persze Fricit ez jobban zavarta, mivel ő az a típusú csávó, aki nem képes beletörődni a teljes elmebetegségbe. Történt ugyanis, hogy a bemutatózó makettprofikat a közönségük szagtávolságból figyelte, így a kivetítésnek gyakorlatilag semmi haszna nem volt. De a teremfelelős kikapta ukásznak, hogy ott bizony le kell kapcsolgatni a villanyt a felvétel érdekében. A szájkaraténak végül az lett a következménye, hogy a festősulit a placc közepére deportálták, ahová jobban besütött a nap.
De itt meg a körben ülőket zavarta a lelkes gyereksereg, így a festősuli működése nem volt feszültség mentes.
A gyakásnak valamivel 16 óra után lett vége, nekünk ekkor kellett bírói teendőinknek megfelelnünk. A szülők is elkezdtek visszaszivárogni a kölkökért (szerintem volt aki hazaugrott egyet kupakolni, mivel végre lekötötték a Bélukát egy-két órára :)), így Fricihez csatlakozva megnézhettük a versenyműveket. Igyekeztem pár képet is csinálni, de ez a gépemnek, és az álvány hiányának köszönhetően még nehezebb feladat volt, mint mikor a hátupénteket írom. Azért remélem átjön a fíling.
Az első helyezettnek több munkája is vitte volna a prímet. Olyan "Object Source Lighting" megoldásai voltak, hogy csak csodálni tudtam.
Nagy örömömre egy egész heyre kis PPs életképet is készítettek, ez a GGn biztos győztes, de itt nem sikerült felkerülnie a dobogóra.
Értékeltünk még egy diorámát is, bár itt a festés annyira nem volt tuti (mondjuk a színkombinációi telitalálatosak voltak), de az egész annyira grandiózus volt, hogy Olivér és Frici végül megszavazott neki egy extra bronzot.
Elpakolás végére már csak arra maradt időm, hogy gyorsan fussak még egy kört, izzadjak azon, hogy ha több pénzem van, akkor mi mindent lehetett volna még venni, és készítsek pár gyors fotót a hajómakettekről, amiket nagyon kedvelek, majd irány haza!
És bár a hitközség spaniferei velünk voltak, az asztalokkal történő száguldásról egy kép búcsúzásképpen: