Tegnap a KCS-ben lejátszottam az első kettő MK2-es mérkőzésemet. Seregépítésem alapja teljesen random volt, a régi Sorschás 500 pontot egészítettem ki ritkán használt, vagy éppen elkészült figurákkal.

Sorscha
-Jugger
Koldun Lord
-Devastator
-Destroyer
Widowmakers
Doom Reavers
Yuri

A sereg kiegyensúlyozott, és alapból több 'jacket tartalmaz, mint az eddigi seregeim. A standard játékméretnek számító 35 pontba pedig sokkal több figura fér bele, mint a 350 MK1-be. Jelentős (megtanulhatatlan) változások nincsenek a szabályrendszerben, akinek ment az MK1, annak ez is menni fog. Biztos lesznek anomáliák, de az első benyomásom az, hogy a módosításokkal leginkább a nonszensz dolgokat akarták kigyomlálni a rendszerből, sikeresen. Viszont nagyon hamar kiderült, hogy a megváltoztatott szabályrendszer teljesen megváltozott játékstílust is kíván meg.

Az első csatám a mazochizmus jegyében telt el. Ellenfelem Márkó Kromacos listája volt. Gond nélkül megbüntetett azért, mert az MK1-ben bevált hiperagresszív stratégiát alkalmaztam. De nagyon sokmindent lehetett ebből is leszűrni, mégpedig, hogy az MK2 még kevésbé toleráns a hibákkal szemben, és a kedvenc casteremet már tényleg csak az utolsó pillanatban szabad betolni a bunyóba.

Második csatám Miértkellnick Menoth lovagjai ellen volt. Itt pedig gyorsan kiderült, hogy rendkívül fontos az ellenfél figuráinak ismerete is. Ellenfelem sportszerűen bemondta, hogy amíg egy paplovagja él, addig b***hatom a featemet, illetve a varázslataim és képességeim nagy részét. Így megindult a vadászat, ami a második körben egy nagy gyakásban teljesedett ki. Az utolsó előtti figurám kinyírta az akadályt, így végre alkalmazhattam a casterem képességeit, és egy jól megkoreografált bérgyilkos rohammal befejeznem a csatát.

Konklúzió pediglen az, hogy bár elsőre szomorú, hogy pár figura alapvető képességeit vonták meg, azért új módszerek alkalmazásával, és a már megszokottak újragondolásával még mindig rendkívül szórakoztató játék a WM.