Ezúton szeretném megköszönni mindenkinek, akinek a munkája lehetővé tette ezt a remek két napot; azért ha jövőre nem változik a helyszín, kihagyom a lehetőséget. Oldalakat tudnék zengeni a dologról, de ezt a legilletékesebbnek személyesen elmondtam és ki kell jelentenem: mindazon körülmények ellenére jó lett a GT; nem az a kiemelkedő, amit ennyi pénzért és nemzetközi csillogásért várt volna az ember, de erről talán nem csak a szervezők tehettek. Akkor lássuk a szűk érdeklődési körünkbe illő Warmahordes részt: szeretném megköszönni minden kedves ellenfelemnek (köztük saját magamnak, de erről később) a lehetőséget; csupa remek csata volt, de a bbzsvel vívott tükörsereges küzdelem az utóbbi fél év legizgalmasabb csatájaként marad meg bennem.

Kétféle felállással készültem, egy nagyon átgondolt Absyloniással és egy utolsó este összerakott, soha ki nem próbált listával, amelyet eThagrosh vezetett. Kitaláljátok, melyik volt a sikeresebb? Igen, pontosan.

Szóval "A" lista:

Absylonia, Scythean, Carni, Raek, Stinger, Harrier, Shredder, min. Swordman + UA, Forsaken

"B" lista:

eThag, Scythean, Carni, Carni, Shredder, Spell Martyr, Forsaken, Forsaken

Ez utóbbi listát végig egy Forsakennel játszottam, mert minek oda még egy? A végső elpakolásnál belelapozok a papírjaimba, megakad a szemem a hivatalos, nyomtatott sereglistámon és feltűnik, hogy bizony 33 pontból navigáltam, ez talán a kisebbik baj, de kulcs fury-managementet hagytam otthon, ami ráadásul eléggé támadó is tud lenni. Vicces volt az érzés, na. Legalább nem voltam szabálytalan, mert a kiírásban 33-35 pontos seregeket emlegettek.

Első összecsapás (immáron szokás szerint) Wolfi ellen ment; hatalmas adok-kapok volt, a második körben full kempelő eVladra éhező Scythean poszthumusz kitüntetést kapott, majd kockaparádé következett: egymást múltuk alul, egészen a vicces szintig. Komolyan, az egyik legjobban képzett tömeghadsereg az Anyaföldről (lovasok, vasagyarak) és Everblight elitje gyépéharcot vív, mint két sikoltozó, karmolászó travi. Senki nem talál el senkit, vagy ha igen, hát dupla hattal, cserébe nem sebez egyet sem. Félelmetes volt, de aztán elkezdtük kiegyenlíteni a statisztikát, végül nem jött be a scenárió-győzelmem (három Vidám Mackót kellett volna leszedni négy swordmannel és az UAval, ketten rohamból mentek, Overtake meg minden; nem jött össze, ez egy ilyen játék, ez benne van a pakliban), melynek reményében védtelenül hagytam Absyt, így a lovak eltaposták szegény ocsmányságot. Sebaj, Wolfitól kikapni nem szégyen és reménykedtem benne, hogy így a tabella aljával-közepével küzdve mintegy surranópályán még megközelíthetem a dobogót. Az ütközet hőse nálam a Swordman-brigád lett, mászthevvé lépve elő; most ugyan bénáztak, de egyébként ütnek, mint a toronyóra és gyorsak, jó a DEFjük, szóval megszerettem őket, na.

Másodjára Csontit kaptam. Ennyit talán a tabella alsóbb régióiról és a surranópályáról. Ezen meccsen egész egyszerűen rosszul emlékeztem a scenárióra (Killbox) és megpróbáltam kihajítani Kayát a homokozóból, aminek végül csak két akadálya lett, az egyik, hogy nem találtam el, a másik meg a szabályok, miszerint azért a Shifting Stone -on keresztül mégsem dobhatom. Sebaj, mert nem ért volna semmit az egész, hiszen saját körében visszakúszott volna, ebben biztos vagyok, mindenki mégsem lehet hülye ugyanazon asztalnál. Szóval Csonti szépen elvert, némi segédlettel; ezt persze meg szokta tenni anélkül is, de így azért kicsivel könnyebb volt. A sebkötözési fázisban kitüntettem a Raeket a dobási kísérletért, máskor igen hasznos lehet, meg kell tanulni helyesen használnom.

Harmadjára Márkóval mérkőztem, aki bírói teendői mellett beugróként pótolta a létszámot. Lelkesedése előtt le a kalappal! Itt álljunk meg egy szóra, észre kellett vennem, hogy versenyről versenyre kevesebben vagyunk; szerencsére most voltak (számomra) új arcok, remek játékkal, de azért ennél tán még az MKI-búcsúztatón is többen voltunk. Természetesen a nevezés és a verseny között közbe jöhet ez-az, de fél évig terrorizálni a társaságot egy anti-sereggel, mert te készülsz a versenyre, és bocs, de nyilván a legerősebb sereget hozod, majd elindulni más műfajban, az milyen már?!? Mindegy, legyen egészséges, bőséges az emésztésed, de mindig előtted fogyjon ki a papír a budiból. Szóval Márkó kedvéért és az esélytelenek nyugalmával elővettem az eTagos "B" listát (mínusz egy Forsaken) és remek jót játszottunk. Itt csak azt néztem el, hogy az Őszpenge vissza tud hozni majdnem egy teljes egységet, akik ki tudják luggatni az óvatlanul túlköltő 'Lockok irháját. Itt a legemlékezetesebb a magányos Forsaken volt, aki rárobbant a Woldwardenre, aki full furyn állt, és kettőt sikerült sebeznie bele. Ez tényleg nem bosszantó momentum volt, sokkal inkább vicces; annyi kocka, mint egy asztallal odébb, a 40k részlegnél és a hegyek vajúdása egérpiszkot szült.

Új nap, új remények, negyedik menet, bbzs. Részemről "B" lista (mínusz egy Forsaken), részéről a tükörképe, Karcsi, Deva, Deva, Spriggan, Gaylordok, Főgaylord, szerelők (ők hősök lettek; azért én nem mennék oda gépet javítani, ahol egy nyolcméteres fulltüskés tizenkét tonnás Scythean tombol) meg a kutyus. Hatalmas összecsapás kezdődött, bbzs remek érzékkel nem mozdult rá a csalikra, pedig minden körben meglengettem neki egy-két nehézbestét; aztán volt egy életen álló Carni, akinek a tesója épp három életen állt és elkerülték a végső megoldást; szóval izgalmas, fordulatos mérkőzés volt, de Karcsibácsi végül szét lett szerelve és be lett sorozva Spell Martyrnak. Tükörsereg, ugyanazt tudjuk (ütni és állni az ütést), rajzolni sem lehetett volna szebbet. A meccs végén a fehér Carni kapott érmet, mivel akkora mázlija volt, mint kísértetnek öltözött afro-amerikainak a KKK-jelmezbálon.

Utoljára Carlossal ütköztem, eDeneghra lett bedarálva Scythean eledelnek (na, jó, Thagrosh véréből lett Harrier fejezte be a kört); itt a Scythean domborított, chain attackból lefelezve az ellenfél seregét és utolsó nehéz gőzgépét.

Szóval remek verseny volt, amit 2:3 -as winlose aránnyal a hetedik helyen zártam. Őszintén mondom, ennél jóval többet vártam magamtól, de most ennyit sikerült nyújtanom, sebaj, innen aztán tényleg van hová fejlődnöm.