Na jó, a dolog nem volt annyira szörnyű, mint amennyire a címből lehetne következtetni, de a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Vándorcirkusz összes tábornoki csillaggal ellátott bohócának nőjön köröm a p.csén! Szombat reggel előadott kritikán aluli viselkedésüket csak a WM/H-s versenyzők kicsi, ámde vidám és baráti közege tudta nagyjából feledtetni.
Mivel alaposan megfogyatkoztunk az utolsó és utolsó utáni pillanatra időzített lemondások miatt, így a reménybeli 12-14 fős versenyen végül 9 valódi játékos jelent meg. Ennek következtében Márkó, aki „csak” bíró lett volna, kénytelen volt játszani is, de azzal a csavarral, hogy bármit csinál, az ő eredménye nem fog számítani a végső sorrendnél. Meglehetősen fura dolog, de majd akkor fog a véleményem számítani, ha magam szervezek eseményt, úgyhogy inkább kussolok.
Saját előzményeimről annyit, hogy a WM/H nálam a Malifaux bejövetelével másodlagos fontosságú rendszerré minősült vissza, így sem komolyabb felkészülésre, sem az új figurák beszerzésére nem kerítettem sort. Azért reméltem, alaposan lenerfelt kayás listáimmal is tudok majd borsot törni a tierekkel és a friss seregkönyvekben lévő jóságokkal támadó vetélytársak orra alá.
Első csata Pite Skorne-jai ellen ment. A caster nevére már nem emlékszem, de lényeg, hogy a vámpírós csávó, aki 14”-en belül minden varázslást egy sebponttal jutalmaz. Na, mondanom sem kell, hogy a druidáknak ez nem nagyon ízlett. Kábé töketlen fürdőmesterekként lődörögtek a pályán. Kivéve az Overseert, aki 5 woundjának biztos tudatában unfinite loopban köpte magából kifelé a Devouringokat. A csata remekül indult: kitakarítottam mindkét kontroll zónát, majd átcsoportosítottam az egyikre, mondván, hogy már csak azt kell a köv. körben befoglalni és foghatunk is kezet. Tervem gyenge pontja az volt, hogy ellenfelem milliméterre beállította az egyik Feroxot a zóna szélére, így azért nem járt pont. Ennek következtében az egyedül hagyott Stalkerem ment a levesbe, és örülhettem, hogy tudom tartani a döntetlent – ami egyébként Steamrollerben egyenlő a vereséggel, hurrá! (A meccs szerencsétlenje címet a Pureblood kapja, aki 4-ből 3x nem volt képes 3d6-tal 8-at dobni. Ha egy kicsit értelmesebb, a Stalker megy a Feroxra, és akkor nem fő a fej.)
Másodszorra Gróf úr fejedelmien összeválogatott sárkányfattyai következtek. Ellene eKaya indult, aki életében először arra használta Muzzle nevű spelljét, amire való: egy büdös Scytheant szépen a partvonalra szorított. A Carnit két dühös heavy elfogyasztotta, majd beleszállt még ráadásként a Feralgeist is. Mivel ez a featkörben volt, minden farkas, kecske ment vissza Kayához, és nagyon stabil sündisznóállásban vártam, mit tesz a serege felét elvesztő/használni képtelen ellen. A korábbi posztban Gróf úr leírta, mi történt, én csak megerősíteni tudom mindazt.
A nap zárásaként végre kaptam egy Cryxet, amit Mihály irányított. A listájáról annyit, hogy mikor elkezdte felpakolni a Thrallokat, akkor felajánlottam, hogy elmegyek vacsorázni, amíg rendezkedik. A Thrallok szerencsére jól pusztultak a Devouringnak, a Pureblood Spraynek és egyéb olcsó trükköknek hála. Az első zászlót elfoglalva átcsoportosultam a kettesre, ahová nem volt képes elegendő számban és sebességben követni ellenfelem, így elvileg simán nyertem volna, ha Kayának például nem kell 3 ütést elpazarolni Gorman leverésére (6+ 2d6-on). De kellett, úgyhogy nagy trükközések és dobálások mentek a végén, hogy meglegyen a 3 kontrollpont. (Másnap ellenfelem sikeresen rámutatott arra, hogy csaltam, mert spellre is használtam célzás bónuszt. Nos igen, így jár az, aki hónapokig nem játszik verseny előtt. Én kérek elnézést! Szerencsére sikerült a druidákkal kövéren rontani a célzott lövéseket is, úgyhogy e nélkül is minden bizonnyal ugyanez lett volna a végső kimenetel. Már csak azért is, mert egyikünk se olvasta el rendesen a scenariót, úgyhogy az utolsó körös trükközős pontszerzésem nélkül is nyertem volna 2-1-re.)
Másnap már az éltáblán találtam magam. Velem szemben Wolfi szénné gyúrt lovasai, és persze epikus Vlad a maga tökéletességében. A háromezermilliárd incsre fenyegető Sprigganról nem is beszélve. A küldetés gyakorlatilag semmilyen lehetőséget nem hagyott a taktikázásra. Magyar fordításban: gyakjál középen, jól, sokat! Seregem sehogy nem tud egy ilyen szituációt kezelni, kivéve, ha az ellenfél ront. Na, Wolfi nem az a fajta! Sőt, megtettem neki azt a szívességet, hogy első körben tálcán felkínáltam a Stalkert. Már két másik modellel is léptem, mire leesett, hogy Vlad featje mit csinál, és hogy akkor talán el is érik a farkast a szemben lévő lovasok. Talán = 2 mm, de ez bőven elég volt ahhoz, hogy 10 pont mínuszban kezdődjön a játék. Innentől downhill battle volt. Annak is örültem, hogy valamilyen szintű ellenállást tudtam felmutatni.
Végül Xor trolljai következtek. Ez a küldetés csak geometriailag volt más, mint az előző. A lényeg ugyanaz maradt: eszement hent középen. Mivel a terep egyetlen, nagyjából középen lévő tereptárgya belógott az egyik kontrollzónába, így még ezt is levetette Márkó. Azaz maradt egy tök üres középső rész, amit a pálya szélén, teljesen irreleváns helyen itt-ott feldobott némi rom és facsemete. Szóval itt keresztet is vetettem a dobogós helyre, és sztoikus nyugalommal vártam, hogy lehengereljen a troll tégla. Ellenfelem azonban még nincs túl kétezredik csatáján, így kicsit elkapkodta a dolgot. A Fury nélkül álldogáló Borkát némi tereprendezés után megerőltetés nélkül berohamozta, majd egyetlen (!) ütéssel kivégezte a Stalker. Nem is lett volna elegáns, ha erre egy sikeres Tough-dobás jött volna.
A vége így 3-1-1 és részpontszámokkal egy harmadik hely lett, amiből gyorsan második lett, miután kitúrtam a 4 győzelemmel záró Márkót az ezüstös pozícióból. A versenyt Wolfi remekül összerakott és vezetett Khadorjai nyerték, de hogy az ő öröme se legyen maradéktalanul teljes, az utolsó körben lazázott kicsit, és egy Megalith végre agyoncsapta a verésre már alaposan rászolgált vámpír nagyurat. Gratula minden résztvevőnek, különösen az előttem végzőknek! :)
És most kis rant következik, amit diplomatikusan úgy is mondhatnék, hogy lennének javaslataim a következő verseny szervezésével kapcsolatban. A terepeket nem tudom, ki rakta fel, de jellemzően azt a bevett gyakorlatot követték, hogy ha van 2-4 nagy tereptárgy, azt lepakolták a tábla négy sarkába. Középre maximum egy-két kődarab, vagy magányos fa jutott. Ha jól emlékszem, az öt asztalból egy volt, ahol valami csoda folytán az erdő a középpont környékén volt. Linear obstacle-t se túl sűrűn láttam.
Na most ezzel az a problémám, hogy a taktika szempontjából szinte irreleváns az ilyen terep, mivel a Steamroller küldetések zöme arról szól, hogy középtájon kell valamit megszerezni. A fenti nyávogásomból már kiderült, hogy sikerült több olyan csatát vívnom, ahol semmi esélyem nem volt a seregem erősségére játszani (megelőző csapás, tereptárgyak megfelelő kezelése, gyors csapatmozgások). A vicc az egészben, hogy Wolfi Khadorjait még elméletben sem tudtam volna Alpha-strike-olni, mert sokkal komolyabb távra fenyegetett, mint én bármivel. Egyetlen esélyem akkor adódott volna, ha a középpont környékén van egy erdő, épület, vagy akár egy mély tó. Az utolsó meccsemen majdnem volt, de ugye azt is lekapták.
Ötlet1: legyenek kiegyensúlyozott terepek, és közepén vagy a középvonal minimum egyik oldalán olyasmi, amin nem lát ésvagy rohamoz át bárki röhögve. Nem kell minden táblán őserdőt telepíteni középre, de a pálya sarkára rakott cuccoknak semmi értelme.
Ötlet2: legyen adott 6-8 tereptárgy egy-egy asztalhoz, és azt a szabályoknak megfelelően felváltva rakják le a versenyzők. Kábé 2 perccel lesz hosszabb így a meccs, viszont kiegyensúlyozottabb lesz a felállítás.
A másik gondom a random scenariók voltak. Főleg úgy, hogy ha véletlenül kijött egy mozgalmasabb küldetés, ami nem arról szól, hogy foglalj el középen egy négyzetet/kört/téglalapot/csonka gúlát, akkor kiderült, hogy nincs elég talp, amivel jelölni lehetne az ojjektívákat. Tehát az esetek többségében maradt az agyatlan hent középen.
Ötlet3: ne random húzzunk, hanem a bíró előre rögzítse a szkenáriókat, amiben van trükkösebb, mozgásra építő és őszintén zúzós változat is vegyesen. A szükséges tokeneket, markereket meg vagy írjuk ki, hogy hozzák a játékosok, vagy gyártsuk le előre akár A4-es papírlapokból kivágva.
Sorry, de nekem nem élmény úgy játszani, hogy abban reménykedem, hogy az ellenfelem hátha elront valamit. Konstruktív kritika akart ez lenni, de tagadhatatlan, hogy nem kevés személyes töltet van benne.
