Megkésve bár, de törve nem, röviden én is beszámolok saját szemüvegemen keresztül a II. Magyar Malifaux Nap három, harcérintkezéssel telt fordulójáról.

Mesternek Lilithet, a jó képességű, de kicsit egységsugarú ördöglánykát választottam. Az ok meglehetősen egyszerű volt: hozzá kell a legkevesebb koncentráció a raktáron lévő négy mesterem közül. Mint az a versenyen folyamán beigazolódott, rengeteg kérdésre kellett azonnal reagálnom, így utólag sem bántam meg a döntést.

A csapatösszeállításnál is maradtam a jól bevált, alapkönyves figuráknál. A magot 3 Terror Tót, a Cherub és egy Mature Nephilim adta. Ehhez kétszer egy Waldgeist, egyszer pedig a Convict csapódott. Soulstone-ból legalább 7 figyelt tarcsiban a játékok kezdetén.

1. meccs vs Ramos
Kanalasgém felállása már az új idők szerint alakult. A rendkívül hasznos Mobile Toolkit mellett felvonult egy Guardian is. Őket Alyce és egy Convict kísérte. Ellenfelemnek a Claim Jump keretében egy pontot kellett biztosítania a félpálya egyik oldalán, míg nekem a gyermekien egyszerű Slaughter jutott. Sémáknak egy stabil Hold Outot és Alyce kinyírását választottam.

A csata tulajdonképpen a felrakás előtt eldőlt, mivel Kanalasgém nem érzékelte az oldalvonalnál toporgó Waldgeist jelentette veszélyt. Elég az hozzá, hogy a két lehetőség közül pont a rosszat választotta, arra a felére tette le a stratégiai célpontját jelző markert, ahol egy kövér erdő is volt a közelben. Ezt első körben szépen előrébb cipeltem az erdők rémével, amivel nemcsak a felvonulását nehezítettem meg, de sima biztonsági sávot is adtam a figuráimnak, mivel lövő modelljei nem láttak át az erdőn. Engem viszont csöppent sem zavart a rengeteg: a Waldgeist néha unottan kicsapott a terep másik oldalához közelítő ellenfélre, míg a Mature a Diving Attack, Lilith pedig a Master of Malifaux képesség miatt rombolt LoS nélkül vidáman.

Elsőként egy másik erdőben tébláboló Convict hullott el, majd direktben betámadtam Alyce-t és a többieket. Két erős figurája nélkül pedig már nem tudott komoly damage outputot felmutatni Ramos. Ennek ellenére a folyamatosan idézett elektronyos lények még így is szépen csipkedték Lilith és a Mature woundjait, de azért annyira nem, hogy bármelyik leforduljon a pályáról. A Guardian által védett Ramost viszonylag nehéz volt agyonütni, de a túlerő idővel érvényesült.

Ami látszott: Ramos az új totemmel nagyon jól nyomja, a Guardian pedig a testi épségére is ügyel. Ennek fényében fordított esetben én kicsit más felállással és taktikával próbálkoztam volna. Alyce és a Convict túl sok pont, és kábé ugyanazt a funkciót látják el. Szerintem érdemesebb lett volna mondjuk Alyce helyett 3 pókot hozni, ami egyrészt segíti a túlaktivációt, másrészt az erdőkön átszaladva konkrétan tudták volna fenyegetni a figuráimat. Ramosszal pedig az első két körben biztos, hogy full gázzal nyomultam volna előre (egy-egy Electrical Creationt így is ki tudott volna dobni körönként), hogy aztán onnan kezdve ontsam a pókokat és az erősáramú véglényeket.

2. meccs vs. Viktorias
BBZs megpróbálta elspórolni a beszámolójában ezt az összecsapást, ezért bosszúból én sem eresztem bő lére. A meccs embere itt is egyértelműen a Waldgeist volt, aki egész meccsen vigyázott arra, hogy a kulcsfontosságú bizonyítékra rátelepített erdő megoldhatatlan problémát jelentsen az ellenfélnek. Másik MVP-gyanús szereplő a Cherub volt, aki vagy 4 körön keresztül árasztotta el szeretethullámokkal a szerencsétlen Ronint, aki így céltalan ténfergésre volt ítélve.

A Vikik kinyírása jó ötletnek tűnt, de végül (saját hülyeségem miatt is) négy figurámba került, bár egy Misaki is lefordult a nagy dulakodás közben. A 3 tót atyafi és a kifejlett ördög túl nagy ár volt. Ez a későbbiekben a Reconnoiter küldetésem elbukásába került, mert egyszerűen nem maradt elég figurám. Így végülis megérdemelt döntetlennel zártunk.

3. meccs vs. The Dreamer
A frissen besorozott Tamás jó érzékkel kiválasztotta a két könyv összességében talán legocsmányabb mesterét. Ez persze nem azt jelenti, hogy omfgbr0ken, mert nagyon összetett módon kell vele tolni, és maximális riszpekt jár ellenfelemnek azért, hogy ilyen rövid idő alatt, ennyire jól elsajátította a rendszer és a Dreamer finomságait. Mire összekerültünk, két bandát már fel is fűzött a pizsamás kisfiú gyűszűnyi pöcörőjére.

Nekem Destroy the Evidence jutott stratégiaként, Tamásnak meg Claim Jump. Sémának az eddig tartogatott Bodyguardot kértem (vesztemre), plusz kipécéztem a 3 tökét (igen, neki három volt, és mind külön pályán mozgott), akiknek nem szabadott megérni a csata végét. Az eddig remekül teljesítő Waldgeist ment a cserepadra, mert a Badlands nem volt ínyére való. Helyette érkezett mindenki kedvenc Fegyence. Tamás hozott néhány zsák sz.rt (Stitched Together), a szado-mazo ördögpárost, no meg ugye a három tökös Daydreamet. LCB-t meg sem említem, mert az jár a Dreamerhez, mint személyi igazolványhoz a hülye fotó.

Az első kör helyezkedéssel telt. Én megpróbáltam szétszórni erőimet, de úgy, hogy a széleken tótok próbáljanak zavart kelteni, középen pedig a Lilith-Mature-Convict trió fenyegessen laza egyetértésben. A második körben aztán Lilith felfutott a pálya közepén lévő dombra, ahol egy Soulstone Vein várta az AP-ben gazdag mestereket. Maradék akciópontomból el is csentem egyet a készletből, és 8 SS-sel vártam az elkerülhetetlent, a Dreamer Alpha Strike-ot.

Érdekes módon ez egy magányos Tot közelében történt meg, akit ha jól emlékszem Lelu, Lilitu és egy zsáknyi bélsár próbált abuzálni. Lilithnek más véleménye volt erről, a kis Totyát egy Transposition segítségével kicserélte magával, majd a maradék két pontjából agyonszúrta Lelut (ő amúgy is azt szereti, ha bántják). Innentől kezdődött az ostrom Lilith ellen. A véglény kapott erősítést is, és ketten próbálták elkártyázni Lili életét, miközben a korbácsos cafka is futószalagon tolta a gennyes Wp-szivató varázslatát. Tengernyi SS felhasználásával állva maradtam, de kezdett nagyon kellemetlen lenni a szitu.

Következő körben így visszacseréltem egy újabb Transposition segítségével Lilithet a Terror Totttal, és a maradék két AP-ből felszívtam 2 SS-t, hátha az elég lesz az életben maradáshoz. Nos, nem volt elég, mert Tamás egy aktiválom ezt, majd eltemetem azt, majd előveszem amazt kombináció után odacsalta Lord Chompyt Lilith mellé, aki még 3x rá tudott próbálni a hölgyre. Hiába volt Df 10 a második két csapásra, LCB is égette a követ rendesen, és így az utolsó ütésre végre betalált. Lilith mehetett zuhanyozni, miközben az ellenfelem egy Lelut vesztett, LCB meg King of the Hillt játszott középen úgy, hogy maradt még 2 SS is a raktárban, ha jól emlékszem.

Innen szép nyerni, tartja a mondás, na és persze a Convict Gunslinger. Miközben zajlottak az események, ő csendben betárazott, és elkezdte azt, ami miatt annyian szeretjük/gyűlöljük: Rapid Fire, Onslaught, Onslaught, Onslaught és még egy kicsi Onslaught. LCB egy ideig égette, amije volt, aztán meg szorgosan húzta a kártyájáról a sebpontokat, egészen nulláig. A nyugati fronton eközben a Mature vágott rendet. Kicsinált egy totemet és megrövidítette a párja nélkül magányos Lilitu szenvedéseit is. A zsáklények maradéka fejvesztve menekült előle, de erről később kiderült, hogy stratégiai visszavonulás volt.

Az árván maradt álmodozó hülyegyerek közben szintén menekült, ahogy bírt, de a Mature letámadott egy tököt, akit félresöpörve laza 17-18 inchet repülve máris a Dreamer mellett volt. Ott volt némi bonyodalom azzal, hogy a mellette lévő totem leverésére kijött a maradék Stitched Together is, úgyhogy még őt is szájba kellett verni. A hatodik körben a kezdeményezést sajnos ellenfelem nyerte (mint a játékban az összes kritikus kört – de nem panaszkodom, nekem volt egy köröm, amikor 10, 10, 11, 11, 12, 12 jött kézbe), így még volt egy halvány esély a Mature-öm elcsomagolására. Miután ez nem sikerült, az egyedül maradt kisfiút kéjes örömmel vágta ketté a pontértékéért ezen a meccsen alaposan megdolgozó ördögfajzat.

Bizony, a Dreamer ellen játszani rémálom (rémálom, vágod?), viszont elcsomagolni annál nagyobb öröm. :)