Az idei Rúnatábor számomra a 300 pontos csatáról szólt. Rudival már régóta tervezgettük a mega-ütközetet, de csak a táborra sikerült összeszervezni. Azt kell mondanom, igazi This Is Sparta hangulatban telt, bár gyakran kicsit nyögvenyelősen ment a babatolás, azért rendkívül sok tanulságot lehetett levonni.

Pénteken mentünk le, most a logisztikai szervezés hálátlan feladata Rudira hárult. Általában a kitelepülésekre én szoktam ezeket leszervezni, és nagyon gyűlölöm, szóval a Liba szakavatott hívének max respect, amiért átvállalta!!!

Az első meglepetés akkor ért, mikor az új seregszállító fémkofferemet beüzemeltem. Ugyanis az összes Khador+zsoldos figurám (320 pont) gond nélkül elfért benne úgy, hogy simán mellécsaptam a könyveket, tokeneket, egyéb kellékeket, valamint a festőcuccomat bőröndöstül, és a ruhámat+piperémet 2 napra. Persze jó nehéz lett, de nagyon egyben van a cucc. Aki nagy seregeket szállítana csak ajánlani tudom. Ráadásul kevesebbe kerül mint a sima, de márkás seregszállító táska.

A pénteki napot Rudival a festésnek, valamint egy "esélykiegyenlítő" Rúnamester játéknak szenteltük, minek következtében elfogyott egy liter unicum, meg egy kisebb ligetnyi gyümölcsös sör. Mivel azonban a meccset az aulában játszottuk, és nem tudtuk a felpakolt figurákat elzárni, kénytelenek voltunk a felpakolást másnapra halasztani, ennek később meg is lett a böjtje. Ugyanis a tervezett 9 órás első kockagurítás délre tolódott.

Az asztalok brutálisan jól néztek ki. Egy Llaelben lévő ostromlott várost állítottunk össze, de nem ostromot játszottunk, hanem azt a pillanatot, amikor Khador már betört a városba, és a még ellenálló erőket igyekszik megsemmisíteni.

Khador oldalán a külső erdős területen az Old Witch igyekezett megkeseríteni az ellenség életét, míg a falak előtt lévő sík területen pButcher és nehéz gépei igyekeztek kellemetlen perceket szerezni a libáknak. Ide álltak fel a halhatatlan Iron Fangek, meg 3 osztag doomie, valamint a teljes sniper különítmény. Velük szemben Caine, eStryker ATGM-ek és mindenféle storm-ok (blade-ek knightok), valamint pár nehézgép (köztük O'Rowdy) és megszámlálhatatlan Hunter állt fel. Én ezt az oldalamat tartottam a legerősebbnek, és célom az volt, hogy az ellenállást felszámolva betörök ezen a szárnyon.

Középen három casterem tartotta a frontot. eSorscha +pVlad és eIrusk szolid bekkelős megoldásnak tűntek a Winter Guard halálcsillaggal, tüzérséggel, MoWokkal, a fagyiskocsival, valamint a személyes battlegroupokkal megtámogatva. Iszonyatos ez a kombó. FfE, Iron Flesh, Signs & Portents, Shatter Storm. Úgy repkedtek az AoE-k, mint a tiszavirágok rajzáskor... Szemben velük Haley, eNemo és Brisbane osztotta a villámokat, és a Cygnar tűztámogatást.

A jobb szárnyra már csak Strakhov és a kommandó jutott, az ő feladata volt Ashlynn és a Résistance à Llael kiiktatása.

A csata brutálisan hosszú volt. Az első fordulók egy órán keresztül tartottak oldalanként.

A bal szárnyon agresszíven előrenyomultunk, a doomiek és a halhatatlan IF pikások felrohantak az ellenség arcába. Ellentámadásuk felhasználta Caine featjét, azonban főleg Roli rossz dobásainak köszönhetően nagyobb veszteségek nélkül bekkeltük ki. Mivel nagyobb mészárlásra készültek Libáék, Stryker nagyon sebezhető pozícióban maradt. Közte, és 6 IF pikás között csak 2 LOS-t takaró stormblade maradt, egyébként letolt gatyával áldogált hősünk. Butcher előreavászkodott és featelt, hogy a 6 rohamozó IF 4 kockával döfhessen. Már csupán a két zavaró ellenséget kellett kilőnöm, amire egy teljes sniper különítményem volt, de 13-as DEF-re kevésnek bizonyolt az átlag 8-as RAT, és csupán egyet sikerült kiszednem. Emiatt csak 2 pikás tudott rohamozni, ami kevés volt a boldogsághoz. A legszélen Az öregasszony is featelt, hiszen seregem nagyon kinyílt a casterkill lehetőségre. Nyugodtan dőltem hátra, hiszan a boszi védve volt, a Hentes pedig 3 deva takarásában, 12"-re a legközelebbi ellenségtől 17/19-es DEF-en és ARM23-on kempelt. Roliék azonban zseniális manőverrel előbb eltakarították az egyik devát, majd kiiktatták Buksit és a zavaró pikásokat. Majd jött Stryker, feltöltötte magát egy aprócska 29-es P+S-re (maradt 3 woundja) majd úgy lecsapta a Hentest, mint kerámia főzőlap a 4 amperes automatát. Kimondottan "sokkoló" volt. Maradt a sok "ha" a történetben, de az sosem tanulságos. Az viszont igen, hogy nagy csatában több casternél nincs olyan, hogy 100%-ig biztosítva van az ember. Az is tapasztalat, hogy eStrykert le kell sebezni mindenképp, akkor már nem fogja olyan magabiztosan elhajítani a 3 kockát plussz erőért. Szóval 4 sebesületlen jackem, meg a "kalapács" casterem oda. Az öregasszonynak kell hoznia a meccset. Kezdjük az elején. A Koldun Lord lesprayzte a közelben tébláboló Strykert. Hála a túltöltésnek, és hogy a Koldun megdobta a magas DEF-et elbúcsúztunk a villámcsávótól. Majd a destoyer szerencsés lövésének köszönhetően Caine is kapott egy telitalálatot, és hazament ő is.Rudi ekkor kezdte el szidni a "kamuaoéket". Ezen az oldalon az Öregasszony hozta a meccset, és csak össze kellett volna hegesztenie a leállt devákat, hogy egy brutális sereggel törjön be oldalról.

Jobb szélen Strakhov küldte előre seregét, és egy aranyos adok-kapok alakult ki a gyilkolni képtelen, ám meghalni sem akaró kommandósok, és az ellenállás tagjai között. Gyönyörű tervet eszeltem ki a hajlékony (19DEF WTF) Ashlynn kinyírására, de mindig valami közbejött. Superioritys Kodiak misselt, Nomad eltáncolt, stb. Még Strakhov featjét is elpazaroltam, valamint Torchot is szétkapták. Ashlynn egy állat, nagyon izgalmas vele játszani, és a featje nagyon kemény. Annyit azért elértem, hogy a kislány behurcolkodott középre, mivel egyre melegebb lett a lába alatt a talaj. Strakhovtól elvették a trófeát, és a serege is leamortizálódott, de hála a hősies kossitáknak ezen a fronton győzelmet arattunk.

Középen nagyon jól indult minden. A triumvirátus és a rendkívül durva WG halálcsillag sokkal messzebre fenyegetett, mint a Liba erői, így egy két körig simán lőhettem az ellent, míg a túlságosan hátul elhelyezett Thunderheadet, illetve stormblade/stormguard és swordknight egységeket megindították vonalaim irányába. Ha nem felejtem el kirakni a Signs and Portentset egy sorsdöntő körben, akkor nagyon hamar elbúcsúztunk volna Nemotól is. Az öreg ugyanis végig (értsd 12-13 körön át) a mozsárágyúk és a Behemót bombardjainak hatótávolságában kempelt, és a védeleme egy shield guard jack, és a fedezék nyújtotta előny (18-as DEF) volt. Ennek ellenére csak pötyögtetni sikerült. Az öreghez csatlakozott a szélről idemenekülő Ashlynn is, hogy valamelyik casteremet lesnipeolja. Utóbbi nagyon komoly dolgokat úszott meg. Pl. egy arra tévedő jack kiütötte a berserkerem cortexét, amit túltöltve felrobbanthattam volna a csaj közelében. Nem tudtam slammelni sem, így egy ráslammelt saját figurától sem kellett tartania. Ám ekkor egyszercsak sikerült bedobnom az okosságot és Nemo "kamuaoék" áldozatául esett. Ashlynnre pedig ráfuttattam egy WG hosszúpuska osztagot (igazából a zseniális tervem annyira magával ragadott, hogy elfelejtettem, hogy elég csak egy figurát odafuttatni, de több is veszett már ebben a csatában), majd azokat célozva agyon "kamuaoéztam" őt is. Ekkor Rudi már nagyon készen volt, de rezignáltsága átcsapott néma dühbe, és összeszedte maradék haderejét. Haley és Brisbane vette át az irányítást, és olyan acélfalat kezdtek előre tolni, amit a megfogyatkozott Khador haderő sem bírt volna megállítani.

És az epikus csatának itt lett vége. Bár casterkillek tekintetében 4-1-re vezettem, azt a koncentrált hadsereget nem tudom mivel lett volna esélyem legyőzni. Így kiegyeztünk egy döntetlenben. Az idő hajnali fél három volt, és nem volt kedvünk az egyre erősödő technozenében játszani, tudván, hogy még egy óra pakolás áll előttünk.

Unbound szabályok nélkül nagyon nagy türelmet igénylő dolog a nagycsata, amelyért eleinte csak a külcsíny kárpótol (maximum 2db évente). Az viszont fergeteges, ahogy a laikus nézelődő is megtorpan a roppant seregek láttám. 14 órát játszani igazi kihívás, tényleg tábornoknak érezheti magát az ember , amikor egész osztagok hamvadnak el egy-egy körben a szeme láttára.

Ellenfeleimnek és segéd tábornokaimnak köszönöm ezt a felejthetetlen élményt!