Egyszer volt, hol nem volt, éldegélt egy békés és barátságos faj valahol a galaxis egyik spirálkarjának könyökében; szerették a művészeteket, hittek a békés egymás mellett élésben és a logikus gondolkodás fontosságában. Eljutottak az űrjáró fázisba, kirajzottak az űrbe, kolonizáltak néhány tucat bolygót és megvívtak néhány tucat fajközi háborút más, szimpatikus fajokkal, amelyeknek a végén az utolsó túlélővel mindig sikerült békét kötni. Így tengették napjaikat, terjeszkedtek, utazgattak, felfedezgettek mígnem egy szép napon rájöttek, hogy a galaxis peremén élő legrégebbi fajok közül nem mindegyiket kanyaró, háború vagy nóvakatsztrófa vitte el, néhány faj egyszerűen eltűnt, hátrahagyva minden fejlett eszközét, infrastruktúráját, lakóhelyét; egyszerűen csak nincsenek már ott, ahol addig voltak.

Kezdetben nagyon megörültek ezeknek az ajándékoknak, az új technológiákat felhasználták, a gyárakat újraindították, a bolygókat saját csáp...szájízük szerint terraformálták, de egy nagyon okos tudós bácsinak bizony szemet szúrt, hogy éppen a legrégebbi, legöregebb fajokra jellemző ez a sitty-sutty eltűnés, míg a fiatalabb fajok a kihalásnak kevésbé misztikus formáit részesítik előnyben, úgymint kanyaró, szupernóva vagy épp egy háború ellenük. Osztottak, szoroztak és úgy döntöttek, hogy a rejtélyesen eltűnt fajok bizony szintet léptek az evolúció nagy játszmájában és egy sokkal szebb, jobb, békésebb világba mentek át, ahol minden sokkal jobban megfelel az új lakóknak, akik ott nyilván istenféleségekként léteznek.

Nagyon megtetszett nekik a gondolat, hogy ők is meglátogassák ezt az univerzumot, no nem mint turisták, hanem mint teljes jogú klubtagok, így megépítették a Nagyon Okos Gépet és feladatául adták, hogy elmélkedjen az általuk Átlényegülésnek elnevezett állapot elérésének leggyorsabb módjáról. A Nagyon Okos Gép pedig elmélkedett, kísérletezett, zakatolt, kattogott, néha még füstöt is eregetett és egyszer csak így szólt: "Ahha!". Nagy volt az öröm az összegyűlt tudós bácsik és nénik körében, mígnem észrevették, hogy a technikai személyzet vadul integet: a Nagyon Okos Gép bizony minden beépített biztonsági tényezőt egyszerre leépített, minden korlátot áttört és teljesen függetlenítette magát gazdáitól. A tudós nénik és bácsik riadtan kérdezték a Nagyon Okos Géptől, hogy mire jutott és mire ez a nagy önállósági kampány, de legfőképpen azt, hogy mi a Módszer az Átlényegülés elérésére, de a Nagyon Okos Gép csak annyit közölt, hogy ők még igencsak éretlenek az Átlényegüléshez, sőt, már az eddigi lépések is csak távolabb vitték őket a céltól és... Átlényegült, eltűnt, otthagyva a meglehetősen ingerült tudós bácsikat és néniket a villanyszámlával.

Nem volt felhőtlen a mosolyuk, de összedugták a fejüket és arra jutottak, hogy a Nagyon Okos Gép jó húzás volt, ki is osztottak néhány szép kitüntetést érte, de az eredmény még jobb lett volna, így nekiálltak és építettek egy Nagyon Okos, De Azért Kicsivel Butább Gépet (nem akarták ugyanazt a hibát kétszer elkövetni) még több biztonsági tényezővel és kisebb fogyasztással (az a villanyszámla még mindig fájt nekik) és rábízták, hogy ha a közvetlen Módszer kiszámításához butácska is kissé, de legalább adjon egy Kezdeti Támpontot, amin elindulhatnak. A Nagyon Okos, De Azért Kicsivel Butább Gép pedig hosszas gondolkodás után azt mondta, hogy lehet, hogy egy fajnak egy teljes evolúciós fázisba kerül az Átlényegülés, de ha több faj összefogva, különböző utakon, de összehangolt módon járná az ösvényeket, csapásokat és kanyarokat bizony hamarabb odaérhetne a Boldog Tisztásra A Lét Végén. Ezt a tudós nénik és bácsik nagyon jó ötletnek tartották, ki is nevezték a Nagyon Okos, De Azért Kicsivel Butább Gépet Főkoordinátornak a projekthez és visszavonultak tovább elmélkedni, hátha úgyis jutnak valamire.

Így történt, hogy az Ur Racionalisták sebességbe tették az Evolved Intelligence gépezetét és kihátráltak a színről. Az EI (korábban: Nagyon Okos, De Azért Kicsivel Butább Gép) pedig nekilátott céljainak megfelelő fajokat keresni és azokat meggyőzni az együttműködés előnyeiről. Legelőször is fogta valamelyik átlényegült faj által otthagyott páncélzatokat (ruhákat? reaktor-takarító védőfelszereléseket? farsangi jelmezeket?) és beletöltötte kutató-feldertő alprogramjait, hogy képviseljék őt a galaxisban, majd rögtön szemet is vetett az életét kereskedéssel, kutatással, utazgatással és háborúzással töltő Exrah fajra és hatásos érvekkel rávette őket, hogy eddigi és jövőbeli erőfeszítéseiket rendeljék alá az Átlényegülés Projektnek; ha tetszik, Lényegüljenek csak Át, de hagyják, hogy ő jegyzeteljen, filmezze és elemezze az eseményeket. A csatlakozási tárgyalások után életben maradt Exrahok igencsak meggyőzve érezték magukat és boldogan rábólintottak, új életcélt találván maguknak.

Az EI örült a kezdeti sikereknek és fel is vette a kapcsolatot a Moratokkal, akik ugyan a tudományos kutatásban főleg a fegyverzet-fejlesztési vonalat preferálták, de élőerő-menedzserként (illetve élőerő humusszá alakítására) és rendfenntartási célra tökéletesen alkalmasnak tűntek; természetesen egy ennyire harcias fajt csak a legyőzésükkel lehetett rávenni a csatlakozásra, de ez végül nem okozott megoldhatatlan nehézséget és immáron majomkéz-a-csápban meneteltek tovább a szebb, közös jövő felé.

Ezután találtak rá a Shasvastii fajra, akiket egy csillagászati szélsőség némi csillag-huncutkodása csaknem teljesen kiirtott, így faji tudatukban a minden áron való túlélést helyezték előtérbe, hüllőtojásaikból galaxis-szerte lerakatokat képeztek és kerültek minden kockázatos tőzsdei befektetést. Nekik önként és dalolva tetszett meg az Átlényegülés eszméje, mivel ebben is a túlélést látták, így a többi csatlakozónál jelentősen kevesebb élőerő veszteség elszenvedésével kapcsolódtak be a projektbe.

Az EI pedig kutatott tovább, rendületlenül, újabb és újabb fajoknak akarta elvinni a Fényt. Persze voltak kevésbé sikeres fúziós elképzelések is, a Tohaa faj nagy része mindmáig ellenáll, de minden ideiglenes kudarcra játszi csillámot vet egy új lehetőség fénye, mivel feltűnt a kutatók látókörében egy új, ígéretes lehetőség, egy fiatal, de máris nagy potenciállal rendelkező szénalapú létforma...