Geistwald Ghasts

GenCon 2008 Indianapolis: megjött a legfrissebb Warmachine kieg, a Legends. Szerintem nagyon jól sikerült, legalábbis a Cygnart gyűjtögető munkásemberek szempontjából. A következő posztban megpróbálom összefoglalni, hogy mit is kaptunk, de most alacsony a vérnyomásom és a munkakedvem. Addig itt ez a videó, amely a Privateer Press kioszk előtti sort mutatja be. (Kvázi a legelső alkalom, hogy hivatalosan is meg lehet venni az új könyvet.) Ja és lesz új frakció, ami egyrészt elf, másrészt meg közel sem elf.

Először is, üdvözlök mindenkit. Ma kaptam meghívást a blogra, és leginkább Warmachine/Hordes témakörben fogom osztani az észt... akarom mondani fogok pubikálni. Elsőként jöjjön egy ismertető az eddig mellőzött Trollbloodsról, ami szerény és elfogulatlan véleményem szerint egyike a játék leghangulatosabb seregeinek, ráadásul rengeteg kiemelkedően jó és/vagy poénos (és sajnos néhány kiemelkedően pocsék) figurával rendelkezik. Az egységek rövid ismertetése saját észrevételeimet, tapasztalataimat, és az adott egység általános megítélését tükrözi, szóval simán elképzelhető, hogy amit én lehúzok, az másnak bevált.

Mától legújabb szerzőnk is belecsap a lecsóba. Huntroll művésznéven trollokról fog értekezni. Ebből a -troll rögtön világos, a Hun- meg gondolom azt jelenti, hogy magyar. (Ennek az ellenkezőjére semmi sem utalt eddigelé.) Legelső posztjában mindjárt két dolgot is becélzott: egyrészt a Trollblood frakció kimerítő ismertetésére vállalkozott, másrészt mindenkinek kézközépcsont-gyulladást akar okozni, aki szkrollos egérrel vág neki a befogadásnak. Egy biztos: aki a Pyg Ace-t szereti, rossz ember nem lehet.

Sikerült utolérni magam eddig elkészült seregem archiválásában, így most kis magamutogatás következik. A Warpwolf szerepelt egy korábbi bejegyzésben, de szerencsére van más „Done!” pecséttel ellátott dög is a kamrában. Elöljáróban azért leszögezném, hogy annyi tehetségem és türelmem van a fotózáshoz, mint Győzikének az énekléshez. Tehát a képek nem fogják visszaadni az eredeti babák minőségét, viszont annál jobbak, mint ha rajzoltam volna őket. A Purebloodnál elgurult a gyógyszerem, és a sereg színsémájában a mágiát jelentő lila árnyalatot felvittem a teljes szőrzetére. Első ránézésre annyira durva volt, hogy majdnem át is festettem, de aztán úgy vizsgáltam meg, mint apa a gyermekét, és látám, hogy ez jó. Ettől még lehet cikizni a rucit, persze csak saját felelősségre! Tisztavérű büszkeségemnek egy játékszert is kerítettem, így boldogan markolászhatja a frissiben leszakított kart, ami egy Cygnar jacknél hiányzik a leltárból. Az olajfoltok sajna nem látszanak a felvételen, annyi baj legyen.

A jó öreg Cato mindig imigyen fejezte be felszólalását, függetlenül attól, hogy a sáskajárás megelőzési lehetőségeiről, vagy a római szemétdombok felszámolásának szükségességéről értekezett éppen. Hogy mennyire igaza volt, azt csak azok tudhatják, akik valaha kipróbálták a Republic of Rome-ot. Ez a nem éppen egyszerű (ugyan a szabálykönyv csak kb. nettó 15 A/4-es oldalra rúg, de a hangyaivarszervnél kisebb betűkkel nyomtatták) táblás társasjáték minap nagy örömet okozott. Turkáltam anyáméknál egykori gyerekszobámban, és hopp, elém ugrott a doboz, amelyről fogalmam sem volt, hogy ott várja a feltámadást!

Ha már az új rendeléssel szóba került Magnus, a Warmachine Ságvári Endréje, akkor következzen egy rövid bemutató Everblight hordájáról, amit meg én szerzek be, hogy Magnusnak legyen kivel gyakorolnia. A Legion of Everblight (LoE) az a Hordes frakció, amelyik a legjobban hasonlít Cygnarra, legalábbis az én felfogásomban - a nagy különbség, amiért mégis izgalmas lesz a dolog, hogy a LoE listám a közelharcra fókuszál majd, míg a Cygnarom inkább a run&gun témára épül. Tehát az elképzelés egy LoE run&bite, vagy mi. Nota bene még soha nem játszottam a Légióval, ellene is csak párszor, így most egyedül arról tudok írni, hogy milyen alapon raktam össze az első sereglistámat. Elöljáróban annyit, hogy a LoE fluff remek, bár a WM/Hordes környezetben ez nem különösebben meglepő.