ezt írja a geek

Nincs megjeleníthető elem

boardgame news

Nincs megjeleníthető elem

tengersam wh40k

Nincs megjeleníthető elem

a nephilim bibliája

2010.10.15. 21:37 | Tartótiszt | 7 komment

Címkék: taktika wargaming malifaux

Ünnepélyesen cikksorozattá érett múltkori kezdeményezésem. Az előző cikkben a csapatválasztás Malifaux-ra jellemző trükkjeit próbáltam(-tuk) összeszedni, most pedig a játék legemblematikusabb szereplőjéről, a kártyapakliról rántjuk le a tudatlanság leplét. (Képzavar for the win!)
 
Nem is tétlenkedünk, megkavarjuk a paklit, és felcsapjuk az első kártyát!
 
A Malifaux rendszere hagyományos francia paklit használ, annyi fűszerezéssel, hogy a treff meg káró helyett könyv és maszk van. Az 1-től (ász) 13-ig (király) terjedő színek mellett komoly szerepet kap a két dzsóker is, a vörös (jó) és a fekete (nagyon nem jó). Mielőtt az utóbbiakkal foglalkoznánk, kicsit nézzük meg, milyen lehetőségeket rejt egy ilyen rendszer a hagyományos, kockára alapuló játékokhoz képest.
 
A 4 és 13 oldalú kocka
Az egyszerűség kedvéért hagyjuk is ki a valószínűség-számítási fejezetből a dzsókereket, és koncentráljunk a normál lapokra. Teljes paklit feltételezve minden egyes húzást úgy kell elképzelni, mint ha dobnánk egy 4 oldalú „kockával” (ez jelenti a színt) és utána egy 13 oldalúval (ez a lap értéke). Az eredmény egy lesz a lehetséges 52-ből. Picit álljunk meg itt, és képzeljünk bele, mennyivel finomabb, összetettebb lehetőségeket tartogat egy ilyen rendszer, ahhoz képest, hogy dobj egy (esetleg két) kockával.
 
A szisztémát csak színesíti, hogy egy-egy húzásnál nagyon eltérő céljaink lehetnek. Van helyzet, amikor magas értéket szeretnénk, van olyan, amikor csak a lap színe a fontos, és természetesen előfordul, hogy mindkettő számít. Sőt, tessék megkapaszkodni, olyanra is van példa, hogy teljesen mindegy, mit húzunk (pl. ha dobni kell a kezünkből egy lapot bizonyos képesség miatt).
 
A kártya sajátossága, hogy egy pakliban minden lap egyedi, így ha kijött a játékban, akkor a legközelebbi újrakeverésig már biztosan nem találkozunk vele (na jó, vannak esetek, amikor a dobott lapok ismét akcióba kerülnek). Ez remek hír az autista wargamereknek, mert a lapszámlálás hasznos. Egyszerű halandóknál mondjuk már az is jó, ha fejben tartják, hány kritikus lap (dzsókerek, királyok, dámák) vándorolt már a kukába.
 
Kézben tartott meccs
A szerencsefaktor tompításában óriási szerep jut annak az alapesetben hat lapnak, amelyeket minden kör elején tudunk felhúzni. Ez a minipakli az úgynevezett Kéz (Hand), és ezeket a lapokat tudjuk felhasználni akkor, amikor a sima laphúzásra számunkra kedvezőtlen kártya jön fel.
 
A hat lap nem sok, átlagos eloszlással számolva jó, ha két igazán értékes kártyát kapunk. Sebaj, aki nem szórja ki minden körben az összes 10+os lapját, az bespájzolhatja a magas kártyákat, és a rosszabbakat eldobva a következő húzásnál újabbakat szerezhet. Értelemszerűen a játék során arra kell törekedni, hogy az ellenfél minél több lapjától megszabaduljon egy adott körben, mi pedig minél kevesebbet pazaroljunk el.
 
Érdemes észben tartani, hogy a kézben lévő lapoknál nem csak a magas kártyák, számunkra fontos színek képviselnek értéket. Rengeteg olyan képesség van a játékban, ami lapdobásra kényszeríti a védekező felet. A komolyabbaknál ennek nem teljesítése általában a figura elvesztésével jár. Tehát csak azért ne csaljunk be egy 8-ast a húzott 6-osra, mert akkor eggyel kevesebb sebet kapunk, ha az ellenfélnél még ott figyel egy mesterlövész, aki egy lövéssel a 13 pontos figuránkat is képes leszedni. A példát továbbgondolva: a 8-ast meggondolatlanul elhasználva mondjuk már csak három lapunk marad, ami egy 2-es, egy dáma és egy király. A 2-es mellett így meg kell válnunk egy igazán jó laptól.
 
Batman és Joker
A két speciális szereplőnek, a minden buliban örömmel fogadott Red Jokernek, és az édesanyjával gyakran együtt emlegetett sötét megfelelőjének külön fejezet dukál.
 
A dzsókerek elsősorban nem azért érdekesek, mert a vörös éri a legtöbbet (14-et), a fekete meg a legkevesebbet (egy jó kövér 0-t). Ez önmagában örvendetes/szomorú, ám a lényeg a speciális szabályokban rejlik.
 
Ez a két lap felülírja azt az elvet, hogy ha egyszerre több lapot kell ugyanarra az akcióra húznunk, akkor vagy mi választhatunk (pozitív flip), illetve kötelezően a legkisebb számít (negatív flip). Ha egy többlapos borításban dzsóker van, akkor azt lehet/kell használni.
 
A lehet természetesen a jobbik verzióra, az RJ-re vonatkozik. Különösen akkor örömteli ezt a lapot borítani, amikor mondjuk -3 flippel próbálunk megsebezni valakit. Ilyenkor ugye 4 lapot húzunk és a legkisebbet kéne használni. A vörös dzsoli azonban bemondja, hogy einstand, és szépen lesöpör minden mást az asztalról. Sebzésnél ez azért is hálás, mert ilyenkor a maximum sérüléshez még egy újabb kártyányi sebzés jön hozzá. (Így egy ütésből szinte bárkit képes elintézni akár egy közepesen gyenge figura is.)
 
Persze a Malifaux nem csak játék és mese, a Black Joker még keményebb cucc. Az egy dolog, hogy felülírja a vöröset, azaz ha mindkettő egy akcióban jönne fel, akkor a szopóág a követendő útvonal. Ennél általában sokkal problémásabb az a mellékhatása, hogy ezt a lapot nem lehet csalni, azaz nem tudjuk kicserélni egy kézben tartott magas lappal. Ennek megfelelően, amíg nem ment ki a sötét dzsóker, addig semmiben nem lehetünk biztosak, hiába tartjuk kézben a teljes uralkodói dinasztiát. (Igen, pont ezért jó ez a játék!)
 
Önuralom
Az imént már szőrmentén érintettem, de a kézben tartott hasznos lapok értéke felbecsülhetetlen többletet jelenthet akkor, amikor eljön a nagy leszámolás ideje. Tudni kell tehát mikor elengedni (kijátszani), és mikor visszatartani a lapokat.
 
Lehet, hogy hosszú távon jobban járunk, ha a kör elején akkor is hagyjuk megölni egy modellünket, ha egyébként kezünkben van a támadást biztosan elhárító lap. Abban az esetben jó döntés az önkorlátozás, ha a későbbiekben ezt a lapot nagyobb hatásfokkal tudjuk bevetni egy másik szituációban. Ugye nem kell magyaráznom, hogy megéri elveszteni egy 7 pontos figurát, amennyiben ez kell ahhoz, hogy a kör végére felszecskázzuk az ellenség mesterét?
 
Szintén érdekes dilemma lehet, hogy megtartsuk-e a kézbe húzott fekete dzsókert, vagy első adandó alakalommal cseréljük be? Ha nálunk van, akkor nyilván nem tudjuk kihúzni, így nem is érhet kellemetlen meglepetés kör közben. A másik oldal nyomós érve viszont az, hogy az amúgy sem sok kézben lévő lapok számát csökkentjük eggyel (a Black Joker tulajdonképpen holt teher ilyenkor). A hatodik körben mondjuk általában érdemes dobni, hiszen jó eséllyel az lesz az utolsó forduló, így már nem probléma, ha visszakerül a pakliba.
 
Poker after dark
Minthogy kártyáról beszélünk, óhatatlanul szót kell ejtenünk a blöffölésről és egyéb olcsó trükkökről. Ez teljesen úgy működik, mint a pókerben. Akinek nincs hozzá érzéke, az inkább ne erőltesse, mert csak több információt ad ellenfelének saját lapjairól.
 
Közepesen tehetségesek viszont megpróbálkozhatnak némi félrevezetéssel. A szimpla verzióban ez abból áll, hogy apró, de hamis jeleket kezdünk közölni játszópartnerünkkel. Fontos, hogy ne játsszuk túl és ne folyamatosan csináljuk, ekkor jobb százalékkal érünk célt. Szemforgatás, mély sóhaj, öntelt mosoly, bármi bevethető, csak gátlástalanságunk szab határt. (Vagy az pont nem.)
 
A level kettes változat már szó szerint áldozatot követel tőlünk. Az előbb említett önuralom mellé ebben az esetben az aljas számítás is felkerül a Malifaux-skillek toplistájára. Magyarul arról van szó, hogy annak ellenére nem használunk egy lapot, hogy megvan a lehetőségünk, és esetleg középtávú terveink szerint sem lenne szükség a magas kártya visszatartására. Ha ellenfelünk azt látja, hogy hiába van még 4 lap a kezünkben, egy értékes figuránk elleni támadás kivédésére csak szitkozódva egy 9-est tudunk összekaparni, akkor jó eséllyel elbízza magát. És nincs is jobb egy elbizakodott támadásnál, amit aztán rövid úton vérbe fojthatunk a markunkban lapuló királyokkal és a Vörös Jolival.
 
Olyan, mint a sakk?
Bár az imént sokszor próbáltam azt bizonygatni, hogy a rengeteg lehetőség (a csalás, a +/- flipek, az SS, a kézben tartott lapok, a blöffölés) miatt ez a játék sokkal kevésbé függ a szerencsétől, mint bármi más, azt azért a végén szeretném aláhúzni, hogy a kártya is képes nagyon csúnya dolgokra. Ha az van megírva valahol, hogy aznap el kell veszítenünk a meccset, nincs az a trükközés, spórolás és taktika, ami megmentene minket.
 
Bizony, széllel szemben még az amúgy nagyon különleges Malifaux-ban sem lehet pisilni!

 

Ahogy múltkor is írtam, szívesen várok kiegészítéseket, javításokat. Köszi!

A bejegyzés trackback címe:

https://geistwald.blog.hu/api/trackback/id/tr552374921

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MARNEUS 2010.10.15. 22:33:36

Ismételten egy élvezetes és hasznos cikket olvashattunk.Személy szerint hálás vagyok minden infóért mielőt átesnék a tűzkeresztségen :-) Azt Gondoltam , hogy a kártya lehetőséget ad trükkökre de a Blöffre nem is gondoltam...majd gyakorlok tükör elött :-)
Mi lesz a folytatásban ????

MAC

Huntroll 2010.10.17. 20:38:48

Remek cikk, igazából minden benne is van, amit a kártyákról elméletben tudni kell, a többire meg játék közben úgyis rájön az ember...

...például hogy az esetek milyen nagy százalékában húzol a Red Jollys sebzés mellé egy Blacket :D

Kanalasgém 2010.10.18. 11:06:24

54 lap de amúgy jogos.
a pókeresek előnyben a százalékok miatt. :-)

rudeboy1969 2010.10.18. 16:27:27

Ami talán hiányzik a cikkből, az a körön belüli időzítés. Azaz a kockás analógiával élve mivel itt 54 lap van a húzások - dobások behatároltak. Ha égeted a paklidat, jobban tudod kontrollálni azt. A kör kezdetén a pakli 11,5%-a van a kezedben. Ez minden flippel növekszik, tehát mondjuk flippelsz kezdésre, és máris a pakli 11,8% lapul a kézben. Minden flippel a pakli kontroll növekszik.

Ez miért is fontos? Anélkül, hogy matematikai számításokban bonyolódnék, a legerősebb effektje a kritikus cselekedetek időzítésében van. A váltott aktivizáció miatt pedig ez a kritikus akció nem minden esetben akció, lehet reakció is.

Eccerűbben:
- Ha tré a kezem, a paklimban vannak a jó lapok. De mivel vannak benne még rosszak is, csak kisebb arányban, nem a kritikus összecsapásokkal kezdek, még ha adódna rá lehetőségem is. Megpróbálom égetni a paklimat rosszabb lapokra is előbújó effektekkel, kamu támadásokkal, friendly fire-el. (Saját figura lureolása, resist ütés védekezés- négy lap elégetése alaphangon, nulla negatív effekttel).
- Ha jó a kezem, akkor viszont a fenti állítás fordítva igaz, az első adandó alkalommal kell zúzni a kritikus dolgokat (mester támadása, fontosabb varázslatok...) hiszen nagyobb eséllyel húz az ember cunderosakat, és akkor még kell a jó kéz!

Tartótiszt · http://geistwald.blog.hu 2010.10.18. 20:05:44

@rudeboy1969: Igazad van. Én is erre próbáltam utalni a lapszámlálással és az autista hasonlattal, de ez így egyértelműbb. Köszi a kiegészítést!

Necron 2010.10.19. 07:56:30

Nagyon jó kis összefoglalók! Még ilyet! Sokat!:)
süti beállítások módosítása