A Catan telepesei című klasszikust és kiagyalóját, Klaus Teubert szükségtelen bemutatni, ezért most röviden meg is teszem. Teuber eredetileg egy fogorvosi rendelőt igazgatott, és a stressz levezetésére, szórakozásból tervezett játékokat. Ez olyan jól sikerült neki, hogy összesen négyszer nyerte el az Év Játéka díjat Németországban, ami nem kis dolog, hiszen a német az egyik (ha nem a) legfejlettebb társasjáték-kultúrával rendelkező nép. A játéktervező a Die Siedler von Catan révén a négy közül a legutolsó, 1995-ös trófeát szerezte meg; az erős kezdés, valamint számtalan kiegészítő megjelenése után a Catan mára a népszerűségi listák élén tanyázik. Sikerének alapja, hogy fő szabályai egyszerűek, de nem bántóan primitívek, mint a túlhaladottá vált Monopoly- és Risk-szerűségek. Minden termék dobozán ott van, hogy iksztől 99 éves korig, de ez a játék tényleg ugyanúgy elszórakoztat egy 10, egy 30 és egy 70 éves embert. Catan-függő komám úgy fogalmazta meg a lényeget, hogy részegen is, meg józanul is lehet játszani. Ettől a kiábrándító igénytelenségtől természetesen elhatárolom magam, de azért átjön az üzenet.Az eredeti játéktér egy kis sziget, amelyen nyersanyagok termelésével és csereberéjével, utak és városok építésével igyekszik mindenki megszerezni a hatalmat. Az újabb és újabb kiegészítők egyre bővítették a kört, ezért én éreztem kínosan magam, amikor kiderült, hogy egyrészt 1999 óta van már űr-Catan is, másrészt a világon csak én nem hallottam még róla. Szerencsére udvari beszállítóm, Sam.Joe éppen rendelkezett egy példánnyal a Starfarers of Catan néven kiadott dobozból, amelyet rendelkezésemre is bocsátott. A részletes leírást csak azután készítem el, hogy sikerült kipróbálni a játékot, de annyi biztos, hogy már a kiszerelése is lenyűgöző. A játékosok anyahajói például igazi, műanyag retró járgányok, ezekre kell ráaggatni a különféle fejlesztéseket, és a kockadobásokat is az űrhajó alján lévő kis alkalmatosság végzi. Sokan számolnak be arról, hogy a hajók műanyaga bizonyos részeken gyenge, a versenyzők törik a pöcköket, mint mókus a mogyorót, de senkit nem érdekel: ez Catan, méghozzá az űrben, hát mi kell még.
Az említett űrben féreglyukak és idegen fajok is felbukkannak, a lényeg pedig továbbra is a békés gyűjtögetés, fejlesztgetés, terjeszkedés. Jelzem, senkit sem kell fossá lőni bukófrekvenciás félhomálytizedelővel, mégis remek SF játéknak tűnik. Állítólag a szerencsének továbbra is nagy benne a szerepe, de kell hozzá némi üzleti érzék, és a végső győzelmet sem csak egyféleképpen szerezhetjük meg. A BoardGameGeek a tárgyalás, a felfedezés és a civilizáció kategóriába sorolja, és egyebek mellett azt az igen hasznos tanácsot adja az érdeklődőknek, hogyha nem tudnak németül, akkor ne a német nyelvű változatot rendeljék meg. Apropó Geek: a Sternenfahrer ismertetőjével együtt összegyűjtöm majd a létező kiegészítőket, és igyekszem majd ki is próbálni a legtöbbet. Catanos posztok nélkül ez az oldal félkarú óriás. Jelenleg is csak a képzavarok tartják valamennyire a felszínen.
