A múlt vasárnapi székesfehérvári verseny több szempontból is remekség számba ment. Egyrészt voltunk vagy 14-en, ami önmagában sem utolsó dolog, viszont mindezt úgy, hogy a cantinás Malifaux-szkéna nagyobb része más elfoglaltság miatt nem tudott megjelenni. Összevissza hárman mentünk: Cal, Moonlightthief (khm… rövidebb név?) és én. Szóval a több mint tucatnyi játékos ennek fényében nagyon bizakodóvá tesz a játék hazai elterjedését illetően. Közel a 20+os összeröffenések ideje…

A másik örvendetes tapasztalat a székesfehérvári gárda elkötelezettsége volt. Azt hiszem, csak négyen voltunk házon kívülről, ráadásul többen a helyiek közül sem tudtak részt venni. A mennyiség persze egy dolog, ennek is lehetne tapsikolni, viszont az überzorálság az egészben, hogy ezek a srácok rettenetesen jól tolják ezt a viktorianushorrorwildwest témát. Snow-val, alias Bandival már volt szerencsém korábban játszani, plusz a versenyen kaptam további három korrekt és felettébb profi ellenfelet. Summa terrárium: a Főnixcsarnokba öröm lehet Malifaux-zni járni.

Az öjömbódottágos benyomások után kanyarodjunk rá a szakmára. Achtung, battle reports incoming!

Mivel a kettővel ezelőtti versenyen Lilith, legutóbb pedig Pandora húzta fel a „Neverborn vagyok, nem turista” pólót, így most az öreglányon volt a sor, hogy megmutassa a fiataloknak, ő miként vélekedik a bevándorlási kérdésről.

Bár nem így terveztem, végül mindhárom meccsre ugyanazzal a felállással mentem. A két kölcsönzött Stitched Togethertől sokat reméltem, mint ahogy a mindig stabil Lelu&Lulithu seggrepacsis párostól is a maximum volt a szakvezetés minimális elvárása. Melléjük már csak egy kistotya fért be, akiből a meccsen akár egy másik Lelu vagy Lilithu is lehet(ett volna). Zora mama a maradék SS-t szőrös hónalja alá csapva kilépett kalyibájából, és elindult, hogy helyre tegye a világ dolgait.

Első meccs vs. Ophelia (Gyéke)

Ha a két csapatot nézzük statisztikák alapján, akkor a fogadóirodáknál biztos jól állt volna Zora mama, mert például a 1-es Wp-vel védekező robbantási szakértőt viszonylag könnyű befolyásolni. A stratégia közös Claim Jump volt, azaz a pálya közepén kellett dekkolni a lefújáskor. Sémák nálam a stabil Bodyguard, Hold Out voltak, Gyéke meg Breakthrought és még valamit mondott, amire nem emlékszem.

Az erdő alaposan keresztbe vágta a pályát és a terveimet is

A jó előjelek ellenére rettenetesen indult a meccs, majd egy kicsit rosszabbul folytatódott. A lapjárásra nem panaszkodom, mert amit mondanék, az lényegesen túlmutatna a panaszkodás kategórián. Legjobban a sorozatban, akár SS reflip mellett is bukott kezdeményezések fájtak. Mindenestre gyenge kézzel sem tökölt Big Z, felrepült egy központi területen lévő házra, és onnan figyelte a kis grenyók mozgását. Ellenfelem a kritikus modelljeit remekül rejtegette a házak és a tér közepén kövéren terjeszkedő liget mögött. Csak pillanatokra ugrott ki valakivel, hogy leadjon egy-két lövést. Ezek egyike aztán Opheliával csúnyán bement: az öreglány rögtön kapott valami 7 Wd-t, úgyhogy el is károgott a térfél másik oldalára. (A Right Between the Eyes mégis miért nem pisztolyos spell???)

Közben a Pere Ravagé már beért a vörös zónába, ahonnan a köv körben megindíthatott volna egy kellemetlen robbanós támadást. Ezért előre kellett mennem Lilithuval, hogy picit leszedáljam (paralyze). De mivel a kezdeményezést buktam, azzal a lendülettel ment is a lecsóba Liluka. Innentől összefolynak az események, de a lényeg, hogy a hatodik körre Zoraida maradt a totemjével, a túloldalon meg még a fél Lakatos LaCroix klán lengette lelkesen a rugós bicskát. Mivel időközben egy Slop Hauler be is slattyogott a deployment zónámba, így sima vesztőre álltam. Már be is írtam gondolatban a kövér nullát, ám Gyéke megtette azt a szívességet, hogy flippelt egy 7. kört.

Innen sem volt egyértelmű út a nyerésig, de oltári mázlim volt, hogy megint elvesztettem a kezdeményezést. Így ugyanis a gremlinek megpróbálkoztak egy nyuggergyilkossággal, ami az SS-eknek és az alap [-] flipnek köszönhetően nem jött össze. Ekkor jött Zora, és a game decider Repulsive spell. A grenyók repültek szanaszét, a maradék Slop Hauler még megpróbált kellemetlenkedni, de a totem végül átvergődött az erdőn, és egy Obey-jel meggyőzte, hogy ő tulajdonképpen meg szeretné rohamozni a jó távol lévő Ramit.

Lakatos Olívia és féltestvérei a Repulse előtt még vidámak voltak

A vége 6-4 ide, de ha ezt a meccset elbukom, egy szavam nem lehetett volna. Ellenfelem remekül játszott egy alapból esélytelenebbnek tűnő csapattal.

Második meccs vs. Vikik (Yosh)

Itt a stratégiám megint Claim Jump volt, de ezúttal az egyéni. A sarkos felállítás miatt viszont fel tudtam rakni a tartani kívánt ojjektívát a hozzám közeli másik sarokba. A változatossági különdíjról letéve ismét Hold Out, Bodyguard volt a sémám, míg Yosh a nem túl bonyolult Deliver a Message stratégiát kapta. Sémái szerint az én stratégiai területemhez közeli sziklához szeretett volna közel lenni a játék végén (Stake a Claim), a másik pedig Breakthrough volt. Yosh csapatát a kardos nőstények mellett Von Schill, egy könyvtáros, egy lángszórós (it werfs flammen) és a Fast miatt igen kedvelt Student of Conflict alkotta.

Ez a meccs lényegesen más volt az előző taktikai üzekedéshez képest. Már a második körben Lilithu hatósugarába került Von Schill, akit rövid úton megpróbáltam kiiktatni. Ez két dolog miatt nem jött össze. Egyrészt tetemes mennyiségű lélekkő elégetésével a keményebb támadásokat védte, másrészt saját magam útjába sikerült manőverezni egy figurámat, így végül életben maradt Malifaux pankrátora. A rühös Librarian a köv körben lelkesen gyógyítani kezdte, de nagy szerencsémre az ikerpár az első két kört a tábla másik felén ténferegve töltötte. Mire odaértek, Von Schill már megint agyhalotthoz közeli állapotba került. Végül a Conduitból rajta lévő méreg végzett vele, mert addigra nem maradt Soulstone a zacsiban.

Von Schill az élet napos oldalán (not)

Hogy mennyire nem lehet egyetlen, látszólag megnyert csatát sem félvállról venni Malifaux-ban, azt jól példázta a következő kör, amikor is egyetlen Viki végzett vagy három figurámmal, köztük Leluval. Ellencsapásként Zoraida megkérte a Freikorps tűz- és mókamestert, hogy battya már maga elé azt a rohadt nagy tartályt. Ennek sem a totem, sem a könyvtáros nem örült. Utóbbi annyira elkeseredett, hogy a vudubaba kedvéért nyakon is szúrta az alig élő Student of Conflictot. Közben a gazdagon freccsenő fekete vér hatására lefordult az egyik Viktória is, a maradék meg megpróbálta felszúrni az előtte tébláboló, frissen teremtett Wicked Dollt. Hát, SS nélkül ez nem jött össze, így késve tudott elindulni, hogy teljesítse a Breakthrought (és nem mellesleg meghiúsítsa a Hold Out sémám).

A végső sikert meg ismét Zoraida Repulsive spellje hozta meg, aki az utolsó körben nemcsak az egy szem késsel maradt lángszóróst (aki azért az ötödik körben megsúgta a posványok főnyuggerének, hogy epilálni kéne a bibircsókjait), de a Stake a Claimet megcsinálni igyekvő Librariant is odébb zavarta.

Mivel nem jött hetedik kör, viszonylag kényelmes arányban (azt hiszem, 8-2) hozta a nyanya a második fordulót.

Harmadik meccs vs. Lilith (Geske)

Mivel magam is játszom Lilithtel, viszonylag jó helyzetben voltam. Ez nem mondható el ellenfelemről, aki Zoraidát csak hírből ismerte. Az utolsó csatához kerettörténet is dukált, aminek a lényege az volt, hogy egy lyánykát kell elterelgetni a felállási zónába (aka Shared Treasure Hunt). A dolog annyival volt fűszerezve, hogy a lány közelében az 1-es lapok 13-nak, a 13 pedig 1-nek számított. Ez alaposan be is kavart párszor, már amikor valamelyikünk emlékezett erre. Plusz még volt egy fura épület, amibe SS reményében lehetett bekukkantani a bátrabbaknak.

Sémának az alap Bodyguard mellé – surprise! – nem Hold Outot választottam, hanem egy finom Kidnapet a két Terror Totra és a Young Nephilimre mondva. Geske Lelut kívánta keresztre feszíteni, és talán Bodyguard volt a másik séma.

Lilithet ismerve nem meglepő, hogy a második körtől ment a durva adok-kapok. A Stitched Togetherek itt szerepeltek a legjobban. Az egyik csuklóból kivéreztette az ellenséges Lelut, cserébe persze egy Transpositionnak hála hamar ment a levesbe az enyém is. Innentől azonban megfordult a nap trendje, és simán nyertem a kezdeményezéseket még reflip ellenében is. A recept két körig ugyanaz volt: Zoraida a Bewitch segítségével Lilithet eltiltotta a kártyahasználattól, és mivel ekkorra már nem nagyon maradt SS sem, ez alaposan keresztbe tett a tüzes menyecskének. Folyamatosan őröltem fel az ellenállást, de azért Lilith még egy kicsit elcipelte a lányt, így a stratégia megcsinálására nem sok esélyem maradt. A sémákkal viszont szintén rosszul álltam, mert az egyik vérszlovák hátul sunnyogott. Ha nem nyírom ki, döntetlenre végzünk.

A hatodik körre sikerült bekerítenem, és a kezdeményezést megnyerve simán beszoríthattam volna egy sziklához, de helyette agyatlanul ütlegelni próbáltam. Ennél még egy közepes képességű tapírtól is többre futotta volna… A magas Df-et nem tudtam átnyomni sima minionokkal, így adtam egy esélyt a menekülésre. Természetesen volt két maszk Geske kezében, ami laza 20 inches futást eredményezett. Innen aztán csak egy izzadtságos Obey, Lure, Obey kombóval tudtam újra helyzetbe hozni a csapatot, ami végül összejött. Az 1 sebponton menekülő Totot végül egy önfeláldozó Wicked Doll segítette a túlvilágra.

A Deployment Zone túl messze volt

Ez után már csak az volt a kérdés, hogy lesz-e hetedik kör, hogy megcsináljam a stratégiám is. Nem lett, így 4-2 maradt a végeredmény, ami elégnek bizonyult a versenynap megnyeréséhez.

Végül néhány konklúzió:

- A székesfehérvári Malifaux-közösség irigylésre méltóan nagy, ráadásul normális, felkészült, kiválóan játszó emberekből áll.

- Hiába látszik úgy, hogy elvesztettél / megnyertél egy meccset, végig koncentrálni kell, mert szinte bármi, bármikor megfordítható.

- Versenyeken mákom van.

- A Lakatos família eszméletlenül izgalmas társaság. Okosan mozgatva rettenetes kemények. (Van valakinek esetleg olcsón eladó csapata?)

- A Von Schill-Vikik trió szintén príma felállás. Bár ezt eddig is sejtettem.

- Zoraida Repulsive spellje értékesebb az Obey-nél.

- A sört legközelebb érdemes előre behűteni.