„…És Akhileusz, gyors lábában bizakodva, rohant rá.
Mint hegyek ölyve, a legsebesebb valamennyi madár közt,
félénkszívü galambra vadászik, könnyü rohammal:
s ez ki-kitör remegőn, hanem az víjjogva közelget,
sűrűn csapva le rá, mivel űzi utána a lelke:
így támadt Akhileusz egyenest neki…”
(Homérosz: Íliász, 22. Ének, Devecseri Gábor fordítása)

Settenkedő seregek sebesen suhannak, sokak sikerét suhintják saroglyára, sikkes spádéjuk sajgó sebbel sanyargat s sasként sarcolják sarjaid. Avagy íme, az S.S.S. A 3S kivételesen nem a német elitkatonák továbbfejlesztett változatát takarja, hanem a Paradiso konfliktus során meglehetősen hátrányba került emberiség legfőbb barátjának és segítőjének, a jóságos mesterséges intelligenciának, az ALEPHnek a roham-szekciója, vagyis a régen várt tényleges katonai ereje, melyet valamilyen ismeretlen pszicho-hadviselési izé okán Homérosz Íliászában szereplő görög sereg és annak hősei alapján mintáztak meg, akik, mint az köztudott, a létező legszorosabb bajtársi kötelék és férfibarátság elkötelezett hívei. A lehető legjobb mesterséges testekbe az elképzelhető legjobb, szimulált körülmények között kiképzett katonai alprogramokat ültetik, majd némi személyiséget adnak nekik, hogy jobban együtt tudjanak működni emberi társaikkal és a legkeményebb helyeken vetik be őket, ahol a túlélés esélye minimális, de a győzelem abszolút fontosságú. Persze a halál relatív fogalom mesterséges személyekről lévén szó, akik tudatát ráadásul a bevetések előtt lementik, így bármikor visszatölthetők egy új testbe. Tessék, íme az ellenség, akit az Evolved Intelligence megérdemel!

Játéktechnikailag az Aleph első szektoriális hadereje meglehetősen komoly erőt képvisel, hiába próbálták ezt egy kissé gyengített és korlátozó Fireteam szabállyal (ld.: Enomotarchos) visszafogni. Mivel tagjai között csúzos kohászok és életunt fejőnők nem jutnak szerephez minden Fireteam-lehetőség, akár a legapróbb is komoly előnyhöz juttatja őket, ráadásul a megszokottól eltérően nem is érik be egy csapattal, hanem – elvileg – korlátlan számú lehet a pályán, igaz, legfeljebb négytagú és nem is társulhat bárki bárkivel; minden csapat vezetéséhez kell egy tiszt, aki létrehozza a Fireteamet. Még fluffos is, jó pont érte a Corvus Bellinek. Lássuk tehát, kikből épül fel a sereg!

A megroppanthatatlan gerincet egyértelműen a Myrmidonok alkotják, ők a rohamgárda, az elit, akiknek semmi sem lehetetlen, amiben vérontás, támadás és előretörés van; értelemszerűen a védekezést is így képzelik el, kissé korlátozva ezzel az egység sokoldalú bevethetőségét. Ha valahol reménytelen a helyzet, őket küldik. Ha valahol kulcsfontosságú a siker és a veszteséglista hossza sem akadály, őket küldik. Ha valahol nagyon nagy baj van, de szeles az idő, akkor nem őket küldik, mert Akhilleusz kényes a frizurájára. Frenzys közepes-gyalogság (már a páncéljuk és a mozgás-értékük alapján, mert amúgy Warband-kategória), remek közelharci lehetőségekkel (MA Lvl3 a First Strike miatt jópofa), jó PHval (majdnem a legerősebb lúgos kémhatás) és egy ODDvel. Még egyszer, ODDvel. Mindig mondom, hogy egy közelharcra termett figurának kell valami olyan segítség, amivel eljut odáig, hogy kardozhasson egy alapvetően lövöldözős játékban. Ez lehet álcázás (T/OC, C, ODD) esetleg valami megoldás arra, hogy ne kelljen nagy távot megtennie fütyülő lövedékek között (Infiltration, Superior Infiltration, AD LVL1+) vagy egy egyszerű füstgránát, amivel fedezheti az előrenyomulást.

Na, a Myrmidonnak ebből kettő is van, az ODD mellett ott virít a füstgránát, aminek előnye az is, hogy hosszabb távon nem csak az adott figurának segít, de a füst eloszlásáig a teljes seregünk kihasználhatja a takarást. A Myrmidon amúgy érdekes csótány, ha valamiféle távolsági harcra is akarjuk használni máris 25 pontba kerül (combi Rifle vagy Boarding Shotgun), de ha eltekintünk ettől a lehetőségtől és beérjük Chain Rifle-al, akkor szerény 16 pontért része lehet a seregnek. Márpedig korántsem elvetendő lehetőség kihasználni ezt a meglepően olcsó konfigurációt! Ugyanis ha emberünkre, mint egy Fireteam részeként van szükségünk máris eltekinthetünk a távolabbra ható fegyverektől, mivel a csapatot úgyis egy tiszt (esetleg egy nevesített karakter) vezeti, aki fel van szerelve a megfelelő eszközökkel. Tehát a csapat részeként az előrehaladása parancs-barát módon megoldott, a védelmére volt gondja az alkotóknak, így valószínűsíthető, hogy sikeresen el fog jutni Chain Rifle-távolságba, de akár még közelharcba is. Addig is, ha nagyobb távolságról szorongatják, mint amit szerény pisztolyával esélyesen védeni tudna még mindig ott van lehetőségnek a Dodge vagy még inkább egy füstgránát telepítése a lábához, kihasználva a rendkívül előnyös PH-értékét.

Mivel az Infinity remek egyensúlyát a pontérték-rendszer és a hasonló alapértékek adják, lássunk némi összehasonlítást. Kezdetnek vegyük a Combi Rifle-os verziót 25 pontért és önkényesen tegyük mellé párnak a Hassassin Lasiq Vírus-puskás változatát (26 pont). BS, WIP, ARM, BTS, Wound stimmel, MOV, CC, PH előny a Myrmidonnál. A Lasiq Mimetism-e felét éri az ODDnek, cserébe a Climbing Plus őt segíti, csakúgy, mint az X-Visor és a vallási meggyőződés. A vírus-puska sokkal jobb a Combi Rifle-nál, szóval nagyjából egál, elfogadom. Ellenben a 16 pontos Chain Rifle-os verzió és a 12 pontos Heavy Flameres Naffatun összehasonlítása már szépen kirajzolja a törésvonalat; a Naffatun csak ott jut előnyhöz, hogy a sablonos fegyvere kicsit jobb a tűz miatt és van egy távolsági fegyvere (Rifle), meg eggyel magasabb a WIPje. Minden másban a Myrmidon jön ki jobban, tán mondanom sem kell, hogy az asztalon is, nagyságrendekkel. Ennél a pontértéknél érzek tehát egy komoly elpontozást az alkotók részéről, szerintem simán ki kellett volna hagyni, nincs olcsó Myrmidon, coki.

A Myrmidon tisztek érdekes figurák: lehetnek hadnagyok, ekkor olcsóbbak, de nem éppen optimális választások a szerepre, vagy lehetnek Chain of Command-os alvezérek, ilyenkor viszont drágák, már figyelembe véve, hogy egy Myr-mur karakter is formálhat Fireteamet a Myrmidonokból alig néhány ponttal többért, de jelentősen többet téve a csapathoz. Gyakorlatilag Myrmidonok, jobb BTS-értékkel és +1 sebbel (No Wound Inkontinencia). Hát, az egyik figurájuk jó, ha esetleg lesz több is, örülni fogok, de hogy a seregbe is beférnének, az határeset.

A sereg másik alap-gyalogsága a Thorakites-ek csapata, akik a vértesek gyalogos változatai, mozgékony, ámde jól páncélozott katonák, akik a Myrmidonok támadó-hullámát követik és stabilizálják a hódítást, megtisztítják a területet és általában is kissé kevésbé heves vérmérséklettel állnak az egész hadviselés-témához. Remek közepes-gyalogság, erős páncélzattal és szépen skálázott fegyver-opciókkal és pontértékkel; szerintem rendben lennének, ha minden változatuk három ponttal többe kerülne, figyelembe véve a tényleg kivételesen jó páncélzatot. Így kissé alulárazottnak érzem őket, főleg a skála alsó végén. Emellett ideális order monkey-k, mivel 360 fokban meresztik kis gülü szemeiket remekül védik a Deploy-t az arra suhanó ernyősöktől.

Ezzel az alap-gyalogság végére is értünk, már csak a specialisták és karakterek vannak hátra. Elsőre még kevésnek is tűnhet, de igazából a Myrmidon sereg álljon Myrmidonokból és egy kis változatosság kedvéért az őket biztosító söprögető brigádból, szóval szerintem rendben vagyunk. Nehézgyalogság egyáltalán nincs a seregben (ami van, azt inkább light TAG-nek nevezném), szóval térjünk rá kedvenc specialistáimra, az ejtőernyősökre. Őket az Ekdromos egység képviseli; remek közelharcosok, ahogy az várható is, a Super Jump igencsak mozgékonnyá teszi őket beérkezés után is és a Frenzy miatt parancs-barát módon fognak őrjöngeni a vonalak mögött, ha már megsebeztek valakit. Átlagos pontértékek (igazából ennyi tulajdonság mellett inkább átlag alattiak), amíg meg nem látjuk a mazsolát a kalácsban: a 22 pontos Ekdromost. Ez igen alacsony pontszám egy ernyősért és igaz, hogy csak sablonos fegyvere van, de a tipikus célpont-választást (order monkey-k) figyelembe véve ez több, mint elég. Ha mégsem, marad a közelharc, abban is remekelnek. Szóval még egy kitűnő egység, némileg alulpontozva. Eddig teljesen az az érzésem, mintha 15%-os diszkontáron vennék mindent a seregbe…

Következő specialistáink a mesterlövészek, Agéma néven. MSV2, jó BS, kitűnő fegyverválaszték, kivételesen úgy érzem, nagyjából árában. Őket a Djanbazanokkal vetettem össze (szintén MSV2) és ami nagyon meggyőzött, hogy a Djanbazanok kissé olcsóbbak és emellé még regenerálnak is, szóval a mesterlövészek díjszabását elfogadom. Mivel semmiféle védelmük nincs (Mimetism, T/OC, ODD) ezért reaktív körben inkább rejteném őket és aktív körben vadásznék velük célpontokra, de persze ez terep- és ellenfél-függő. Náluk van az első figura a sectorialból, amelyik heves ellenérzést váltott ki belőlem („Come at me, bro!”), de két nagyobb gömb putty decensen helyre tette a pózát.
Ezzel végig is vettük a specialisták sorát, ami, lássuk be, nem volt hosszú, ugyanakkor minden lényeges elemet tartalmazott; van egy gyorsreagálású, bárhol bevethető ejtőernyősünk és egy, az előrehaladást pontos és erős tűzzel fedező mesterlövészünk, ennél sokkal több nem is kell.

Mielőtt rátérnénk a karakterekre, az igazi csemegére, említsük még meg a REMeket. Vannak. Kiemelném a Netrodot (ami persze nem REM, hanem felszerelés) és lendületből egekig dicsérném: négy pontért egy parancs. Az ideális order monkey; nem lő, nem mozog, áll és adja a parancsot, de míg mondjuk a Hassassinoknál furdalt a lélek, hogy hátul álldogál egy állig felfegyverzett, lelkes hádzsi és esélye sincs a megérdemelt hurikra, mert csak bújtatom és harcot csak filmen láthat, addig a Netroddal nincs ilyen gátlás: áll, parancsot ad (ha nem szóródik le a pályáról), ennyi. Ráadásul visszavonulásnál nem fut el, nem kell megállítani, szóval rendkívül hasznos és soha nem bántják. Uraim, ha Netrodot láttok, lőjétek le! Egy golyót megér nektek, higgyétek el! Kivéve ha drága az a golyó (Panzerfaust, Blitzen) vagy az utolsó kör van, de minden más esetben kirúgtok egy parancsot az ellenfél alól. Tiszta nyereség!

Jöjjön végre az est fénypontja, ami még soha, sehol nem volt, a karakterek tömege! Valódi tömegről beszélhetünk, mert talán az összes többi sereg minden karakterét összeadva sincsenek annyian, mint itt, ami valahol érthető, mivel ALEPH magának gyárt személyeket, híres valaha-volt hősökről mintázva őket.

Thamyris az utazó propagandista és bárd, haditudósító és hekker szinte kötelező darab, mivel a sereg legjobb info-hadviselője, ráadásul (meglepő módon?) kedvező áron. WIPje és BTSe kiváló cyber-harcossá teszik, Markere támadó műveleteket tesz lehetővé, de fő szerepköre a védelem: seregünk kulcsfiguráit tudja remekül megvédeni az ellenséges érzületű hekkerek piszkálódásaitól. Kampányban még az előléptetést segíti újságírói tehetségével, szerintem közel-állandó szereplő lesz nagyobb pontszámban.

Nesaie Alké egy kedves/durva, tudathasadásos hölgy, mert tök jó a bipoláris személyiség, csak kár, hogy szörnyű! Ő a Thorakitesek kedvence, amikor az egyik, és legkeményebb elöljárója, amikor a másik énje van épp aktív állapotban. ALEPH általában törölni szokta az ennyire szélsőségesre sikerült random személyiségeket, de annyira hatékony és jó tiszt jön elő belőle nyomás alatt, hogy ideiglenes jelleggel és állandó megfigyelés mellett, de éppen elkerülte a „del” gombot. A kislány tud a Thorakitesekből Fireteamet csinálni és (ismét csak meglepő módon) nem kerül sokba. Néha találkozni fogtok vele, de nem bérletes a csapat-összeállításnál.

Atalanta and her pussy kivételesen nem egy új Woodman film címe (és rövid történet-vázlata), hanem az Agémák obsitosát és kedves célzó-robotját jelöli (ami nyuszi-alakú, sebaj, majd a lányomnak adom, örülni fog). Remeknél is jobb BS, a célzó-robottal együtt pedig nem tud hibázni, ha valakit fedezék nélkül ér, mindemellé az Agémáknál már említett MSV2 és Multi Sniper Rifle teszi halálossá a párost. Drágább, de jobb is, mint az alap-Agéma, szóval elő fog fordulni, hogy vadászni hívom.

Az ejtőernyősök vezetője Diomédész (róla szól a teljes ötödik ének az Íliászban, szóval nem piskóta), ahogy megszokhattuk Super Jump és amit még meg kell szoknunk a legtöbb karakternél: No Wound Incapacitation. Egy MK12essel hadonászik, ami HMG sebzésű puska, szóval szintén remek dolog, de egy dolgot figyelembe kell venni: a pontértékéért két darab sablonos fegyverű ernyős szabadítható az ellen nyakába, ami mégiscsak több, mint ő egyedül. Azért a figuráját biztosan beszerzem.

Penthesilea a motoros pusztítás-démon (eredetijének az volt az átka, hogy minden férfi kívánta; kiváló harcos volt, csak Akhilleusz tudta legyőzni és halála után, khmm, beteljesítette rajta az átkot… guszta, nemdebár?). Rendkívül gyors, ODDs és i-Kohl2es, vagyis közelharcban előnye van; emellett egy Monofilament kardot cepel, ami aggodalomra épp elég erős ok. A páncélja gyenge és 1 (+1 NWI) sebet visel el, szóval érdemes hamar kilőni, mert ha beér komoly problémák forrása lehet. A pontértéke szinte nevetséges ahhoz a fenyegetéshez képest, amit képvisel. Sűrűn fogjátok látni a seregemben.

A Myrmidonok vezetői következnek, egyik kedvencem Machaon, aki remek orvos (még Haqqislamita szemmel szemlélve is) és ideális hadnagy; sok tűzerőt nem cipel, de valahogy sokan nem szívesen lőnek az orvosra, ha mellette lebzsel mondjuk Ajax is, pedig lehet, hogy egy későbbi fejfájást megtakarítanának maguknak. Remekül használható a hátországból, Servantokon keresztül és ekkor hadnagyként is biztonságban van vagy hozzá lehet csapni egy Fireteamhez és akkor Servant sem kell, tud a tűzvonalban gyógyítani. Pontértéke kivételesen nem Tesco gazdaságos, de foglalkoztatni fogom, ha tehetem.

Phoenix a Myrmidonok kiképzője, Akhilleusz nagy barátja és egy Nehéz Rakétavető büszke tulajdonosa. Ez utóbbi fegyver még nem győzött meg a nélkülözhetetlenségéről, így Phoenix szerepléseire is nagy hatással van, mert nincs más fegyver opciója. Szerintem olcsó a figura egy templétes fegyverrel és Myrmidon alapokkal. Meglátjuk, mellette még kérdőjel van a listámon.

Eudoros abszolút kedvencem és jogosan az: MK12es puskát lóbál, mindent tud, amit egy Myrmidon karaktertől elvárunk és még a vezető halálával széteső Linkteamet is egyben tartja. A figurája is abszolút bejövős az ára pedig arcpirítóan alacsony; szokjátok a gondolatot, hogy jönni fog szinte minden meccsre.

Patroklosz az egyetlen túlárazott figura a seregben; azért az egytrükkös holo-viccért erősen sok pontot kell kifizetni és igazából a fenntartása is sokba kerül, mivel két út áll előttünk: vagy egy jóval értékesebb figurának álcázzuk, hogy magára vonja a tüzet/Oniwabant/TAGet a valóditól (Akhilleusz, ugye) vagy egy sokkal értéktelenebbnek, hogy utána meglepetést okozzon. Az első esetben addig tart a dolog, amíg vagy ő, vagy az eredeti nem lő, vagyis rossz esetben minimum 132 pontot visszafogunk és az ellen irtása helyett bújócskázunk, a második esetben lesz egyszer egy meglepett ellenfelünk, aki Chain Rifle helyett teszem azt Spitfire-el kap az orcájába, de ezt Holo nélkül is meg lehet csinálni. Persze arra is jó lehet, ha fejszámoló ellenfelünk ellen mondjuk Akhilleuszként hozzuk (az eredetit kihagyva), ezzel elleplezve az ejtőernyősöket, mivel kijön a táblán lévő pontszám, nem látszik a visszatartott ugró. Hát, ezért ötven+ pontot nem szívesen adok ki… De a figura remek proxy.

Jöjjön hát a krém; hivatalosan nehézgyalogosok, de igazából könnyű TAGek, nevezetesen Ajax és Akhilleusz. Ajax minden vonatkozásban felér egy TAGgel (na, jó tűzerőben nem feltétlen; bár a Burst-je jobb, a sebzése biztosan kisebb), ellenben az ára…! Az ára…! Ezt elírták. Fireteam tagként ötöt lő az aktív körében; ha nem is öl meg mindenkit egyből a Combi Rifle-jaival, de magát elég jól megvédheti a Face-to-face dobások során, hála remek BS tulajdonságának. Közelharcban egy daragép, jó eséllyel kritikus találattal kezd, majd a robbanó fegyver többi sebzése akár egy TAGet is elvihet, mert bizony PHval sebez, amiből jutott neki bőven. Könnyű TAG értékű páncél, 2 (+1NWI) seb teszi elég strapabíróvá ahhoz, hogy birokra kelhessen bármivel, ami nem Monofilament. Mindamellett még egyszer: az ára mindezek fényében egyszerűen nevetséges, szóval szinte bebetonozott szereplő lesz nálam. Szégyellem is magam érte.

A végére hagytam gyorslábú Akhilleuszt, sokak kedvencét. Szintén TAG, de fegyverzete már komolyabb tűzerőt képvisel, mint elődjéé. Tulajdonságai arcpirítóak, egész egyszerűen halálosra tervezték és szerintem az is lett; eddig önkorlátozásból nem vetettem be, de ami késik… Ára végtére is arányos egy TAGéhez, bár érdemes figyelembe venni az összehasonlításkor, hogy kis talpú figura, vagyis könnyebben talál fedezéket és több helyre befér, mint egy TAG. Persze nem legyőzhetetlen, de eléggé a speciális fegyverek részleghez és a páncéltörő alszekcióhoz tartozik a reményteljes megtámadása.

Összefoglalva a Steel Phalanx rendkívül kemény anyaszomorítók gyülekezete, akikért ráadásul nem is kell sokat fizetni, sőt, arcátlanul alulárazott a bagázs, ha mindent figyelembe veszünk. Játékstílusában abszolút azt hozza, amit vártam tőlük, egy őszinte, brutális lerohanós stílust, amiben azért lehet némi taktikai finomságot is keverni, persze nem túlzott mértékben. Az Infinity remek kiegyensúlyozottsága azonban csorbát szenvedni látszik miattuk, afféle easy button bagázs látszatát keltik. Remélem, erre a küldetések majd rácáfolnak, mert nem szeretnék taktikai előnyből játszani – mármint többől, mint amiért megküzdöttem.