Megpróbálom keverni a műfajokat, végtére is az MMAnak bejött; álljon hát itt egy fluff- és taktikai ismertetőbe oltott csatajelentés megspékelve némi seregvásárlási eszmefuttatással. Főszerepben a Relthoza Birodalom!

A Relthozák sajnos meglehetős hátránnyal indulnak az emberiséggel való békés egymás mellett élés terén, mivel harcos kasztja két méter magas pókkentaurokból, dolgozói kasztja egy-két méter magas pókkentaurokból áll. Ha egy ilyen lény jönne a házam felé lufikkal, tortával a "Ma van a szülinapom!"-at dalolva akkor is megküldeném söréttel (amennyiben nincs kéznél éppen lángszóró), ha konfetti-felhőt szellentene maga után. Sőt, akkor rádupláznék. Szóval nehéz barátkozni, ha úgy nézel ki, mintha valakinek a rémálmából másztál volna elő. Mindezek ellenére meglepő módon a sci-fi sablonoktól eltérően a pókszerű, ronda idegenek nem rosszfiúk. Egymás között agresszívak annyiban, hogy bizonyos kérdéseket rituális párbajjal döntenek el, de ennek diplomáciai alkalmazásáról relatíve hamar leszoktak. A jelenlegi konfliktusba önhibájukon kívül, mintegy fajilag kódolt genetikai problémából kerültek, ugyanis elkezdett több Királynő kikelni, mint amennyi a természetes lemorzsolódás (úgymint öregedés, napok szupernóvásodása, hipertér-utazási balesetek, nukleáris szőnyegbombázás) pótlására szükséges és mivel every princess needs a crown szükségessé vált a határok kiterjesztése, új területek birodalmiasítása. Ez nem öncélú hódítás, ez biológiai szükséglet hajtotta expanzió, kérem! Nagy a különbség, ha karosszékben filozofálva nézed és tán csak alig valamivel kisebb, ha egy bejövő, páncélolvasztó nanobotokkal telített fagyasztott vízből készített torpedót figyelsz a monitorodon... A Relthoza Birodalom a Zenian oldalon áll a konfliktusban; legyenek bármennyire is xenofóbok a Dindrenzik, viszonylag hamar rájöttek, hogy jobb egy pók mellettük, mint velük szemben, vadul tüzelve.

A Relthozák tehát pókszerűek és szigorú kasztrendszerben élnek, mindenki beleszületik a maga kasztjába és azon belül teljesedik ki. Legfelső kaszt a királynőké, ők irányítanak. A végrehajtásban a dolgozók különböző alkasztjai járnak élen, születésüktől specializálódva a maguk területére: munkások, művészek, tudósok mind-mind külső megjelenési jegyeikben is hordozva rendeltetésüket. Ha pedig éppen rájuk van szükség, hát előkerülnek a harcosok is... De mindannyian egyöntetűen és elsősorban fajukat és a Relthoza Birodalmat szolgálják teljes önfeláldozással és a megingás legkisebb jele nélkül! (Huhh, ezt mintha a Mein Kampfból ferdítettem volna). A teljes és totális faji érdeknek alávetettség és a rovarszerű felépítés miatt gondolták kezdetben az emberek, hogy az egyes lényeknek nincs önálló tudatuk, hanem valamiféle kollektív tudaton osztoznak... de hát ez nem egy tucat sci-fi. Tudományosan rendkívül fejlettek, élen járnak a nanotechnológia alkalmazásában a hadászat területén is. Fegyverként is használnak vízbe fagyasztott nanorobotokat, melyek az ellenfél hajóiba becsapódva elkezdik lebontani a külső burkolatot, végleges és meglehetősen barátságtalan új szellőzést biztosítva ezzel az űrjárműveknek. Ugyanezen nanorobotokat alkalmazzák még javítási célokra a nagyobb hajókon, szó szerint csata közben foltozva be a már-már végzetesnek tűnő sérüléseket és a híres-hírhedt álcamezők létrehozásakor is; hajóik annyira jól el tudják maszkírozni a kibocsátott sugárzásukat a legtöbb frekvencián, hogy teljes őrületbe kergetik a célbefogó számítógépeket. Jellemző taktikájuk továbbá a csata közbeni ugróhajtómű-használat; nem túl precíz alacsony elmozdulású ugrásokat kombinálva rendkívüli sebességgel tudják átszelni a harcmezőt, a lehető legváratlanabb helyeken felbukkanva.

A bevásárlás egy hirtelen impulzussal kezdődött, sikerült eladni egy kisebb kontingensnyi Menoth figurát, és a hirtelen előkerült anyagi eszközöket májam amortizálása helyett inkább figuravásárlásra fordítottam, mintegy visszaforgatva a hobbiba; ráadásul felbukkant a láthatáron egy kedvezményes Patrol Fleet és Carrier Group, nem haboztam hát sokat, mivel mindig is lenyűgözött, mennyire más taktikával kell játszani a Pókokat, mint a többi fajt. Ezután nekiláttam elméleteket felállítani hatalmas (khmm) játéktapasztalatom alapján, mire lehet még szükségem a szokásos 0.8-1.2k -s pontszámú csatákhoz. Ezt átszűrtem azon, mi tetszik nekem a felhozatalból, ami rendkívül könnyű volt, mert a Raptoron kívül minden. Lenyűgözően részletes modellek és vertikális elrendezés, ami ráadásul praktikus is, mert elférnek a hajók szoros formációban (játéktechnikai értelemben a modellek a legzavaróbbak a játékban - persze nélkülük meg nem játszanánk). Miután kiokoskodtam a szükségleteimet ellátogattam a hivatalos fórumra, erősebb fokozatra kapcsoltam a bullshit-szűrőt és végigrágtam a megfelelő topikokat, hogy megnézzem, mit mire és hogyan javasolnak használni a nálam tapasztaltabbak. Ezek után úgy döntöttem, hogy a meglévő elemek mellé szükségem lesz még fregattokra (jóval többre, mint más fajoknál), de meglepő módon cirkálókra nem biztos, ellenben Shunt Cruiserekre mindenképp és egy adag Rombolóra; kettesével adagolhatók, de négyesével jönnek, így konverzióval majd saját Raptorokat is nevelhetek. Drenya egyelőre nem feltétlenül szükséges a kipróbálandó koncepcióimhoz és így meg is áll a dolog 40k HUF alatt, ha behúzza a nyakát. Ismétlem, variálható seregről van szó 1.5k pont értékben.

A Relthozák taktikai előnye az álcázási képességük, nevezetesen a Stealth és a Cloak. Az előbbi újradobatja a 20"en kívülről érkező támadások sikereit (még a kockarobbanás előtt!) az utóbbi pedig felezi a direkt fegyverek erejét, akár ránk irányulnak, akár mi szeretnénk lőni velük. Nos, egyiket sem fogja szeretni az ellenfél és mindkettő lehetővé teszi, hogy relatív(!) sértetlenül érjük el az ideális lőtávunkat (8-16"), ahol elszabadíthatjuk az eléggé közepesnek mondható mennyiségű kockából álló támadásainkat. Előnyük még a nagyarányú Rövidtávú Támadóhajó-kapacitás és a gyakori hozzáférés a korrozív és biohazárd lőszerekhez valamint a taktikai hipertér-ugrások, amikkel eléggé megzavarhatjuk és sűrűn hátbatámadhatjuk ellenfeleinket. Tipikus csatában a Pók vár, míg ellenfelei bombázó-távba érnek, ott tesz néhány rácsapást, majd mögéjük ugrik, ledobja a pajzsát, TAC-kártyából berántja a legnagyobb tűzerejű hajóját és szitává luggatja az ellent; a maradékot esetleges átszálló támadásokkal takarítja el. Legalábbis ez a szép elmélet.

Hátrányuk, hogy ha egyszer elkezdenek sebződni, akkor az összes faj közül  a leghamarabb végzik be pályafutásukat, mivel se pajzs, se extra páncélzat nem védi a hajóikat és a manőverezésben sem jeleskednek, ha eltekintünk a kétféle teleportáló hajótól. Összességében nagyon jól írta le egy kedves külföldi fórumozó: a Relthoza alabárd: a lándzsa-kiképzésű végével szúrhatunk, a fejsze-szerű fejével vághatunk, a kalapács-féle fokával sújthatunk, a nyelével botvívhatunk; ez egy nagyon hasznos, többfelhasználású, változatos és alkalmazkodó fegyver. Igen ám, de botvívásban zavaró a súlypontja, szúráshoz rövid a nyele, vágáshoz nehéz az egész és sújtáshoz túlontúl hosszú: ami mindenben jó, az semmiben sem kiváló és néha megbotlik a saját lábában az igyekezettől, de ha jól alkalmazzuk, akkor előnyös helyzetben leszünk. 

Pók-admirálisoknak általában az alábbi felállásokat szokták javasolni:

• Wingnut: hozz annyi Rövidhatótávú gépet, amennyit tudsz, egy kevés vadász védelemre, néhány vadászbombázó vagy bombázó támadásra, átszálló gépek és javítók is lehetnek ízlés szerint; mindezzel menj a megfelelő távba, tárazd be a kisgépeket javító kártyát és adj nekik!
• Shuntcrazy: ugróhajók ugróhajókkal kombinálva. Hordozó ugróhajtóművel, Ugrócirkálók a megengedett maximális mennyiségben és az ugrató-kártya a kézben: ha megfelelő pozícióban vagy akkor rántsd közel a legnagyobb tűzerejű hajódat a kártyával, a többivel is ugorj az ellenség mögé és had' szóljon!
• The Swarm: (vissza)élve hajóink olcsóságával annyi hajót, aktivációt és Hajótest-pontot zsúfolunk a listánkba, amennyi belefér, majd elözönöljük a táblát!
• Big Gunz: önjavító nagyhajók minden mennyiségben! Kerülj ideális lőtávba mindennel, ott dobd le az álcázást és dörögjenek azok az ágyúk! Ha valami már nagyon megsérülne és a javítások sem segítenek, álcázd vissza és uzsgyi!

Ezek az archetípusok persze tetszés szerint keverhetők, első játékomra például egy Wingnut/Shuntcrazy listával mentem és sikerült annyira demoralizálnom az ellenfelemet, hogy ha nem erőltetem hát feladja a negyedik körben és nem nyeri meg a játékot. Vittem egy Nexus-osztályú csatahajót két Widow-kísérettel és feltöltve bombázókkal, egy taktikai ugróhajtóműves Hordozót Ugrócirkáló kísérettel, hat bombázóval és három vadásszal, két cirkáló kísért egy nehézcirkálót és a végére természetesen Nidus-osztályú Hordozófregattokat bombázókkal felszerelve. A terv az lett volna, hogy meglapulok a pálya szélén némi vadászfedezettel és míg az ellenfél megközelít torpedókkal szurkálom, majd ha megfelelő távolságba ért lecsapok rá a két kötelék bombázóval, majd mögé ugrok a Hordozóval és odarántom a Csatahajót is, a Fregattok pedig átkaroló manőverrel kerülnek a hátába. Minden ment is volna, mint  a karikacsapás, ha nem rontok el néhány dolgot:

• felállásnál a Cirkálókat és a Nehézcirkálót kívül tettem le a vadászok védelmi körén
• a pályaszéli felállás hátránya, hogy amikor a Nehézcirkáló bekapott egy 6-6 kritikust kiugrott a pályáról, azonnal elbúcsúzva a csatától
• a Csatahajómmal nem voltam elég agresszív: szép dolog két sebbel hazavinni, de nyerni talán még szebb

A hibák ellenére az álcamezők (Stealth, Cloak) hozták nekem az első két kört, a szokásos torpedó-váltások eltüntettek két ellenséges Fregattot és részemről csak egy cirkáló kapott sebet, az is jobbára azért, mert elfeledkeztem a Stealthről és nem dobattam újra a találatokat. Tehát hosszútávú hadviselésben a Relthozáké az előny, ha nem is a torpedók számában, de a bevitt sebekben valószínűleg; persze egy Works Raptor-féle extrém torpedóhasználó okozhat meglepetéseket. Amikor a SorryLionok ideális lőtávba értek két dolog történt: egyrészt rájukestek a bombázók, másrészt ideális lőtávba kerültem magam is és megkezdődhetett az érdemi adok-kapok, amiből ugye főleg adnék-de-nem-kapnék lett. Admirálisok! Értsük meg ellenfelünket, tényleg rendkívül frusztráló két körön van túl, amikor vesszőfutásként átkelt a halál torpedó-övezetén, majd végre beérkezik oda, ahol nagy pofonokat szokott máskor osztani és kiderül, hogy remekbe szabott Csatahajója, a flotta büszkesége a Cloak miatt kicsivel rosszabbul lő, mint egy magányos Cirkáló alapesetben, Cirkáló-csoportja sem a szokásosnak mondható 14-16 kockával játszik és különben is, micsoda szemétség már a Cloak(a)! Kerüljük el a síró-picsogó titulust, a lepuncizást és hasonlókat, értsük meg a lelkét! Ő még nem tudja, hogy bár sokkal lassabban, de fel tud őrölni minket; ami máskor sebezne, az mit sem ér, ami krittyózna, az csak sebez, de ha eléggé összeáll overkillre még egy kritikust is kihozhat szinte bárkinek! Ha jól választja meg a célpontokat, eléggé meg tudja keseríteni az életünket és bár nem tudatosítja, mi is hasonló gondokkal küzdünk, mert amíg álcázunk, mi sem mészárolunk... És itt el is érkeztünk a fordulóponthoz, ahol elválik a hepar az excrementumtól és kiderül, ki a jó Relthoza Admirális és ki a naposcsibepók, nevezetesen a "ki deCloakoljon, mikor és visszamenjen-e utána Cloakba" játékhoz. Na, ebben még nem tudok jó tanácsot adni, de a jó kérdés már fél válasz.

Szóval mi is ideális távból osztottuk egymást fele kockákkal, mérsékelt néhány seb - ritka kritikus felállásban, de mivel a Rövidtávú gépek előnyt adtak nekem úgy döntöttem, hogy lassan elindulok Shuntcrazyt játszani, de még senkivel sem adom fel az álcázást. Hiszen ugyanolyan gyépéharccal lövöldözünk, de nekem a légelhárítás ellenére működő bombázóim vannak, amikkel előbb-utóbb ki tudom csikarni a fölényt - ámde nem árt megérteni, hogy az előbb-utóbb nem biztos, hogy elég, ugyanis a játék hatodik köre után csak megfelelő dobásra állnak rendelkezésre további próbálkozási lehetőségek - vagyis idő, az van, de ellebzselni való idő, az nincs. Behoztam a Nidusokat és felszámoltam velük a Fregattjait, megsirattam a gyáván megfutó Nehézcirkálómat, beugrottam az Admirálist is hordozó Hordozóval a csatahajója mögé, berántottam a Csatahajómat is és folyamatosan őröltem és koptattam a Cirkálóit; összességében látszólag fényesen álltam a negyedik körben, mind hajóilag, mind taktikailag, de a Hordozóm már fele harcértékű volt és némi sav marta folyamatosan a páncélját, a bombázóim is fogytán voltak, megkopott a Nidusok fénye is, de hasonlóan az Osztrák-Magyar Monarchiához a belső korhadást és az összeomlás küszöbén dülöngélő monstrum nyikorgását túlragyogta a jó pozíciókban lévő hajók büszke fénye és a harsogó zene. Ellenfelem ekkor már éppen feladta volna, de mivel úgy saccoltam, hogy le tudja szedni a Hordozómat hamar és utána kártyáimtól és az általa röptetett bombázóktól megfosztva már jelentősen kevésbé leszek hatékony, nem is beszélve a köztünk hirtelen fellépő (-4/+4) Csatalőcs-különbségről azt javasoltam, hogy folytassuk. Ugyanis Admirálisok! A játékot Csatalőcsre tolják! Hiába esett le  a kedvenc hajónk vagy került épp mögénk az ellenséges Csatahajó, kaján vigyorral leeresztve nadrágját álcázómezejét, ha egyszer jobban állunk vagy van kilátásunk jobban állni Csatalőcs terén, akkor nincs semmi veszve! S lőn. Holy remek játékkal sikeresen fordított egy nagyon szorult helyzetből. Ügyesen kihasználta a gázmezőket s azt, hogy őt nem igazán zavarják közeltávban és jól priorizálta a célpontjait, így a végén 8/2 arányban hozta a meccset. Ha lett volna még kör, még jó lövés és még sok-sok mázlim, döntetlenre ki tudtam volna vergődni, de ha a volna hal volna, minden halász jóllakna.

TLDR: a Relthozák olyanok, mint egy félénk boxoló: kiválóan védekeznek kettős fedezékben, szinte csak karcolgatni lehet őket (azért időnként becsattan ez-az, de ritkán), de ha nem hagynak fel a védekezéssel támadni is csak korlátozottan tudnak. Ellenben ha felhagynak vele, jöhetnek a gyors kontrák, amíg "kint van a kezük" addig kell őket ütni és csak a fejüket, meg ne potrohosodjanak! Nagyon technikás, nagyon szerethető társaság, akik ellen elsőre frusztráló lehet küzdeni, ha elfeledjük, hogy a végén nem az nyer, aki szebben táncol, hanem aki teljesíti a taktikai és stratégiai céljait! A Relthoza egyedi megoldásai és beépített csapdái miatt talán a legnehezebben játszható faj, ugyanakkor rendkívül szórakoztató és szép, ráadásul egy igazi mester kezében halálos fegyver. Nincs más dolgunk tehát, mint összegyűjteni mindet megtanulni játszani!